Kezdem két erősen Szigethez/Óriási blogunkhoz köthető jó hírrel: Egyrészt a pénteki napon sikerült mintegy másfél percben exclusive szigorúan szóbeli megállapodást kötni egy egri pólógyártó hiénával, aki egy esetleges megrendelés esetén 2 napon belül szállítja az óriási dresszt. Másrészt Zsenya előző napi beszámolója volt az Óriási blog 300. bejegyzése.

Hogy mi is történt ezen kívül?

Szigorúan 16:00 kor kiesett a kezünkből a reszelő a gyárban, hogy aztán némi tisztálkodás és teljesítmény fokozó felvétele után 18:00 kor már az A38 sátor mögötti egységek valamelyikében fogyasszuk el az idei éve első Fesztivál sörét. Megérkezésünk tiszteletére vagy legalább is azzal egyidőben szinpadra lép a Primal Scream. Hogy nincs óriási tolakodás a Nagyszínpad körül abban mostanra nincs semmi meglepő. (Voltunk mi már negyedházas Muse on. ) Egy felénk kevésbé ismert (?) népszerű (?) brit rockzenekar ebben az idősávban nem fogja kihozni a vadállatot senkiből, pedig a P.S. igazai ikonja a 90-es évek angol popzenéjének. Kicsit álldogálunk, majd szemlesütve , merthogy mi sem esünk hanyadt, felfedezzük magunkanak a Szigetet. Elhaladva a Civil falu sátrai közt, idén is felötlik a gondolat: jövőre kéne egy Óriásiblog sátor. Node akkor ki ülne ott, reggeltől estig?

Kukorica: 300, kürtös kalács 600, sör 450...holnap szendvicccsel jövünk.

A Világzenein a kecskeméti Csík zenekar tolja. Időben érkezünk: a színpadon épp Lovasi mester segít be a dalba, majd érkezik a Most múlik, a népszerű Quimby szerzemény, aztán egy LGT feldolgozás, majd Ferenczy György szájharmonikával megtámogatva egy csárdás. Üröm az örömben, hogy a színpadtól balra, a sétányon állva az afro/raggae színpad muzsikája gyakorlatilag élvezhetetlenné teszi a műsort. No nem mintha az onnan áthallatszó muzsika szar lenne, de a kettő együtt -bal fülembe Marley, jobba széki - valami fertelmes.
Vissza indulunk hát a Nagyszínpad irányába s mi sem hagyjuk ki a Hungaricum falut. A kirakodókvásárral egybekötött, népi játékos, fafaragós, korongozós, lakodalmas igazán nagyszerű ötlet, le a darutollal kalappal az ötletgazda előtt.
Egy sör és kezd a Pendulum, akikről azon kívül, hogy ausztrálok, meg, hogy a gépemet majdnem "szétkapta"az a néhány minta amit a Myspace adott, sok mást nem tudtam.  Utóbb rájövök ez csak és kizárólag az én szegénységi bizonyítványomat állítja, ki mert a későbbi Prodigy-val, akit már volt szerencsém korábban is látni az alábbi megállapítást tettem:

A Podigy-nak 10 év és 10 sláger előnye van, semmi több. Mondjuk ez épp elég, viszont Pogival karöltve nagyobbat rázunk az "ismeretlen aussie" taktusokra, mint az ezerszer hallott Prodigy panelekre. Tévedés ne essék, ami létezik Prodigy-ből a pocon figyel, de ezen az estén a terpeszgitáros/drum and bass metál győzött.

Az éhgyororra elfogyasztott 5-6 sör végül megteszi hatását, hazafele megtesszük a lehető legnagyobb kerülőt ami csak létezik autónk felé. Elsőre ennyi elég is.