Mongóliáról alapból kell hogy olyanok jussanak az ember eszébe mint a kancatej,  jurta meg persze Kán. És hamár Kán akkor elsősorban Dzsingisz, akinek a világ ellen intézett egészpályás letámadásában – sajnos  többszörösen is érintve voltunk. A Muhi-csata ugyan nem az ő uralkodásának idejére esett, de  így is emlékezetes és egyértelmű égés volt. Az évszázadokkal később született – Leslie Mandoki vezette - nyugat-berlini diszkóbanda és slágere meg már nézőpont kérdése..
A filmproducerek határidő naplójában mindíg is előkelő helyet is foglaltak el a történelem megalomániásai, Nagy Sándortól Napóleonon keresztül egészen Hitlerig, de Kánokkal eddig nem nagyon árasztották el a mozivásznat. Ez talán a nyugati civilizáció témában való hézagos ismeretei és az elégséges mongol-romantika hiányával is magyarázható. Egy Marco Polo-ról készült olasz sorozat még rémlik, de ott a talján világutazó vitte a szót és a kurtalábú szőrmesapkások meg csak a háttérben aszisztáltak.
Dzsingisz Kán „trónra" kerülésének nyolcszázadik évfordulója  viszont  tetemes büdzsét és a témában leginkább kompetens orosz, kazah meg persze mongol filmes összefogást eredményezett.     
Az amerikanizmusból mindíg jelesre vizsgázó Roland Emerich, vagy Wolfgang Petersen esetében csak az újvilág szabott volna gátat a Tatárjárásnak, szerencsére a Sergej Bodrov féle Mongol esetében a produkciós pénzek nem csak a lovascsapatok, és a korabeli települések hiteltelenné duzzasztására folyt el. Bár kétségtelen, hogy a fináléban kissé elszalad a (törpe)ló.

Angolul...

Persze a nemzetközi produkció összehangolása, a jelmezek és az operatőri munka tetemes kerozinszámlái már önmagában izmos pénznyelőnek bizonyulhattak, így viszont megmaradtak a gyönyörűen fényképezett hómezők, az emészthető léptékű csatározások és némi ártatlan jurtaromantika. Mindez nagyjából Ridley Scott kedvenc fotográfusának stílusában.
Hollywood azonban soha nem lehet elég messze, mert a forgatókönynek úton útfélen sikerült beletenyerelnie a  történetvezetés trendi  formuláiba. A törzsi villongásokal tarkított cselekmény középpontjában természetesen az ifjú Dzsingisz Kán (Temüdszin) kb. első harminc éve áll, de főleg a „keresd a nőt" empírikus problémája. Vagyis a Mongol esetében  a „keresd a nőd" a találóbb  mert az ara kiválasztása már süldőkorban azaz a tizedik percben letudva. Egy ilyen falvédő meg nemcsak a nézőknek de a filmakadémia döntéshozóinak is jobban fekszik, (lásd: Oscar jelölés 2007) mint egy „politikai" intrikákkal terhelt szélesvásznú történelemóra.   

...és oroszul.

Részemről sincs különösebb panasz, bár az utóbbiból többet is elbirtam volna, már csak az iskolában elbliccelt órák okán is.  Persze azzal is tisztában vagyok hogy az igazi nagy csinnadratta – időkorlát miatt - nem része a dolgozatnak.  Akkor viszont fogyhatott volna jobban is a kumisz, főleg hogy a sztyeppe friss levegőjén a másnap is árnyalatnyi. 

Mongol (a hivatalos honlapja)
Történelmi film; 126 min; 2007.

Rendezte: Sergej Bodrov
Producer: Sergej Bodrov, Anton Melnik
Írta: Arif Aliyev, Sergej Bodrov
Szereplők: Tadanobu Asano, Honglei Sun, Khulan Chuluun
December  4.-től a mozikban