CD
A komolyan gyengélkedő popzenei műfajnak nagy szüksége van az olyan letisztult hangokra mint az Eisley zenekaré. A Star Wars légikikötőjéről (Mos Eisley) elkeresztelt texasi kvintett 2005-ben jelentette meg első albumát Room Noises címmel és sármosan különleges hangzású zenéjük az év szélsőpályás befutója volt. Na nem lemezeladási szempontból, de kritikai vonatkozásban mindenképp.
A 90-es évek popzenei harmóniáit életrehívó formáció légies akusztikája felfűtötte a bölcsészhallgatók kollégiumi szobáit , de egyenlőre inkább az Egyesült Államok határain belül.
A keserédes nővérek dalai a mainstream-be ugyan nem robbantak be, de szakmai méltatással övezett turnéjuk során bizonyították dalaiknak helye van a válogatás cd-inken és a ráadásul aztán a Coldplay előzenekaraként domborítva zárhatták az évet.
Augusztus 14.-én megjelent új lemezük a Combinations komorabb hangzású anyag, azonban ugyanolyan eredetinek tűnik első hallásra mint a 2005-ös album.
A dark-pop meghatározás talán ami igazán ráhúzható a zenei világukra. A Combinations elegánsan erős, tartalmas dalok összessége. Sherri és Stacy Dupree énekhangja hol lágyan éteri, másutt sötéten mély tónusú, ízig-vérig vokalisták mindketten. Erőteljesebben megy a gityózás is. Érettebb hangzású a lemez mint akusztikus elődje, ambiciózus előrelépésnek tűnik. Nem valószínű, hogy itthon lebillentik Matyit és hegedűjét az eladási listák tetejéről és a herémet rá, hogy nem is kapni majd itthon az albumot, de a világháló segítségével érdemes behatóbban megismerni Eisley-ékat.
valamint
THE GO! TEAM---PROOF OF YOUTH
A brightoni partinegyedéből szalajtott "indiegitár-diszko-punk-oldschool-hip-hop" kompánia 2005-ben mindenkit levett a lábáról a Thunder, Lightning, Strikes lemezével, amit egyből Mercury díjra jelöltek a szigetországban.
A multikulturális ,hangszer arzenált felvonultató csapat -Sam Dook (gitár, bendzsó, dobok), Chi “Ky” Fukami Taylor (dobok, ének), Kaori Tsuchida( ének, gitár, billentyűsök) , Jamie Bell (basszusgitár) és Ninja a rapper/énekesnő-fergeteges koncertjeivel tornáztatta fél Európát és az amerikai fesztiválozókat. Sokszínű rezes diszkójuk egyaránt lehengerelte a lábszagú tini házibulik és a bacardikólás,marketinges csapatépítések közönségét is. Új lemezükön nem húzzák az időt,ez is kb 30 perc akárcsak korábbi eresztésük. Karcosra kevert hangzásuk most is hozza a tudatos bakelitérzést.
Kevesebb az elektronika,több hangszer kapott helyet az albumon,és úgy tűnik a vokálrészeknél beengedtek a stúdióba egy csapat lelkes pompom lányt akik bájosan vonyítanak majd minden dalban.
A Grip Like a Voice single mélyen beszívja a levegőt rögtön az elején és fél óra után történik csak kilégzés, kivéve talán a My World akusztikus prüntyögését. A T.L.S -hez képest annyiban változott a recept, hogy instrumentális lehengerlés most csak az album végén kap helyet. Abszolút bulikellék, zajosan csörömpölő örömzene, nagyfröccs adrenalinból meg szódából.
illetve a csapat MySpace oldala, ahol lehet bogarászni, vagy bejelölni Őket, mint jóbarát: http://www.myspace.com/thegoteam
Itt pedig néhány aktuális pazarság:
Végre! Mr.Brown visszatért, kutyakemény és politizál.
Bat for Lashes--Whats a girl to do?
Natasha Khan szerző/előadó csudajó dala és videója
Az izraeli-new yorki énekesnő érzelmes lebegése
Osztrák tánczene,állítólag októberben az A38-on!
