Kéne enni egy jó lecsót! hangzott el gyakorta otthon apám szájából a mondat, majd szélsebesen elviharzott, hogy aztán teli kosárral térjen haza a piacról. Paprika, paradicsom...

Bár Balaton partján, bódéból nem próbáltam soha -és nem is fogom - a lecsó olyan mint a lángos meg a sülthal. Igazi nyári csemege, de lecsót otthon kell enni, strand után. A heti időjárás pedig strandra csábít, október ide, ősz oda. Ha pedig nyár akkor elő a lábos. Rotyogjon.

Annak ellenére, hogy Európa szerte főznek lecsót, hiszen ahol megterem a paprika és a paradicsom ott kezdenek is vele valamit -(szlovákul lečo, németül letscho, lengyelül leczo, oroszul lecso)- az étel igazi magyar találmány, mondhatni Hungaricum.

Felénk talán az egyik legtipikusabb házias étel, nyilván a krumplipaprikás mellt, amely kicsik és nagyok egyik örök kedvence. Gyerkeim az élő példa, zabálják. Elkészítése rém egyszerű, kiadós és olcsó főleg ha a paradicsom és a paprika a kertünkben terem.

Ami a lecsóban még óriási, hogy úgy hidegen, mint melegen kiváló. Szóval, ha kihült és az ember nem akar a mikroval tökölni akkor csak elő a kanál vagy villa és lapát befele. Nem véletlen, hogy nem csak fő/egytál ételnek fogyasztja a jónép, hanem előételnek és köretnek is kiváló.

Az alaprecept szerint a paprikát kicsumáttuk és kb. centis csíkokra vágjuk, míg a paradicsomot héjától megszabadítjuk -mondjuk mi nem tökölünk vele otthon- s úgy vágjuk négybe. A szükséges hagymát megpucoljuk és apróra vágjuk. Aki a könnyfakasztást nehezen viseli dugaszolja el/csipeszelje be az orrát és vegyen a száján levegőt. Működik. A hagymát a zsiradékon vagy olajon halványra pirítsuk meg, majd tegyük bele a negyedekbe vágott paradicsomot, majd a paprikát. Ném sózás, majd annyi párolás, hogy a paradicsom szétfonnyadjon, és a paprika megpuhuljon.

A fenti alapváltozatot gyakorlatilag bárhogy lehet "színezni". Kis kolbász és kész a kolbászos lecsó. Borsóval borsós, szalonnával szalonnás. Meglepő ugye?

Saját fejlesztések, tippek, trükkök jöhetnek!