Ugyan a magyar halfogyasztás a béka segge alatt van, azért karácsonykor halászlé dukál az asztalra. Hagyomány. Az elkészítési forma vegyes. Sütni, főzni, rántani...ki hogy szereti. Persze mifelénk a bográcsban főtt halászlét preferálják...nem is akárhogy: tésztával. Nem olyan nagy titok, hogy "szerkesztőségünk" gyökerei Bajára nyúlnak, így mi már csak hivatalból is ezt esszük. Utána pedig mákosguba és/vagy bejgli.
Szeretjük, na. Persze nem szertném túl misztifikálni a dolgot, de azért van egy-két alapszabály amit érdemes szem előtt tartani ha halászlé főzésre adjuk a fejünket. /Zárójelben jegyzem meg azért a receptje "veszélyes vizeken való evezéssel" egyenértékű. Ahány önjelölt "mester" annyi változat. Nincs két egyforma leírás. Mindeni esküszik a saját apró trükkjeira, sorrendjére, arányaira. Persze akárki akármit mond: a lényeg akkor is a végeredmény./
Főzni lehet ugyan konyhában is, de a rituálé része a szabadban való elkészítés is. Aki teheti egyszer látogasson el Bajára, mondjuk a "Halászlé ünnepén" és menjen le a lakótelepre. Nincs lehetetlen. Annyi "3 lábat" (tudjátok, amin a bogrács lóg) kevés panel-rengetegben látni. Arról nem is beszélve, hogy a közel 1 órás főzőcske kiváló alkalmat ad némi sör/bor és égetett szesz elfogyasztására...a világ dolgainak megvitatásával egyetemben.
Nos a kiválasztott "vezérhal" mindíg élő legyen. Soha sem fagyasztott. Ez általában (vagy mindig?) ponty. Persze, ha igazán finomat akarunk főzni legyen kéznél némi csuka, törpe harcsa, keszeg, kárász...egyszóval vegyes. A víz mennyisége felhasznált halkilónként egy és másfél liter között mozog attól függően, hogy gázpalac segítségével vagy autentikusan fán főzzük.
Magam a halat a hagymát és a vízet (ez fontos, ismerek olyat aki víz nélkül főzte...ittasan) egyszerre teszem fel főni, hogy aztán a forrás megindultával, szintén a hal mennyiségét szem elött tartva, kilónként egy púpozott őrölt édes pirospaprikát tegyek a lébe, valamint 1 paradicsomt, 1-2 gerezd fokhagymát, majd 10-15 perc elteltével a hal belsőségeit (ikra, tej) és ha van akkor a törpeharcsát.Ja és a cseresznye paprikát. Megóvva magam attól, hogy a halhús nagyon szétessen 2-3 deci száraz vörösbort is locsolok bele. Keverni soha, csak forgatni és himbálni a bográcsot. A játék nem tart tovább 40 percnél és kész is. Az adagokat gyufa méretű főtt tésztára merjük. Aztán hadd follyon a száj szélén a paprikás lé. Magát a halat lehet ezzel együtt vagy utóbb külön is enni. A szakácsot pedig, ha megérdemli, bátran lehet dícsérni.
Aztán jöhet Zsenya gubája.
Nálunk akkor igazán hardcore a karácsony, ha a desszert az guba! Persze van beigli és zserbó is, de nálunk mákosguba nélkül a karácsony olyan mint a halászlé tészta nélkül...
Toszi a rakott krumpli példáján már ecsetelte az átmenetet főzés/nemfőzés tudománya között. A guba az más tészta. Nem tudomány, hagyomány! Elrontani lehetetlen. Az alapanyagok birtokában pláne. Sőt, van merszem kijelenteni, hogy a kifli, tej, mák összedolgozásakor a sorrendiség összekeverése pusztán esztétikájában okozhat károkat. A sós/köményes kifli használata már meredek pálya, de a hiba orvosolható ha van otthon kutya/kollégista.
Mi három tál gubára rendezkedtünk be . Ez 30 db kb. 40 cm-es gubakiflit jelent. Erre ráfér megközelítőleg 1/2 kg mák. Kell még tej, cukor, vaj.
Ha nincs gubakifli, akkor jó a félig száraz kopasz kifli. Ugye.
A kifliket kb. 2 centisre vágni, csücsköt bennehagyni. Szűrőkanálba tenni és forró, cukros tejjel leönteni. Azért szűrőbe, hogy ne tocsogjon. Ha nagyon száraz a kifli akkor a művelet megismételhető. Ha kész, tálba vele és cukros mákkal megszórni, óvatosan "dobálva" keverni a mákkal. Végül kevés olvasztott vajjal meglocsolni. A tálalás után, a tányérba szedve mézzel megönteni. Hidegen a legjobb.
Persze ha sok a vendég, vagy bélpoklos van a családban, az utángyártás is csak percek kérdése.
Léteznek egyéb mutációk is. Felönheted vaníliaszósszal, vagy az egészet sütőbe rakva megpiríthatod. Csinálsz amit akarsz, gubagyártásnál nincs ősi rituálé, megannyi becsontosodott mozdulat (Bezzeg a halászlé, tésztával..)
Hát ennyi! Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
Rolo, Toszi és Zsenya
