Drive By Truckers: Brighter Than Creation's Dark (anyag az Óriási Rádióban)
Van olyan, hogy az embernek egyszerre lesz elege a fakezű gitározást művészi szintre emelő névelős fajankókból, a progrokkerekból, a rockdiszkóból, és napokig valami földszagúbbra, zsírosabbra vágyik. Három hete nyomom a házikolbászt, a koleszterin a fülemen folyik, de zenében még semmi hizlaló antiupdate. Reméltem talán a Drive By Truckers friss lemeze majd a pofámba böfög.
Parasztozni nem szép dolog, de most muszáj lesz, mert azt a fajta déli rockenét nyomják amivel arrafelé Mississippit lehet rekeszteni. A Drive by Truckers azonban a jó oldalon áll. A Sixteen Horsepower autentizmusával ugyan nehéz versenyezni és nem is érdemes, de a Kenny Rogers, Kris Kristofferson féle skanzen-country-t, Las Vegason kívül bármikor a földbe döngölik. 2002-ben még a Southern Rock Opera című konceptlemez is összejött nekik.
Megannyi gumikacsa-klón kedvencéből váltottak országos népszerűségre, bár a rajongói kemény mag feltehetően még mindig a betakarítás, traktorszerelés, vadászat rotációban tengeti napjait. A műfaj korlátaihoz képest meglepően eklektikusra sikeredett az anyag. Talán mert a dalszerzésből hárman is kivették a részüket, talán mert ezúttal a basszeros csaj is beszállt az éneklésbe. A tizenkilenc track és a több mint egyórás játékidő már önmagában előrevetíti egy kimerítő Alabama-Georgia-Alabama relációjú autózás vízióját.
A Brighter Than Creation's Dark-al szinte végig egyenletes a tempó. Van ugyan némi pöcsölés a térképpel és pár lehajtót simán elbasznak, de ez többnyire a lány sara. Szerencsére defektet nem kapunk, és mindig jön egy elhagyatott gas station ahol akad hideg sör és üzemenyag. Érzelmes country, blues, southern rock, valahol a Lynyrd Skynyrd, Tom Petty, és Johnny Cash metszéspontján.
De mindenekelőtt a műfajvédelmi szempontokat figyelem előtt tartva: déli akcentus, szinte indokolatlanul gyakori pedál-steel használat, bendzsó, árulkodó dalcímek (Daddy needs a drink, Two daughters & a beautiful wife, The man i shot...) és magas sztorifaktor. Mindez a kötelező white trash hozzáállással együtt (és steel is értelmet nyer, ha máskor nem a visszaúton) Én kivártam, és bejött. Néha ugyan elültem a seggemet, de szimpatikus arcok, mert fingás után az ablakot rögtön letekerték és a hűtőtáska is végig működött.
Where the devil don't stay
Ha valakinek az új Jesse James mozival szemben is előítéletei adódnának, ezzel se próbálkozzon, damn it!!
Kapcsolódó linkek:
