JOHN RAMBO
sz: Sylvester Stallone, Julia Benz, Paul Shulze...
A Rocky tavalyi búcsúkoncertje után Stallone úgy döntött bevesz még egy levél kapszulát és elvarrja a vietnami veterán vérgőzös történetének utolsó szálait. Az elsőre hajmeresztő ötletnek induló tervet -Kovács Kálmán kedvenc szófordulatával élve- végül sikerült tartalommal megtölteni és önmagát rendezve és pénzelve leforgatta a 20 évet csúszó zárszámadást, amely csütörtöktől itthon is látható a mozikban.
A sztorihoz nem kellett mást tennie, csak beütnie a gugliba, hogy "aktuális népirtás" és már köpte is a gép, hogy Burma. Na az jó lesz, van őserdő is. Eksön! Már az elején elönti az embert valami belső melegség, amikor Rambo-t újra megpillantjuk kézi kobravadászat közben a bukszusban és hirtelen feltolulnak az emlékek a lábszagú csoportos videózások korából.
A mester arca félelmetes gumimaszkká formálódott az évek alatt és felsőtestét is póló fedi, de így is övé az univerzum legizmosabb kisnyugdíjasa cím. A végtelenül primitív történet szerint egy vallási misszió tagjai kérik segítségét egy segélyszállítmány ellavírozásához a rezsim katonái által felügyelt zónában. Persze vonakodik, de Dexter csajának ( a harmatgyenge Julia Benz) végül enged és segít az istenadta. A naív misszináriusok aztán összefutnak az ügyeletes "sárga gecikkel" és így kezdetét veszi a Rambo-féle wellness hétvége a dzsungelben.
A 75 perces film első félórája után olyan vérzivatar kezdődik ami az akciófilm zsáneri határait messze áttolja a horror kategóriába. Rambo egy zsoldosokból álló különítménnyel beszalad az erdőbe és brutálisan lecsonkolja az összes útjába kerülő burmai harcost és mindezt vágás és cenzúra nélkül. Az erőszak ábrázolásának új dimenzióit nyitja a mozi (gyermekmészárlás) elképesztve még a széria sokat látott rajongóit is.
Perverz módon épp ez az összetevő ami miatt a film -a maga mocskos módján- nem köpi arcon magát és hű marad a kétes legendához. A húsipari szakmunkát továbbra is magas szinten űző főhős körül persze kétlábon járó filmes közhelyek mozognak.
Elég ha csak az egydimenziós, ördögi gonoszságú mészáros katonák rémtetteit mutató sokkoló jelenetsorokra gondolunk, vagy az ólomtökű szekrényekből álló bandérium gagyi dialógusaira fókuszálunk.
Rambo patetikusan moralizáló beszólásaiból is van egy-kettő ami kínos perceket okoz, ám Stallone-nak így is sikerül a legnehezebb feladat, mégpedig korrekt lezárást rettyinteni a végére.
Ez a mozi a 80-as évek akciófanjainak készült, ez nem is vitás. Nem kellett óvatoskodni a belezéseknél, a törzsgárda már 30 feletti, a patakvér művészi elvárás. Ha belegondolunk joggal döngölheti földbe a média Sly-t hogy gyiloktanfolyamot tálalt nekünk itt 60 percben, de az is kérdéses, hogy mennyivel lett volna jobb egy "Rambo Light", amiben a sokat megélt, életunt veterán az ENSZ munkatársaként ténykedik az őserdőben és kiheréli saját magát, mint tette azt John McLane 2007-ben.
Végül azt is leszögezném, hogy igazán méltó lezárása a „Rambo saganak” az lett volna ha el sem kezdődik , és 1982-ben az első és legjobb részben a hazatérő hős-Stallone karrierjének egyetlen mártírjaként-a film végén elbukik. De ha már úgy alakult, hogy a 80 -as években készült még két magas költségvetésű, ám politikailag és "művészileg" is inkorrekt epizód, akkor azt kell mondanom, hogy a 2008-as "homemade" Rambo az egyik legjobb darabja szériának. Még akkor is ha maradandó élményhez ez is kevés.
Kedvenc ajánlónk
Kapcsolódó linkek:
John Rambo az IMDB.com-on
