Nyilván van millió és egy olyan szakma amiről az ember fia azt mondja: „na ezt azért nem”…és akkor nem feltétlenül a McDonaldsra gondoltam…pedig annál szarabb munkahelyet nehezen tudok elképzelni…No jó!

Nyilván másnak egészen más a gyengéje…

Most inkább azokra a munkahelyekre gondolok, amikről azt gondolja az ember: OK! Ezt is meg kell csinálni valakinek, de milyen jó, hogy nem nekem. Zsirez barátomtól pl. többször hallottam, hogy Floridában medencét takarítani és füvet nyírni nagyszerű mulatság, mert amellett, hogy kellemes a környezet, még jól is fizet…Ott jártamkor persze megdőlni látszott a baráti elmélet: Floridában ugyanis márciustól szeptemberig árnyékban 35, napon 45-55 fok van…és mert a fű jellemzően nem légkondicionált termekben nő arra fele sem, minimum kétszer is meggondolnám csatlakozzak-e a többségében dél-amerikai bevándorlók alkotta önmarcangoló brigádok bármelyikéhez is. A srácok teljes menetfelszerelésben, természetesen reggeltől estig kergették maguk előtt pajkos kis masinájukat, hogy aztán a nap végére kártyavárként omoljanak össze a fáradságtól.

Felbuzdulva a Sorozatjunkie beharangozóján úgy döntöttem végignézem a History Channel új reality-jének első részét. Nem kell megijedni, nem Győzike. „Sima” dokumentum film. A műsor AX MEN néven fut, 4 fakitermelő csapat mindennapjairól, ami persze elsőre nem hangzik rémisztőnek. Favágók! És akkor mi van? Itt azonban nem a Gemenci Erdő és Vadgazdaság (ha van még ilyen, mármint a vállalat) a helyszín, hanem az Egyesült Államok Oregon állama…még közelebbről annak észak-nyugati erdős hegyvidéke…

A szereplők egytől egyig vérprofi szakmunkások, akik nem ismernek munkájukban pardont. Nem is ismerhetnek, mert az első pardon életük utolsója lehet. Feladatuk rém egyszerű. A hurrikán sújtotta erdős hegyvidéket kell megtisztítani a kidőlt és/vagy ép fáktól, hogy aztán újra telepíthessék az állományt… vagy ahogy Ők hívják: a „zöld gyémántot”.

Képzeljünk el csupa harmadik, negyedik generációs arcokat, akik hajnali négykor már útban vannak az istenháta mögé…hogy dacolva a esővel, széllel, hóviharral, hegymászókat megszégyenítő ügyességgel egyensúlyoznak a szirteken, fékeveszett láncfűrészeikkel, hogy aztán sötétedésre elmondhassák: túléltük. Az egyik brigád főnöke pl. elmondja: Ő inkább kirúgja az önveszély gyanús kollégákat, hogy legyen inkább egy napig lelkiismeret furdalása, minthogy állandóan temetésekre járjon.

Vidám jelenet jön…helikopterrel 400 méter hosszú drótkötelet feszítenek ki egy kiszögellés és a szakadék mélye között…a kábel olyan sebességgel fut a ’kopter után, mint mikor a Cápában rákapott a fenevad a kötélre…a csupaész dolgozó lábbal terelgeti az anyagot, ami kis híjján levágja a lábát.

Az első epizód nagy tanulsága, hogy fát vágni a legegyszerűbb dolog a világon. Azt feljuttatni egy járhatatlan 300 méteres szakadékból egy kamion platójára…na ez az igazi kihívás.

Soha nem látott gépek, megfejthetetlen erők…és olyan férfiak akik akkor sem szarják össze magukat ha elszabadul egy Stihl vagy Husquarna, netán Cannon. (nem fejből nyomom…utána néztem) Ahogy elnézem a gyakorlott melósokat, egyikük üzemi balesete folytán egykezű, eszembe jut a texasi láncfűrészes…asszem itt Ő is feladná eszement „hivatását”.

A végére néhány jó tanács friss munkavállalóknak: Ha nem muszáj, ne menjetek Floridában füvet nyírni, nem menjetek Oregonba favágónak… illetve, aki tudja, hogy ezzel mit kell kezdeni, az nézze meg az AX MEN-t.

halleluja