Volt egyszer egy lány egy kis faluban valahol Bács- Kiskun megyében. Élte a tizenévesek megszokott életét, tanult, barátokat szerzett, biciklizett és próbált rájönni, mivel is szeretne foglalkozni majd az iskola után.

Szeretett rajzolni, festeni, érdekelték az állatok, tájépítésznek tanult, hódokat telepített és nem mellékesen elkezdett fotózni. Ebből a hobbiból aztán lassan főfoglalkozás lett. Kalandozásai során hősünk meghódította Norvégia egyik legzárkózottabb, legtitokzatosabb ifjú fotósának szívét. Együtt bekalandozták Európát Lappföldtől Magyarországig, képeikkel bezsebelték jó néhány tekintélyes nemzetközi és magyar díjat. (Link lásd lent, érdemes megnézni.) Könyvet írtak a National Geographic-nek, fotózták az izlandi vulkánkitörést, és még oldalakon át sorolhatnánk a sok tájat, témát, amit kamerájukkal megörökítettek. A Haarberg házaspár azóta is boldogan él Norvégiában, egy mesebeli kis házban az erdő közepén

.

oriasi.hu Mikor dőlt el, hogy minden mást félretéve a természetfotózásnak szenteled magad?

HO: Csak azután merült fel ennek a lehetősége, hogy megismertem Erlend Haarberget, a férjemet. Magyarországon nehezen lehet a természetfotózásból megélni, ezért nem láttam lehetőséget arra, hogy a hobbimból hivatás váljon.

Erlend ideális társ a fotózásban is, ezért számomra természetes volt, hogy a doktori tanulmányaim befejezése nélkül kezdjek új életet mellette, természetfotósként.

oriasi.hu Hol jártál utoljára?

HO: Most éppen Izlandon vagyunk, ahol 2010 áprilisától összesen 7 hónapot fényképezünk a szeptemberben megjelenő albumunkhoz. Innen április közepén megyünk majd haza.

oriasi.hu Melyik volt a kedvenc utad?

HO: Nem tudok egyet sem kiemelni, mindegyik útnak megvan a maga szépsége. De ha mégis ki kellene választanom egyet, akkor az olaszországi Gran Paradiso Nemzeti Parkot mondanám, ahol 5 héten keresztül egy menedékházban éltünk 2700 méter t.sz.f. magasságban. Csodás természeti jelenségeknek voltunk tanúi, és a fotózás szempontjából is eredményes volt az út. Nagy kihívás volt ilyen extrém körülmények között dolgozni és nagyon büszke vagyok arra, hogy sikerült jól helytállnom.

oriasi.hu Melyik volt a legrosszabb utad?

HO: Erre sem tudok konkrét választ adni. A természet fényképezése során a legnagyobb nehézséget a kedvezőtlen időjárás okozza, és gyakran kell napokig várakozni a fotózáshoz megfelelő körülményekre. Persze akad egyéb hangulatrontó tényező is, ezek egyikét idén januárban volt „szerencsénk” első alkalommal megtapasztalni. Szeptember végén Izlandon hagytuk a lakóautónkat, és csak január 19-én érkeztünk vissza, hogy folytassunk a munkánkat, azonban amíg távol voltunk, egerek költöztek a kocsiba. Kellemetlen lakótárs az egér egy házban is, de a lakóautóban, ahol gyakorlatilag mindenhova be tudja fúrni magát, maga a rémálom. Két napig takarítottuk az autót, és eddig két egeret fogtunk. Remélem, hogy nincs több, mert egy ideje már az autóban lakunk...

oriasi.hu Legtöbbször extrém körülmények között dolgoztok. Előfordult m ár, hogy valódi veszélynek voltatok kitéve?

HO: Igen, Olaszországban, ahol majdnem elsodort bennünket egy lavina (közöttünk zúdult le a hegyoldalról). Egyébként csak akkor vagyunk veszélynek kitéve, ha túl messzire megyünk egy-egy kép elkészítése miatt, például nem állunk meg a szakadék partjától 1 méterre, hanem kiállunk a szélére, mert onnan jobb a kilátás...

oriasi.hu Amikor -30 fokban összebújtok a sátorban és napokig vártok egy helyben a megfelelő pillanatra, nem jut eszedbe, hogy elég, hazamegyek?

HO: Korábban még eszembe jutott, azóta már edzettebb lettem a türelem terén. Tudom, hogy megtérül a várakozás, ami a munkánknak egy nagyon fontos része.

oriasi.hu Érezted már úgy, hogy nőként nehezebb a dolgod ezen a pályán?

HO: Nem feltétlenül, és ma már egyre több a női természetfotós. De ha valaki sikeres akar lenni, akkor vállalni kell a néha férfiakat is próbára tevő helyzeteket. Ezenkívül a sok terepi munka és távollét nehézségeket jelenthet a magánéletben. Nekünk Erlenddel szerencsénk van, hogy osztozni tudunk a természetfotós munka örömében, és együtt könnyebb megbirkózni a fotóstúrák során felmerülő problémákkal is.

oriasi.hu Meg lehet-e élni a természetfotózásból és mennyi munkával jár?

HO: Meg lehet élni belőle, de azoknak, akik a marketing területén nem jeleskednek (mint például mi), csak szerényen. Mi a természetfotózást mint életformát választottuk, azaz képeket készítünk, és azok eladásából élünk, igaz, nagyon egyszerűen. Sok természetfotós kurzusok, workshopok, fotósszafarik vezetéséből vagy fotós turizmusból tartja el magát és családját. Ezek a munkák sokkal jövedelmezőbbek, mivel óriási a kereslet ezekre a tevékenységekre; ellenétben a képeladással, amit a neten található ingyenesen felhasználható képek áradata egyre inkább nehezít.

oriasi.hu A hideg helyek iránti vonzódásod megvolt azelőtt is, hogy Erlendet megismerted?

HO: Korábban oda utaztam, ahová olcsón el tudtam jutni. Szerencsémre 1999-ben egy kisebb csapattal jutányos áron bejárhattam Norvégiát. Ezt követően mindent megtettem, hogy visszajussak északra. Először három hónapig kutató munkábanban vettem részt Dél-Norvégiában, majd később ugyanoda visszajutottam doktoranduszként is egy 8 hónapos ösztöndíj keretében. Ezt követően természetesnek tűnt, hogy a férjem oldalán ebben az északi országban telepedjek le.

oriasi.hu Mi a legközelebbi tervetek?

HO: A legközelebbi (azaz jelenlegi) tervünk az, hogy itt Izlandon jó téli táj- és állatfotókat készítsünk a várhatóan szeptemberben megjelenő izlandi albumunkhoz. Már most látjuk, hogy ezt nehéz lesz teljesíteni, mert várakozásainkkal ellentétben a téli Izland inkább csak hűvös, hófoltos vagy szürke, mint zimankós, letisztult és hófehér. Egyelőre türelmesen várjuk, hogy 0 fok alá süllyedjen a hőmérséklet (február közepén...)

Az ezt követő terveink még képlékenyek.

oriasi.hu Van olyan hely, ahová még mindenképpen szeretnél eljutni?

HO: Izlanddal az álmaim beteljesültek, és érdekes módon nem nagyon vágyom Európán túlra. Az elkövetkező években inkább Skandináviában szeretnék új, fotós szemmel különleges helyeket felfedezni magamnak, és ennek megfelelően szerintem a következő könyvprojektjeinknek is Skandinávia lesz a célterülete. Tehát inkább nem utazok távoli kontinensekre, amíg „helyben” (azaz autóval elérhető közelségben) is minden adott jó képek készítéséhez. Nem a távoli tájak vonzanak, hanem az olyan érintetlen természeti területek, ahol nagy valószínűséggel bukkanhatok ismeretlen, váratlan szépségű részletekre. Erre pedig a skandináv partok mentén van a legnagyobb esély.

oriasi.hu Mi lennél szívesen, ha nem lehetnél fotós?

HO: Ezen sokat gondolkodtam/gondolkodom és egyáltalán nem kizárt, hogy amint megkapom a letelepedési engedélyt Norvégiában, visszaülök az iskolapadba és grafikai tervezést tanulok. Ennél sokkal nagyobb ugrás lenne a konyhaművészetben való elmélyülés, bár ahhoz is nagy kedvem lenne...

Pályázatokon díjazott képek: http://www.haarbergphoto.com/

Amikor 2009-ben az önmagát szerényen, csak : "the best rock'n roll band in the world"-nek minősített Oasis teátrális körítéssel felbomlott, Liam Gallagher nem felejtette el azonnal nyilatkozatba foglalni, hogy az élet nem állhat meg, végre oda az Oasis szabta béklyó, jöhet az, aminek szerinte mindig is jönnie kellett volna.

Hiába no, nyilván egy valamire való rocksztár nem bír a valagán ücsörögni, jár a lába mint a dobgép, a fejében cikáznak a dallamok, ég a tettvágy a testben, lélekben, hogy a szellemet már ne is említsem. Nincs az a félrehányt sajtpapír vagy szalvéta ,amin ne borulna virágba egy-egy remekbe szabott dallam és/vagy szöveg, útközben pedig a diktafon folyamatos REC állásban "pihen" várva gazdája minden fel-felbukkanó ötletét.

Meg is alakult frissiben a Beady Eye formáció, az egykori oázis tagokkal Andy Bellel valamint Gem Archerrel. Állandó helyet kapott a korábban csak be-beugró Chris Sharrock dobos, aki gyakran kísérte élőben az anyazenekart.

Az eredmény február 28-tól a boltokban, megszületett a Beady Eye első albuma a "Different Gear, Still Speeding".

Beszédes cím ugye? Igazi fricska a kétkedőknek. Aki pedig a  cím  láttán  csak vakargatja a füle tövét, annak maga a zenekarvezető simítja el a ráncokat a homlokán. Egy decemberi NME interjúban ugyanis Mr. Gallagher kerek perec kijelentette, hogy az új anyag legalább olyan jó, mint az Oasis bemutatkozó albuma a "Definitely Maybe", ha nem jobb. (köztünk maradjon: szerintem nem jobb)

Az egyértelmű, hogy nem szükségeltetik többszöri meghallgatás ahhoz, hogy leessen a nagy megállapítás, a Beady Eye-nak nem sikerült elmozdulnia a Beatles-Stones-Zeppelin tengelytől, ami nyilván a koncepció része volt, így azon kár is  sopánkodni, hogy a  bevonuló "Four Letter Word" ből Robert Plant mosolyog vissza, míg az első kislemezre másolt "The Roller" pont olyan, mintha mondjuk 1973-ban, maga a  nagy idol, John Lennon énekelte volna fel, míg a "Bring the Light" ban Jerry Lee Lewis szarvasbőr cipője üti a zongorán a ritmus. (A háttérben Eddie Cochran keni a gitárt.)

Kicsi Lennon

Azon persze el lehet vitatkozni, hogy annak idején mennyire volt az Oasis eredeti, de az tuti, hogy a Beady Eye nem az. Ettől függetlenül persze a "Different Gear Still Speeding" szerethető lendületes album, csupa olyan zenei alapvetésből merített ötlettel, amit kimondottan kellemes visszahallani egy immáron "történelmi" múlttal rendelkező, 21. századi zenekartól. Erre mondják azt, hogy "fasza".

Ps: Volt egyszer, általános iskolában egy zenekarunk, Lynx Club névre kereszteltük. Egy számunk és egy lemezborítónk volt összesen. (Utóbbi Zsenya kolléga mesterműve) Szóval volt egy darab számunk, amit Deep Purple, Little Richard és talán Cream alapokra "írtunk"...és a fergetegesen találó "Bankrablás" címet adtuk neki.  A szövegre a telitalálat a legfrappánsabb szó. Mindenkinek nagyon tetszett, csak lemez nem lett belőle soha. Asszem újra összeállunk.

Régen mazsoláztunk a TV műsorban, pedig a héten lesz néhány figyelemreméltó csemege.

San Franciscó-i zsaru - Bullitt (r: Peter Yates)

Ez az 1968-as krimi fontos akciófilmes állomás, Steve McQueen Frank Bullitt nyomozó szerepében a tökéletes Mr.Cool, a Ford Mustang-ot hajtó hűvösen  halálos macho, a filmtörténet igen nagy hatású karaktere.

Korunk számos színésze rendszeresen mereget McQueen alakításából,de Bullitt utánozhatatlan és egyedülálló. A bűnözök védelmére kijelölt detektív szövevényes nyomozása közben megejt egy olyan  legendás autósüldözést is, melyet rendre elővesz a szakma,  a Ford 2008-ban egy GT modelljét el is nevezte McQueen halhatatlan karakteréről, sőt reklámban is felhasználta a zsarut.

Február 25. Péntek 20.30 MGM

Szkafander és pillangó (r: Julian Schnabel)

Jean-Dominique Bauby (Mathieu Amalric) életéről készült francia film kategóriájának egyik legjobbja. A „halál” filmek összes buktatóját nélkülöző alkotás filmes nyelvét tekintve is egyedülálló, a  szemmozgással kommunikáló, lebénult  főhős perspektívájából szemlélt világ bemutatása lenyűgözően szellemes és érzékletes.

Mélyen emberi  dráma, kihagyhatatlan remekmű! (itt írtunk róla)

Február 26. Szombat 23.10  M2

Halhatatlan kedves (r: Bernard Rose)

Ludwig van Beethoven (Gary Oldman) titkos szerelméről és a tomboló őrületbe vezető útjáról készült film igazából  erősen közepes mozi, de Gary Oldman alakítását látni kell.

Sajnos, ez az istenáldotta tehetségű karakterszínész viszonylag ritkán kerül reflektorfénybe, pedig korának egyik legnagyobb színésze.

Február 27.Vasárnap 20.05 Duna Tv

Goya kísértetei (r: Milos Forman)

1792, Spanyolország, a hispán festészet egyik legnagyobb alakja harcol a véreskezű inkvizícióval múzsája megmentéséért…

Milos Forman-nak vannak zseniális és remek filmjei, a Goya kísértetei utóbbiak közé tartozik. Precíz korrajz,hiteles sors-mozi,talán itt-ott kicsit elnagyolva.

Natalie Portman,Stellan Skarsgard és Javier Bardem fergeteges triónak bizonyulnak, Forman legutóbbi  rendezése súlyos személyes drámákkal átszőtt  romantikus történelmi tabló ,egy dogmákkal sújtott korról.

Február 28. Hétfő  0.50  TV2

Nem adok arra, ha egy könyvre ilyesmit írnak: „30 nyelven több mint 1 millió eladott példány,”, „elsöprő siker”, vagy éppen az ilyen, olyan magazinok, újságok idevágó magasztalását idézik a borítón. Annyi rossz vagy közepes könyvbe futottam így bele, hogy már nem hiszek senkinek.

Most mégis hazavittem ezt a könyvet, pedig sem a cím, sem a szerző neve nem mondott semmit, holott állítólag valóban nagy durranás volt világszerte, tavaly nálunk is. Amúgy sem olvasok túl sok osztrák könyvet, itt az ideje. Ráadásul az e-mailen kibontakozó szerelemről, mint a jó öreg levélregény utódja, kellemes tapasztalataim vannak, a Meztelen Juliet óta.

Adott egy nő meg egy férfi, akik véletlenül elkezdenek e-mailezni. Elég gyorsan rájönnek, hogy vonzódnak egymáshoz. A flörtölésnek erről a meglehetősen biztonságos módjáról hamar kiderül, hogy nagyon is sok veszélyt rejt. A visszafelé udvarlás tökéletesen sikerül, a szenvedély hullámzásai között mindkét fél alig várja, hogy végre az is megtörténjen, ami még nem, ami egy kapcsolatban általában először szokott megtörténni. Még nem hallották egymás hangját, még sosem találkoztak, fényképet sem cseréltek, de mindketten egyre jobban vágynak rá. Közben otthon élik a saját életüket. Emmi házasságban, ami éppen elég régóta tart már, hogy könnyű legyen egy harmadiknak befurakodni. Leo egy haldokló kapcsolat béklyójában, már inkább kint, mint bent.

Az internet az életünk része lett, minden területen új távlatokat nyitott, nem kivétel ez alól a házasságtörés vagy az ártatlan kalandozás sem.(Külön köszönet az írónak, hogy Leo és Emmi nem csekkolták le egymást a Facebookon, vagy ilyesmi, Glattauer hagyott még valami titkot, játékot a képzeletnek.) Mindenki annyit mutat magából, amennyit akar. Leo és Emmi sem tudnak sokat egymásról, a morzsákból próbálják kitalálni, megalkotni egymást. A könyv a szerelem mellett a szavak erejéről szól, szerencsére Glattauer nagyon élvezetes stílusban ír. Van egy férfi, aki az írott sorokon keresztül meglátja a nőt, amikor az már beleszürkült a házasságba, akit a férje talán már régen nem lát, legalábbis nem úgy, ahogy azt a nő szeretné. A nő, aki csinos, kedves, szellemes és szenvedélyes, kap az alkalmon, hogy végre megint Nő lehet, nemcsak feleség és anya. De ami eleinte ártatlan és következménymentes játéknak tűnik, abból akár igazi szerelem is lehet, ettől viszont mindkét fél megrémül. Végül is erről szól a legtöbb ember magánélete- vergődés a monogámia és az új iránti folyamatos vágy között.

A végkifejlet olyan, amilyen, nem lenne szép dolog tőlem tovább írni. Hátha valaki még nem olvasta. Elkészült a folytatása is, A hetedik hullám címmel, ami nem biztos, hogy jó ötlet volt, habár nagy könyvsiker az is. (Majd elolvasom.) A Gyógyírt színházban is játsszák, ami izgalmasan hangzik, remélem egyszer itthon is meg lehet nézni. Lányok, vigyázat, aki sírt pl. a Madison megye hídjain, az készítse a zsepit most is.

„…amit mi itt művelünk, amiről mi itt beszélünk, az nem más, mint maga a magánszféra, igenis a magánszféra, és semmi más, csakis az, az első e-mailtől egészen máig, egyre behatóbban. Nem írunk semmit a munkánkról, nem áruljuk el, hogy mi az, ami érdekel, még azt sem említjük meg, hogy mi a hobbink, úgy teszünk, mintha nem létezne kultúra, politika, sőt, remekül megvagyunk még az időjárás- jelentések nélkül is. Az egyetlen, amit teszünk, és ami miatt minden másról megfeledkezünk, az az, hogy behatolunk egymás magánszférájába, maga az enyémbe, én a magáéba. „

Park könyvkiadó, 2010, ford.:Kajtár Mária

Ezen nincs mit színezni :

Mastodon-- 2011 Hegyalja Fesztivál

Queens of the Stone Age --2011 máj 28. PECSA

Micsoda nap!