Ha új rovat, hát új rovat. Mese nincs. Jöjjön most nem is egy, de rögvest 3 olyan emblematikus eledele a honi vízpartos-büfés-nyaralásnak ami kihagyhatatlannak számít 35 fokban.
Mert ugyan ki nem állt volna végig már életében legalább egyszer iszonyatos melegben, mondjuk az "aligai" strandon egy kígyózó sort csak azért, hogy a végén elmondhassa a bűvös három szót:

                                                          hekk, lángos, palacsinta
Nézzük sorjában:
A heck-et csak és kizárólag fonetikusan ejtjük...vagyis: HEKK  estleg HÉKK.
A  halacska  (Merluccius merluccius) minden hiedelemmel ellentétben nagyonis tengeri hal s a Balaton partjára, ideális esetben, fagyasztott állapotban érkezik. Húsa nem száraz, szálkákkal nem agyonbombázott. Aki pedig azt hiszi, hogy a szakirodalma a fogyasztásával egyenes arányban, könyvtárakat  tölt meg az téved.
Ok! Az interentes  keresők nagy urak, de akkor is ki hitte volna, hogy a "mi" hekkünk, amit a magyar csak és kizárólag n*10 dkg kiszerelésben állva zabál,  zsírpapírból a megalázó CSACSIHAL néven lett anyakönyvezve.

Azért képzeljük el az alábbi párbeszédet (strand, 50 fok, bűbájos pultos ) : 
-Csókolom!
-...Tessék kérni!
-2 Csacsihal, 2 uborka...
-Kenyér lesz fogyasztva?
-1
-1800

                                                 Hát nem szebb név a Hekk?

 Lelőhelyén, a büfékben, minden konyhaművészeti trükköt nélkülözve minimál panírban/bundában, forró olajban hirtelen kisütve tálalják. Csak és kizárólag a fentebb már említett zsírpapír alátéttel,  estleg egész papírtálcán. (Nem vicc: én láttam már takarékossági okok miatt félbevágott kartontányéron is), mellé uborka, köretnek puhakenyér. (azért a fish&chips-el az angolok sem panaszkodhatnak)

Ha  mondjuk benne lenne az iskolai biológia tananyagban  és előbb vagy utóbb muszáj  lesz beletenni, akkor ez a néhány sor jellemezné:
A merluccius merluccius - magyarul csacsihal vagy heck – bajusztalan tengeri csukafajta, tőkehal. Hossza elérheti a 1,25 métert is, súlya akár 16 kilóra is felszökhet. A Földközi-tengert és Atlanti-oceánt lakja az európai partokon egészen Norvégiáig. Ívása idején januártól áprilisig a tenger fenekén tartózkodik. Igen falánk; nagy tömegekben, húsa miatt nagyban halásszák, fagyasztva és szárítva hozzák forgalomba.

Nyelvlecke:
angolul Hake vagy Merluccius merluccius
olasz neve: nasello, merluzzo, lovo, Velencében „pesce prete” is, Triesztben és Fiumében asinello (= csacsi);  
a horvát tengerparton „oslics”, „osal”, „tovar morski”,  
németül „Meerhecht”, „Seehecht”, „Hechtdorsch”,  
dánul „Korfmue”, „Kulmul”, “Herring-Hake”, 
norvég nyelven „Lysing”.   (azért ha valaki norvégul kérte már dobjon egy mailt) 

 Mivel gyakorlatilag bármilyen halétel elkészíthető belőle ajánlom felütni bármely szakácskönyv bármely idevágó oldalát... 
Na jó! Egy gyors recept: Stanecli hekk, 1/2 liter tejföl, 30 dkg sajt(pl. pannónia, mert az jó sós).Tepsibe fektetjük a halszeleteket, szigorúan egymás mellé, aláöntünk 2dl vizet, rá a tejfölt...220 fok 15 percre, majd majd újabb 10 perc a sajttal a tetején. Nyamm-nyamm.

    No de tovább a megkezdett úton: az igazi önpusztítók a hekket lángossal eszik, ami ugye nem más mint kelt tészta, forró olajban/zsírban kisütve.
Amikor kicsi voltam azt gondoltam, hogy a lángos olyan, mint a Coca-cola. Titkos recept 7 lakat alatt. Lófaszt. Otthon bárki (na jó ez így nem igaz) tud olyat csinálni, mint egy balatoni bódéban. El vagyunk kéremszépen kábítva... Tudom, próbáltam/tuk már és rájöttem, hogy minden a nyújtáson múlik.

Autó csomagtartójában a tésztája képes 20 szorosára dagadni. Ez is megvolt. (Az érintettek erősítsenek meg.)
Aki megcélzott magának egy tuti kis gyomorfekélyt az kezdje ezzel. Magam már egy féltől is képes vagyok egy teljes napon át rosszul lenni.
Érdekes egyébként, hogy a büfés lángost nem lebutították, hanem felturbózták... igazodva az otthoni fogyasztás szokásaihoz. Vagyis: már nem csak vízben-áztatott, préselt fokhagymával lehet ecsetelni, hanem, ízlés szerint kapható: sajtos, tejfölös, illetve előbbiek párosításával. Természetesen felárasan.

Persze azt jó tudni, hogy hacsak nem a Kempinskiben esszük, a tejfölt mindíg vizezni fogják... Persze a "feltétek" tárháza végtelen. Bármi kerülhet rá, légyen az sós vagy édes. Mondjuk a legperverzebb amit valaha ettem az a svédgomba-salátás volt. Iszonyat...

És ha még mindíg nem laktunk jól, akkor jöjjön a végére a desszertek jolly-joker-e a Palacsinta, ami szintén nem nagy kunszt, de ahogy a vízpartokon csinálják az utánozhatatlanul... vékony.

Na ez tényleg olyan lehet, mint az atlantai kóla receptje.
Nekem már volt otthon olyan kívánságom, hogy legyen olyan a cucc, mint a Balatonon. De egyszerűen képtelenség annyi vizet beletenni, hogy vékony is legyen de, el se szakadjon el.
A töltelékek tárháza akárcsak fentebb... végtelen.

Persze itt is megvannak az alapízek, mint: lekváros avagy ízes, kakaós, túrós és fahéjas... minden ami ezután jön édesben az már gasztronómia.

Ha pedig sós akkor hortobágyi...