Queens of the Stone Age

Gasometer, Bécs

2008 02.21

Lassítás nélkül siklottunk át az immár elhagyatott határőrbódék között miközben eszembe jutott, hogy a bécsi koncert turizmushoz már tényleg nem szükségeltetik semmifajta felkészülés. Olyan mintha Debrecenbe mennénk koncertre, csak a jegy olcsóbb mint nálunk. Az aktuális eseményre 35 EUR kellett kiperkálni, ami véleményem szerint barátságos összeg, pláne egy rajongónak.

8 körül a Gasometer téglamonstrumai között keresgéltük a földalatti parkolót és félóra múlva már a Biffy Clyro előzenekart bámultuk söreinket/kóláinkat szürcsölgetve. Meglepő módon a tavalyi Bloc Party bulin is ők voltak a felvezetők, valószínűleg lehet egy osztrák nagymama vagy netán egy kuzin akit ha tehetik meglátogatnak, bár a helyiek nem örültek annyira nekik. Az egyébként pörgős hard-rock-ot erőltető zenekar brutálisan elcseszett hangosítással nyomta el a félórás programját, amely alatt fülsértően sípolt a színpad. Puzzle című debüt lemezüket üdvözölte a szakma, de minket -ahogy tavaly- most se nagyon érint meg a gitár/gitár/dob felállású trió. A felvezetés alatt arra is van időnk, hogy leleményes magyarok módjára alacsonyabb szeretteink számára kifejlesszük a műanyag korsóra állás módszerét, amivel 30 cm növekedés érhető el. Biffy-ék továbbra is szarul szólnak, pedig az előzetes felkészüléskor meghallgatott lemezük közel nem volt vállalhatatlan munka. A furcsa fakezes gitározást produkáló félmeztelen frontembert fejbe is dobta valami véglény egy műanyag söröskupával, ami ugyan nem zavarta meg az énekest de a dal végén azért kijárt egy "Fuck you" a mikrofonba. Körülbelül 6 számot játszottak majd eltűntek a színről és érezhető volt, hogy mostanában nem látjuk őket viszont errefelé.

Villany fel, a színpadon rendezgetik kicsit a makramét, a díszcsillárokról lekerülnek a pokrócok majd villany le és hatalmas üdvrivalgás mellett QOTSA be. A külső sörpultokból is beszivárog mindenki, kb 3500-an szorongunk a Pecsa méretű helyen, amikor a Monsters in your parasol-al kezdetét veszi a show. Josh Home szokásos hátranyalt frizurával barna ingben hatalmasodik a színpad közepén, Troy a tőle megszokott eleganciával hozzánk valamivel közelebb ügykezel a bal oldalon. Joey-t nem is látjuk, a dobszerkó teljesen eltakarja. Természetesen a 2007-ben csatlakozó Michael Shuman bőgős és Dean Fertita billentyűs is felcukkolt állapotban kíséri a legjobb formáját mutató Josh-t. Meglepetésre az Olivieri féle Hangin tree-vel folytatják és az előző technikus valószínűleg cserével végleg kiállt mert az egész úgy szól mint az ágyú. Kiállás nélkül folyunk át az Era Vulgaris nyitódalába, Josh táncra hív mindenkit és jellegzetesen csavargatja csipőjét ide-oda billegve az emelvényen. Látszik, hogy jókor vagyunk jó helyen,a dalok imprókkal teleszőttek, félelmetes gitárpárbajok alakulnak,a hangulat és hőmérséklet is erőteljesen emelkedik.A Burn the whitch-nél már fejhangon visítom az oázós refrént és a jónép is durván elkapja a fonalat.

Misfit Love

A brutális Misfit Love és a Sick,Sick,Sick dübörgése után Josh elmondja mennyire megdobogtatjuk a szívét és kurva jók vagyunk. -Hát még ti, öcsém!! -A számomra ismeretlen Infinity-vel kezdetét veszi a sivatagi pszichedélia,és nagy szerencsénkre elhangzik a Better Livin Through Chemistry, ami az egyik legzseniálisabb szerzeményük és annyira jól nyomják, hogy arra nincsen szó. Lévén, hogy harmadszor van szerencsém a fiúkhoz annyit mindenképp kijelenthetek, hogy ez azért más mint a fesztiválozós QOTSA. A bombasztikus zsigerig hatoló durrogáson túl a dalok rejtett energiái is felszabadulnak, mindent előhúznak varázslatos kelléktárukból. Josh tökéletesen beállított-talán kissé halkra vett- hangja mellett úgy gitározik ami egy egyszakos szólistának is becsületére válna, érezhetően rántja magával a szép lassan extázisba csúszó Shu-t . A 3's and 7's alatt már kint cigarettázom, amiért járna egy tasli de jólesik kilépni pár percre az izzadó tömegből. Az ősrajongók kedvéért megszólal az első lemezről az Avon ami után a R lemezről, ma a harmadik In the Fade. Az igen ritkán játszott dalok közben kissé elmélázok,hatnak a bénító dallamok, a teremben terjeng a boszorkányosan kifőzött, szúrós szagú stoner-rock. -Csak a Lost Art...-ot ne hagyják ki!-gondolom magamban és félve nézgetek az órámra mennyi lehet még hátra. A könnyeden örömzenélős Make it wit chu kellemes vokálozgatásra késztet mindenkit, Troy -aki nem tűnt túl motiváltnak az este folyamán,-láthatóan élvezi a tömeg közreműködését. Josh egyébként nem nagyon kommunikál velünk,egy-egy kósza "Thank you" vagy "Oh Yeah"-n kívül nincs párbeszéd, de nem is dumálgatni jöttünk. Hölgy útitársaink is rendesen ráznak, a Little Sister ismét frontális hejehúját vált ki, majd a Lullaby lemezről szól a Tangled Up In plaid az elmélyültebb hívőknek.

Go with the Flow

A korrekt leosztás kedvéért ismét a piros lemezbe csapnak, a Do it Again és a nagy kedvenc Go with the Flow-nál dinamit kerül a cipőmbe. A 80 perce zuhogó rock’n'roll alól egyébként nehéz kihúzni magát az embernek, még akkor is ha szép lassan vattacsomókat köp a szomjúságtól. A szétcsavart slágerek után levonulás közben jut egy-két pengető a szerencsésebbeknek és jön a "zugabe"! Ekkor kis bulváros történések is voltak a színpadon, Joey láthatóan nem akart már visszajönni a ráadásra, de Josh basszamegezéses stílusban utasította a szerkó mögé a kissé ideges dobost. A ráadásban jött a Millionaire amire kevesen számítottak és a hálás B-közép szétrúgta a falakat. Iszonyú hangerővel szólt a zenekar munkásságának legdurvább zúzdája amit szünet nélkül a folytatott az I think Iost my headache . Az estét végül a hangszeres brillírozásokkal megspékelt Song for the Dead zárta, még egy kis ereklye hajigálás, majd könnyes búcsú!

Turning on a screw

Végül kihagyták a Lost Art-ot, néhány alapvetés tényleg hiányzott (No one knows, First it giveth, In my head) de helyette kaptunk olyan nyalánkságokat, amely a laikus érdeklődők számára talán nem annyira, de az elkötelezett fanoknak ismét felejthetetlen perceket okoztak.

Az élményből csak akkor ocsúdtam fel amikor Toszi közölte, hogy maradunk a parkolóházban ugyanis jegyünket nem fogadta el a sorompó, kifelé menet pár perces kellemetlen percet okozva az amúgy türelmes osztrák autóstársaknak.