Van egy találós kérdésem (igaz a 8. kiadást megért „Sző, fon, nem takács” nem jegyzi):

A szekrényben tartottuk és csak akkor vehettük elő, ha megígértük, hogy nem fogjuk piszkálni…és ahogy emlékszem, nem is bántottuk soha. Aztán ha már nem használtuk, akkor vissza a szekrénybe, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt hely. Nem volt elég hely a lakásban (lakótelep: nagyszoba kihúzható ülőgarnitúrával, kisszoba emeletes ággyal) ahhoz, hogy elférjen, hogy elöl legyen.

???

Hááát…az első és szerintem egyetlen lemezjátszónk. Svéd gyártmány "egyenest" a festői Malmöből.
Most ha jól emlészem a garázsban porosodik, de a lemezek- Apám lemezei-, bent a fűtött szobában, állítva, ahogy azt kell…várják a „feltámadást”.

 
Node félre bakelit…jöjjön a digitális korszak(ez persze igy nem is igaz):

 
2 olyan zenekart/lemezt szeretnék mutatni akik ugyan nem a legfrissebbek, sőt talán mindenki ismeri őket, de mérföldkövek voltak a maguk nevében. Ha máshol nem is..nálam igen. És ha szól a kocsiban kitéped a kormányt.

Freestylers - We rock Hard

Big beat, ragga, funky, electro, és az old skool hiphop, remek bulizós felvételekkel…amire egy 2000 környéki Tilosrádió-party a PECSA-ban az élő bizonyíték, nomeg néhány sziget party. Igazi dancehall hangzás, köszönhetően a dj-knek…illetve a 2 MC-nek: Navigator & Tenor Fly.

Olyan anyag amely színvonala folyamatosan szárnyal, nincs benne lejtmenet és korszerű…még mindig.

Dub Pistols – Point Blank

Ugyanaz pepitában.

A Barry Ashworth dj-zeneszerző vezette leedsi csapat 1998-as lemez már igaz klasszikusnak számít. Érdekes, hogy a zenekarnak összesen 2 saját anyaga jelent meg, azonban talán erre mondják azt, hogy amit el lehet érni azt elértek. (Mint a BSK az nb2-ben…volt egyszer 7. de ez más tészta.) Persze remix született vagy 50.
Szóval van egy "zenekar" amely a bigbeattől a hiphopig, a dubtól a punkig, az elektrótól reggae-i mindent összekutyul és a végeredmény olyan tánczene, hogy jaj.