A Sziget fesztivál aktuális programját minden évben seregnyi hozzáértő döngöli nagy kedvel a betonba.
Hazánkban mindenkiben ott rejlik egy-egy kivételes tehetségű fesztiválszervező,akik augusztus környékén rendre  csípőböl szórják a jobbnál- jobb és hangzatos  tanácsaikat a tisztelt szervezőknek.
Bizony kezd fárasztó lenni a mértékadó zenei pallérozottságú indie pop-rock hívők állandó jellegű álművelt fanyalgása, a periféria miatt örökösen síró ősmetalisták sörszagú zúgolódása(idén jogos), vagy épp a rádióbarát sodorvonalasok elképesztő blődségei- miszerint legyen U2, Red Hot Chili Peppers, Madonna, Depeche Mode és Eminem,de azért faszé' ilyen drága a Sziget (?)... és még sorolhatnánk a megannyi saját univerzumában gondolkodó tábort.
Természetesen nekem is megvan az elképzelésem az ideális fellépőlistáról, megvan a véleményem a rablók kezére játszott étkeztetésről, a végtelenségig fokozott bazári hangulatról, a nagyszínpad előtti keresztbe járkálásról,elegem van a közepes bankóból visszaadni képtelen,dilettáns pultosokból és a bokrok alján fekve-szaró-hányó-baszó,otthon bezzeg szobatiszta fesztiválozókból.

Ennek ellenére meggyőződésem, hogy sokan érdektelenségből,unalomból vagy legrosszabb esetben sznobériából szarozzák a fesztivált, nem pedig intellektuális érzékenységük vagy kulturális jártasságuk okán.

Ez Budapest,nem Glastonbury vagy Roskilde,vagy éppen a tavaly behúzott Werchter.Egyenlőre sajnos még természetes,hogy az épp forrásban lévő előadók 30 métert fékeznek a magyar határnál és hogy mi okokból azon már sokat vetyengtünk.

Megvannak a kedvenceim és bizony ritkán, vagy épp soha nem jönnek a Szigetre, de attól nem gondolom azt hogy inkompetens barmok szervezik Európa egyik legnagyobb fesztiválját.

Az idei műsorújságot szemezgetve az alábbi csapásirányt alakítottam ki arra a szűkös két napra amikor kijutok a Szigetre:

Szerda:

Az Mr2 színpadnál indítjuk a napot a kaposvári The Puzzle-al, kezünkben a jól megérdemelt welcome drink-el, a Hilltop-nál kevertetett Krúdy fröccsel.

5 körül majd a Nagyszínpadnál lötyögünk egyet a film és egyéb slágereket "lanzsosító" francia hölgyikék, a Nouvelle Vague koncertjén, hogy aztán a hispán ska legendákkal rúgjuk össze a port. Igazából nem is kedvelem annyira a műfajt, de volt valahol egy Ska-P(szkápe) koncertlemezem és azon nagyon durván ment hejehuja, így most bepróbálom élőben is.

A csókolózós Snow Patrol-ra kissé majd lenyugszom, Coldplay-szerűségük kellemes aláfestése lesz egy kis nyáresti fűre heveredésnek.

Főműsornak jöhet a Calexico, a mexikói kaliforniaiak-egyébként Arizonia a székhely- munkásságát régóta nagy kedvel figyelem, erőteljes alter rock-mariachi élményanyagra számítok a Világzenei színpadnál.

11 óra tájban- lángossal a kézben- irány az A38-Wan2 színpad (végre nem sátor!!), hisz ott tartja fellépését az angol ifjúság nagy kedvence,a White Lies, akik- meglepő módon- frissen, ropogósan, pályaívük elején keveredtek el hazánkba.

A sötét tónusú , tagadhatatlanul Joy Division génekkel keresztezett brit-rock formáció remélhetőleg hozza a To Lose my Life album színvonalát és a koncert végén befont hajjal kortyolhatjuk jól megérdemelt gyümölcs alapú égetett szeszeinket
Hajnalban már nem variálunk sokat, maradunk a helyünkön, a Zagar live ilyenkor mindig működik.

A szombati nappal viszajövünk!