A The Enemy friss-ropogós zenekar, számottevő múlt nélkül. Amit viszont érdemes tudni róluk az mindent elárul: az elmúlt egy esztendőben az alábbi csapatok előzenekaraként léptek fel: a The Fratellis, a Kasabian, az Ash, a Manic Street Preachers, a Stereophonics, valamint egy koncert erejéig a Rolling Stones is meg volt. Mostanra pedig már van saját anyag, lehet mivel turnézni és nem kell 3-szor lenyomni a klippes dalt.
A legtöbbet a korai Manic Street Preachers-hez hasonlított zenekar igazi sikertörténetet mondhat magának, hiszen a 2006-os megalakulás követően az idén nyáron piacra dobott debütáló albumuk rögvest az élen nyitott a szigetországban. Meghallgatva az anyagot: semmi kétség a klasszikus 2 gitár+dob felállás most sem hazudik.
Tom Clarke karakterisztikus énekhangja jól illik a lendületesre komponált nótákhoz. A fülbemászóan dallamos szerzemények már-már slágeresre sikeredtek, amiket persze egészen biztos, hogy egyetlen kereskedelmi adó sem tűz majd műsorára, így aztán, aki nem veszi a beszerzés fáradságát, az soha nem tudja meg, milyen egy banda Coventry-ből. A munkásinduló szerű You're Not Alone vagy a dühösen egyszerű Had Enough csak 1-1 erős példa arra, hogy nem kell itt szarakodni… nagyterpesz, nagylevegő, aztán hadd szóljon. Csak ismételni tudom, hogy a The Enemy nagy előnye, hogy gyakorlatilag minimális az előélete. Ami azért is nagy előny lehet egy zenekarnál, hiszen a 2. sorlemezt már ehhez fogja a nép hasonlítani, ami valljuk be őszintén keveseknek szokott sikerülni.
You're not alone
Ezért a videoért viszont bünti jár: tetőn „spontán„ játszani…? It's not OK
A nagy hír hallatán, hogy a salgótarjáni repper (sicc) újra szerelmes örömünkben elköltöztünk
