Feltűnően mocorog idén a brit zenei élet, a nagy visszatérők( The Verve,Primal Scream) mellett a viszonylag friss ikonok is (The Streets,The Music,The Fratellis) hallatják hangjukat.
A multikulti lakótelepi srácok új albumának internetes premierje 2 hónappal előzi meg a szilárd formátum megjelenését mely október végére van beirányozva. Addig is ha 5 fontot utalsz nekik, akkor megengedik, hogy a zenekar oldaláról lekaphasd az Intimacy-t, ami azért szép tőlük.
A Silent Alarm kitűnő slágerparádéjával (7 kislemez) az indie NB 1.-be felkapaszkodó londoniak megnyerően magabiztos debütálást produkáltak 2005-ben.
A klasszikus recept szerint a második dobás nem sikerült olyan ívesre. A 2007-es Weekend in the City-n a feszesen pattogós hangvételt lebegős betétek tagolták szanaszét, ami így sem volt rossz anyag de az bizonyos, hogy kissé puhára sikerült.
Tavaly egy kislemezzel (Flux) már megcsillantották az új koncepciót és most az Intimacy-vel a zenekar felfedi az átplasztikázott arcát. Igazából annyi történt, hogy az afrikai származású Kele Okereke frontember orra előtt bevágódott a vasajtót és az éppen Prodigy lemezeket hallgató dalszerző-énekes-gitáros szerelmi frusztráltságában fogta magát és felcsavarta a samplereket az új Bloc Party lemezen.
Itt-ott ugyan zavarosan kontrasztosra sikerült a kísérlet, de az biztos,hogy a végeredmény egy felfrissült, korszerű, élvezetes album. Az új irányvonal lehetőségeit a nyitó Areas egyből kimeríti, lüktet, recseg, megáll majd újraindul.
...a "Mercury" az Intimacy esszenciája...
Az első kislemezdal, a "Mercury" az Intimacy esszenciája, szuggesszív energiái első hallásra megrángatják a hallgatót, az effektezett szintik hatására még a seggrázós "I like to move it-move it" című dance himnusz is felsejlik valahol a háttérben.
A Halo egy kötelező B.P.kűr, a zenekar tradicióit hűen képviselő darab, de semmi renkívüli. A Trojan Horse szintén rutinosan pöcög, ám ami rendkívül örvendetes, hogy két lírai szerzemény is felkerült a lemezre és mindkettő telibe talál. A csattogós alapokra ráhúzott Biko középtempóban mereng, a Signs pedig elbűvölő harangjátékkal cseng és bong. A One Month Off-ra lehet újra rugdalózni egy kicsit,tempójában,ritmikájában az első lépéseket idéző "lájtos" punk nyomulás.
A Zepherus-ban ismét recseg-ropog az elektronika, Kele fájdalmas énekéhez egy vegyeskórus vokálozik egyházi stílusban, felettébb érdekes darab.
A Better than Heaven sötét hangzásába drum'n bass ütemek vegyülnek, igazi death diszkós dal, ám sajnálatos módon itt is érződik az impozáns felkészültségű dobos Matt Tong mellőzése. Az album végén pedig ott a Bloc Party összes erényét magában hordozó Ion Square mely finom rezonenciáival, lágy emelkedésével egy repülőgépről megcsodált napfelkelte aláfestő dala is lehetne,nagyon erős tétel.
Ha a kezdeti csúcsformáról nem is beszélhetünk az Intimacy így is meggyőző munka és ha egy kis ideig elbabrálunk vele akár le is vehet a lábunkról.
Kapcsolódó linkek:
http://blocparty.com/ | http://www.myspace.com/bloc...| http://atlanticrecords.com/
