Holnap dEUS koncertre megyünk kedvenc dunai hajónkra, s mivel a koncertbeszámoló írás legnagyobb rákfenéje az élményt mélybe rántó másnapi zombizás, előrevettem mire számíthatunk a futó turné eddigi állomásain elhangzottak, és megérzések alapján.  Ha mégsem ez lesz, majd kiigazítunk.

Kedvenc belgáink majd teljes ház előtt vonulnak ki, a masszív hazai tábor már lendületbe jött az előzenekaroknak köszönhetően.

1. The Final Blast - Nem rontunk ajtóstul a házba,különösebb bevezetés nélkül beindul a tavalyi lemez egyik legjobb dala, a finoman csordogáló, középtempós Final Blast visszafogott ,lopakodós alaphangulata dEUS aromával tölti meg a kajütöt.

2.The Architect - A 2008-as Vantage Point pattogósabb slágere emeli a nyomást hajótestben,a kórusos refrénhez azonnal csatlakozik a közönség,a második daltól hamar eufórizálódik a közhangulat. Elfogy az első sör.

3.Constant Now - Ismét az új lemez, az első kislemeznek bedobott dalnál egyébként van legalább négy jobb dal a Keep You Close-on, semmi különlegesség, egy perfekcionista pop dal.

4.Oh Your God - Barman elkapja a fonalat, a gitárok lángra kapnak, a zenekar a Vantage Point döngölősebb dalával fűti fel a kedélyeket, ízelítő a dEUS izgalmasabb oldaláról, mely leginkább az a 90-es években jellemezte őket.

5.Easy. -Újabb dal ismét, lírai kiállás a rövid sprint után, borongós zongorafutamokkal, és impreszív vokál teljesítménnyel. Tom Barman radioaktív.

6.Instant Street - Végre! Előkerül egy régebbi örökérvényű, az Ideal Crash légies slágere közben ismét rádöbbenünk: mekkora zenekart nélkülöz az világsztár élvonal. Coldplay, ugyan már! Elpattan egy égetett szesz.

7.If You Don't Get What You Want - Kis beszélgetés a nézőkkel: ”nagyon szép a város, meg ez a hajó is mekkora már!”  Jön a remek visszatérő album, a 2005-ös The Pocket Revolution dögös zakatolású húrtépés, beszáll a fontos kellék: a hegedű. Hangos sikolyok a taton, az első orgazmusok is lezajlanak.

8.Dark Sets In - A Keep you Close egyik legjobb eresztése van soron, minden benne van amit tud ez a zenekar, még ha más tónusban, és hangvételben is, mint a harcos 90-es években. Nagyon rágyújtanánk.

9.The Real Sugar - Szép rész 2005-ből, igazi bújós tétel szerelmeseknek. Az ilyet is világszinten vágják.

10.Gho st- Egy friss sláger megint, a Keep You Close öt csillagos popslágere, együtt éneklős, sör+erő.

11.Keep You Clo se- A turnélemez címadója. Tisztességes dal, rendben van, de legyen már régi is!! „Kom Mar Op, Tom!!”

12.Sister Dew- Na,tessék! „Ooooh my sweet Sister Dew, what have I done? All my life I've only loved the one...” Gyönyörűség járja át az Arhangelszk gyomrát.

13.Little Arithmetics- És  végre vissza a csodás kamaszkorhoz, a 96-os  In a Bar,Under the Sea  visszafogottabb arca sejlik fel e  több dimenziós dal kapcsán.Behúz a zenekar légköre,azonnal menjünk inni. Stella-t, mindenkinek!

14.Bad Timing - A kedvenc dalom, 1 éven át erre ébredtem minden reggel. Teljes ledöbbenés, kicsapják a biztosítékot, Barman 100-as égő, Radiohead szintű agytekerés,..hogy a faszban nem ugrott erre rá a világ??

A végén szakad a hajópadló, égnek a lelkek, mar a bensőnk.

Balra el.

RÁADÁS:

Balról be.

15.The End Of Romance - Barman-show, magasszintű nőbűvölés, szofisztikált levezetése az estnek. A 7.dal az estén az aktuális lemezről!

16.Theme From Turnpike - A művészi csúcspont 96-ból, agydurrantó színpadi munka.

17.Suds&Soda - A 90-es évek meghatározó csúcsteljesítményéhez értünk, a 94-es Worst Case Scenerio überslágere maradt a végére, méltó zárás.A dEUS Smells like Teen Spiritje úgy szól mint az ágyú, katarzis, majd búcsú, see you at Sziget!

Naná!

Újabb nevek váltak hivatalossá Magyarország vezető zenei fesztiváljának programfüzetében.

Az eddig beharangozott nagymenők (Placebo,The Stone Roses ,Friendly Fires) mellé feliratkozott a jövő héten A38-on is fellépő drága dEUS, a technósított Korn, a brutális Ministry, és jó néhány aktuális indie és electric alapvetés.(teljes lista)

Kedvenc foglalatosságunk a bélből jóslás, így áttekintve az augusztus környéki fesztiválok felhozatalait, tippeljük meg mire számíthatunk a továbbiakban.

Olyan jó érzés,ha bejön.

Izgulunk,hogy az augusztusban a szomszédban fellépő The Cure, és az óriás kedvenc The Black Keys is feliratkozzon, és biztatjuk a szervezőket ,hogy a júliusban Újvidéken fellépő fenomenális New Order is kapjon kedveskedő email-eket. Az Exit programjából még a Wolfmother is beköszönhetne.

A szlovák Pohodáról Lou Reed-et és az Elbow-t importálnánk,valószínűnek tűnhet az újra koncertező The Cranberries meghívása is,ami igazán Szigetes megoldásnak tűnik.

Az idén turnézó Mumford ans Sons, a Justice, a My Morning Jacket és a Dropkick Murphys,és a Beirut is becsúszhatna.

Az RHCP témát már feszegettük,a Pearl Jam meg valamiért soha nem jön össze.

Ha valaki tud valamit,szóljon,most legyen elég ennyi.

A tavalyi év abból a szempontból mindenképpen emlékezetes, hogy különböző okok miatt viszonylag keveset olvastam. Rendes elvonási tüneteim voltak, de idén már másképp lesz.

 Abból a kevésből nem volt könnyű toplistát összeállítani, de íme:

5. Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

(2011, Gondolat, Hargitai Nóra)

A könyvről már írtunk. Nőkről szól nőknek, de érdeklődő férfiak is bátran kézbe vehetik, ha nem félnek, hogy túlságosan belelátnak az ellenkező nem rejtett titkaiba. Boszorkányosan lebilincselő regény.

4. Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról

(2011, Magvető)

Parti Nagy Lajos humorát vagy szereti valaki, vagy nem. Annak ajánlom ezt a rövid írását, aki igen. Átlagos magyar nőként életem nagy részében fogyókúrázok, több-kevesebb sikerrel. Szerencsére azok közé tartozom, akik nem veszik véresen komolyan ezt az egészet, így aztán igaz, hogy nem is nagyon fogyok, viszont roppant jókat tudok nevetni a hozzám hasonló embereken. Kb. minden ilyesmiről szól Parti Nagy Lajos könyve.

„E ponton önök, Hölgyeim és Uraim, ne tagadják, nagy elhatározásra jutnak, de hiába, mert azon nyomban eszükbe jut a déli sült oldalas maradéka, hogy azt csak meg muszájna enni a léböjt, a szezámmagkúra, a beöntéshétvége előtt, persze burgonyás kenyérrel. Mert mért maradjon meg, mért ne legyen egy szép búcsú az étkezéstől, és kényszeres élességgel látják maguk előtt az előszobát a futtában lerúgott cipőkkel, és látják az összehuttyant zakót, kifordult kosztümaljat, a konyhaasztalt gatyában, kombinéban, és látják a tunkolás meleg, szakrális fényeit a saját arcukon, és a tartós kapcsolatukén, zabolátlan árnyékuk táncol a jurta falán, medvebőrön és subaszőnyegen, látják ezt a szép, halálos idillt, ezt az ősi, lipidáris kopulációt, és olyan keserű lesz a szívük, e koleszterinszivattyú, mint az epe, és bőgni tudnának, ugye, Ilikém?”

3. Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja

(2011, Európa, Tábori Zoltán)

200 éve született Dickens, mely évfordulóról szeretnénk mi is megemlékezni, de addig is jöjjön a toplistás könyv. Az Európa Kiadó néhány éve elkezdte kiadni Dickens regényeit egy csodálatosan szép külsejű sorozat formájában. Ebben a formában jelent meg idén az Ódon ritkaságok boltja, újrafordítva (ez ráférne még egy-két regényére). A maga idejében páratlan népszerűségnek örvendett a mű, folytatásaiért összeverekedtek az emberek, de a friss postát hozó hajónál több fulladásos haláleset is történ a korabeli beszámolók szerint. A történet  nagyapa és unokája szívfacsaró törénetét meséli el, jó ráérősen. A szokásos mellékszálakkal és szereplőkkel bőven ellátott, csapongó stílus nem való mindenkinek, de akinek van türelme és ideje a régimódi történetmeséléshez, annak bátran ajánljuk ezt a csemegét.

“Hogy is áll a dolog a jelen pillanatban, uraim? Adva van egy derék öreg nagyapa, és ezt a legnagyobb tisztelet hangján mondom, továbbá adva van egy zabolátlan ifjú unoka. A derék öreg nagypa azt mondja a zabolátlan ifjú unokának:”Én felneveltelek és kitaníttattalak téged, Fred; elindítottalak az élet útján; kicsit elvétetted az irányt, ahogy a fiatalembereknél ez gyakran megesik, de több lehetőséget nem kapsz, ne is várj!” A zabolátlan ifjú unoka erre azt válaszolja: “Annyi a pénzed, mint  pelyva; nem verted magad kirívó költségekbe miattam; vagyont vagyonra halmozol a kishúgomnak, akit itt a házadban rejtegetsz, sunyin dugdosol, megfosztod az élet legcsekélyebb örömeitől¸miért nem tudsz egy keveset szánni a nagykorú sarjadra is?” A derék öreg nagyapa erre felfortyan, nemcsak hogy nem hajlandó perkálni azzal a boldog készségességgel, ami annyira szép és nemes tulajdonságuk az ilyen hajlott koru öreguraknak, hanem majd felrobban, elmondja mindennek, és sértegeti, valahányszor csak találkoznak. Puszta kérdésem tehát a következő: nem kár-e, ha a dolgok így folytatódnak, nem lenne-e sokkal jobb, ha az idős úriember tejelne exy méltányos összeget, és minden szépre és jóra fordul?”

2. Keith Richards-James Fox: Élet

(2011, Carthapilus, Bus András, Fencsik Tamás)

Rolling Stones rajongóként érdeklődéssel vártam minden idők legcserzettebb arcú gitárosának önéletrajzi regényét, és nem csalódtam. A sorozat címe Legendák élve vagy halva, és ezt ránézésre tényleg nehéz Keith Richards esetében eldönteni. Ahogy Lemmy Kilmistert az alkohol, kollégáját valószínűleg a jó minőségű heroin/kokain stb... tartósította, úgyhogy a szernek fontos szerep jut a pofátlanul egyszerű című memoárban. Az életrajzban minden jellemző elem, úgymint szex, drog, r’n’r megvan, nem feltétlenül ebben a fontossági sorrendben. A korrajzként is felfogható könyvből állítólag film készül.

„Volt egy rémes repülőutunk Washingtonból Memphisbe, ahol egy váratlan háromszáz méteres süllyedéstől sokan bepánikoltak, zokogni meg üvölteni kezdtek, Annie Leibovitz pedig beütötte a fejét a plafonba. Az utasok megcsókolták a leszállópályát, amikor végre földet értünk. Én az egészből annyit észleltem, hogy egy kicsit körülményesebben lőttem be magam a gép végében, mint szoktam, mivel nem akartam, hogy a hánykolódás miatt kárba vesszen a cucc.”

1. Raymond Carver: Kezdők

(2010, Magvető, Barabás András)

Az idei év kedvence (bár szigorúan véve még 2010-es, csak nekem idei). Írtunk róla, azóta megjelent a többi novella is a Magvetőnél (Befognád, ha szépen kérlek?, Katedrális), szintén zseniálisak. Na pl. ezért nem kezd el írni az ember. Mert így úgysem tudna soha.

Részlet A kantár c. novellából:

„Egyszer, még gimnazista koromban a nevelési tanácsadó behívatott az irodájába. Egyesével hívta be magához az összes lányt. „Miről szoktál álmodni? – kérdezte tőlem. – Szerinted mi lesz belőled tíz év múlva? És húsz év múlva?” Tizenhat vagy tizenhét lehettem, még gyerek. Gőzöm sem volt róla, mit kéne felelnem neki, csak ültem, mint egy rakás szerencsétlenség. Annyi idős lehetett, mint most én. És persze öregnek láttam. „Te vénség!” – mondtam magamban. Tudtam, hogy már túljutott az élete delén. És azt képzeltem, tudok valamit, amit ő nem. Amit soha az életben nem fog tudni. Egy titkot. Valamit, amit nem szabad tudni, pláne kimondani. Úgyhogy hallgattam, és csak a fejemet ingattam. Nyilván elkönyvelte, hogy egy tökkelütöttel akadt dolga. De tényleg nem tudtam kinyögni semmit. Érti, ugye? Azt gondoltam, olyan dolgokat tudok, amiket ő még csak nem is sejt. De ha ma megint feltennék nekem a kérdést, hogy miről álmodom meg ilyesmi, hát ma már megmondanám.
– És mit mondana, aranyos? – már a másik kezén dolgozom. Illetve nem is nyúlok a körméhez, csak tartom a kezét, és várom a folytatást.
Előrecsúszik a székben. Megpróbálja visszahúzni a kezét.
– Mit mondana nekik?
Sóhajt, visszadől a székben. Otthagyja a kezét az enyémben.
– Hát hogy az álom az, amiből fel szokás ébredni. Ezt mondanám. – Kisimítja az ölében a szoknyáját. – Akárki megkérdezne, ez volna a válasz. De nem kérdi senki.”

Az Expendables 2. forgatásán (írásunk az első részről) elszenvedett sok-sok csúnya bibit Sly, és az ismét filmező ex-kormányzó közösen heveri ki. Mindkettőjüknek esedékes volt már egy vállműtét, így fogták magukat,és közösen befeküdtek.

Aranyosak,nem?

A film egyébként kész van,sok régi ismerőst sikerült összeverbuválni, Sly rehabilitációs stratégiája, úgy tűnik véglegesen trendet teremt.

 A társadalomból így vagy úgy kiszakadt, állatok által felnevelt gyermekek témája mindig foglalkoztatta az embereket, és megihlette az írókat. Romulus és Rémus, Maugli, Kaspar Hauser, Hany Istók története is így vált híressé. Az összes „vad gyerek” közül máig az egyik legismertebb és legnépszerűbb Tarzan személye. A kitalált hős idén lesz 100 éves.

Edgar Rice Burroughs jó családba született, de sokáig nem nagyon tudott mit kezdeni magával. Egyik üzleti vállalkozása követte a másikat, de a siker messzire elkerülte, egészen 1912-ig. Ekkor döntött úgy, hogy ponyvák olvasásával edzett stílusát élesben is kipróbálja, és novellákat kezdett írni az All-Story magazinnak, ami a mi Rakéta Regényújságunkhoz hasonlítható leginkább. Előbb írt egy Marsos történetet (a későbbi Mars sorozat előfutárát), majd megírta a Tarzan a majomembert, és ezzel anyagi helyzete azonnal rendeződött, hiszen már az első kötet óriási sikert aratott, majd ezt követte még 31.

Magyar kiadások már a harmincas években megjelentek, de a teljes életművet csak a nyolcvanas-kilencvenes években adta ki az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Ebben a formában ismertük meg legtöbben a sorozatot, még általános iskolában. A kis alakú fekete köteteket Fazekas Attila nagyszerű illusztrációi díszítik (egy darabig), és utólag biztos vagyok benne, hogy az osztályomba járó fiúk egy része ezért lapozgatta annyira buzgón a Tarzan könyveket. A kizárólag DD kosaras melltartót (nem) viselő vad, félvad hölgyek látványa gondolom jobban lekötötte őket, mint Nyilas Misi kalandjai.

Tarzan első megszemélyesítője a filmvásznon a még néma Elmo Lincoln volt, aki a vadember szerepében inkább elzüllött sziú indiánra emlékeztet, de legalább valóban volt valami vadság benne. Az igazi Tarzan sokak számára azonban Johnny Weismüller, és igen, ismét beigazolódott a nagy igazság, hogy minden fontos ember ezen a földön magyar volt. A kis Johann Szabadfaluból indult, hogy aztán öt olimpiai arany és számtalan egyéb kiváló sporteredmény mellett, mint „a” Tarzan vonuljon be a filmtörténelembe. Volt még néhány komolytalan próbálkozás, rajzfilm és musical is, de az örök Tarzan úgy tűnik megingathatatlanul Johnny Weismüller lesz, a maga jódlira hajazó kiáltásával.

Burroughs sosem járt Afrikában, fogalma sem volt annak élővilágáról, és úgy általában, menő iskolái ellenére elég hiányosak voltak az antropológiai, zoológiai, pszichológiai ismeretei, ez kiderül a regényekből. Hogy mégis ilyen kiváló kalandokat tudott írni, egyértelműen bizonyítja írói zsenijét. A sorozatba becsúszott ugyan jó pár elrugaszkodott, vagy legalábbis kísérletinek nevezhető példány (pl. Tarzan és a hangyaemberek), de a legtöbb igazi klasszikus ponyva, klisékből, fehér arroganciából, romantikából, fantasztikumból és egy jó ötletből összefércelve, kimeríthetetlen fantáziával ábrázolva. Minden történet középpontjában az ágyékkötős szuperhős, Tarzan áll, aki hátrányos helyzetből indul ugyan, de veleszületett intelligenciájának és jellemszilárdságának köszönhetően biztosan helyt áll a legképtelenebb kalandban is- már száz éve.