Cincinatti-t, pontosabban Ohio-t valószínűleg nem a Heartless Bastard rakja fel a nemzetközi Rocktérképre, hazai kopirájt meg különben is már vagy húsz éve a 100 Folk Celsius tulajdonában. Nekem legalábbis határozottan rémlik hogy földijeink bőszen emlegették a középnyugati államot, illetve inkább az azt átszelő folyót ...
A hazai country-legenda és a Heartless Bastards közös apropóját adhatja még a folk. De aztán slussz. Bár a Magic Dragon értelmezés után nekik már ennyi is sok a jóból.
Az első tipp vidéki halálmetál banda, a második pedig alkalmi kabarézenekar, az USA azon szegmenséből ahol – innen nézve –mindenki szerel vagy terel..
A lemezborító remek kollázsa ellenére is simán árnyékra vetődtem - mert - mint már jeleztem - folk,és alt. country. Az is a könyöklős, döcögősen induló fajtából, így értelemszerűen az - egy ilyen névtől joggal elvárt - artikulátlan üvöltözést és vulgarítást is nélkülözi. Így adjon valaki az előítéletekre.
A keresztelő egyébként úgy esett, hogy valami helyi lokál vetélkedőjén durván kicsavarták Tom Petty kisérőzenekarának (Heartbreakers) nevét.
Mindemellett meg trió, – strapás, bérszámfejtő külsejű - női - frontemberrel és kettő rendszergazda fizimiskájú - férfi -beosztottal.
Most hogy lekaptam őket a tíz körmükről jöhet a védőbeszéd.
Mert hiába a folkos hozzáállás, - ami közel annyira elrettentőnek hat(hat) mint a prog. rock - ez a műfaj is évről évre kitermeli a maga gyöngyszemeit. A blogon egyaránt kapott már méltató sorokat a Wilco illetve a My Morning Jacket, a fajsúlyosabb Drive By Truckers-ről nem is beszélve.
Mert persze nőből is sokféle van. Erika Wennerstrom speciel remek dalszerző, aki rendszerint nem a bohémságával tüntet. De amikor a mozgásteret kibővítve garázs-rockban utazik az más. Akkor nem szimplán jó, akkor piszokjó.
A Mountain kb. öt telitalálata szépen kitakarja a maradék „gyökerebb”, érzelmesebb akusztikus dalokat, ezért ha valaki még mindig nem lapozott volna, annak könnyítésképp érdemes kacskaringókat beiktatni, és az 1. 3. 5. 6. 7. számokkal ismerkedni. Szóval erős középrész!
Out The Sea @ Lettermann
A címadó Mountain, a Pixies-féle Where Is My Mind lustább, slide gitárral nyomuló verziója, a frontlány (innentől Erika) jellegzetes torokhangjával. Az Early In The Morning pedig egy feszesre húzott zúzda összvissz két percben. Sajnos. Meg White szellemének megidézéséhez azonban ennyi is éppen elég. Az Out The Sea alagsori rokkolása az előzővel dettó, ráadásul P.J. Harvey is „játszik” valahonnan a Mercury-díjas Stories From The City... környékéről. A Nothing Seems The Same , a lusta jammeléseknél kiköpött Kings Of Leon, a kozmetikázatlan évekből.
A maradék – őszintén szólva - már nem ennyire felvillanyozó.
Sok-sok melankólia vonósokkal, mandolinnal és bendzsóval. (a tradíció ugye). Erre senki nem fogja berúgni a lengőajtót, de némi türelemmel, többszöri nekifutásra szépen felértékelődhet. A hétperces Had To Go imponáló hegedűjátékával tűnik ki, és egy élelmes producerrel filmzeneként (western, mi más?) is szépen hozhatna a konyhára. Witchpoo pedig a szenvedélyes éneknek köszönhetően lehet befutó.
És hamár földrajzzal indítottam akkor a tisztánlátás, meg a keretes szerkezet kedvért annyi plusz infó jár, hogy Erika az első két Hearless Bastard lemez után, - még a a Mountain előtt - lecserélte a férfiszekciót és átszékelt a - csak térképen távoli - texasi Austinba.
Kapcsolódó linekek (teljes anyag jobbra fent):
http://www.heartlessbastards.com/ | http://www.myspace.com/heartlessbastards
