HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Tévézsaruk

2007.11.12. 11:57 rolo tomasi

Halló itt a hetvenes évek USA! Vétel!


Starsky & Hutch



1975-79 készült a négy évad 92 része. Egyenként hatvan percben.

Főszerepekben: Paul Michael Glaser - Dave Starsky nyomozó
David Soul - Ken Hutch Hutchinson nyomozó
Futottak még: Bernie Hamilton - Harold Dobey Kapitány
Antonio Fargas - Huggy Bear
Helyszín: Dél-Kalifornia, Bay City
Jármű: kétajtós Ford Gran Torino, piros alapon fehér csíkkal
Viselet: Trapézfarmer minden mennyiségben, farmering, pufidzseki, bőrzakó.

Klasszikus történetvezetésű krimi. A tagadhatatlanul hetvenes évekbeli sárgabetűs főcím alatt megtörténik a bűntény. Általában valami gyilok. Az ügyre rááll a szőke Hutch és a barna Starsky, aztán a kötelező autós üldözés, sikátoros pofozkodás után kattan a bilincs. Közben némi zsörtölődés egymással és a feltűrt ingujjú Dobey kapitánnyal, majd többnyire haszontalan információk beszerzése a strici kisiparos Huggy Bear-től. Persze van bőven csajozás, sörözés, beépülés, bosszú, korrupció, burritó és zsarufánk kétpofára. És őszintén csalódnék, ha kiderülne, hogy a négy évad alatt egyikük sem dobta a főnök asztalára a pisztolyát a jelvénnyel...

Rizsa: Paul Michael Glaser a Starsky & Hutch előtt olyan sorozatokban domborított, mint a Kojak, vagy a San Francisco utcáin. Később rendezővé nőtte ki magát. De azt többnyire tévék számára követte el. közelmúltban pedig a Harmadik-műszakban ismerhettünk rá. Huggy Bear az akkoriban bimbódzó Hip-Hop kultúra első igazi TV PIMP-je. Snoop és 50 cent máig büszke lehet a prototípusra.
Dobey kapitány szendvics és kávéfüggő. Hutch garbómániás.

Utóélet: 2004-ben remake készült Ben Stiller és Owen Wilson főszereplésével. A filmben az eredeti páros is felbukkan.
Főcím: ITT



A sorozat hőskora 1971 és 1978 közé tehető. Az igényekre való tekintettel azonban többször is felmelegítésre került 1989 és 2003 között. A karakterrel Peter Falk előtt többen is kísérleteztek, de őket halál és egyéb esetek akadályozták a klasszicizálódásban.

Főszereplő: Peter Falk...Frank (?), Philip (?) Columbo
Helyszín: Los Angeles elegáns kerületei, Beverly Hills, Bel Air, West-Hollywood
Jármű: 1959-es nyithatótetős Peugeot 403
Viselet: háromnegyedes gyűrött szürke ballonkabát, elcsúszott nyakkendő, kitaposott félcipő, elvétve kalap.
Kiegészítők: Szivar, Basset hound, üvegszem.
Gyilkosok: Faye Dunaway
Martin Landau
William Shatner
Stb.
Áldozatok: Martin Sheen
Leslie Nielsen
Stb.
A hagyományos krimikhez hasonlóan az egyes epizódok szintén a bűnténnyel kezdődnek. Ezt követi a nyomozás, majd leleplezés. Klasszikus a cselekménysor mondhatnánk. De! Módfelett fárasztó és ugyanannyira balfék hősünk a jómódú tettessel tölti a nyomozati idő javarészét. A sorozat szinte teljes egészében mellőzi az erőszakot. Ezért a nézőt inkább az elhanyagolt külsejű hadnagy csavaros észjárása szögezi a fotelbe, na.

Rizsa: Columbo keresztnevére ez idáig nem derült fény. Az egyik részben, az erre irányuló kérdésre a Hadnagy választ adja.
Peter Falk a sorozat csúcspontján szerepet vállalt a méltán kultikus, Meghívás egy gyilkos vacsorára című filmben. Ahol Columbo antagonistájaként vagány laza detektívet alakít, aki akkor meríti ki a bunkóság fogalmát, amikor a semmi és az éjszaka közepén, asszisztensnőjét/szeretőjét az öt mérföldre lévő benzinkútra küldi el üzemanyagért...
Ha távozáskor hírtelen visszafordulva a mutatóujjadat az orrodhoz érinted és közben kancsalítasz, akkor megvalósítottad a Columboizmust. De jó úton jársz akkor is, ha a hivatalos közegnek a jogosítvány/bérlet helyett a bevásárlólistát halászod elő a zsebedből.
Főcím: ITT


A sorozat premierje 1982-ben volt. Az ABC tévétársaság 85-ben lemond róla, de a CBS még lát benne fantáziát és ad neki még egy évet. Az összesen annyi, mint 72 X 60 perc.

Főszereplők: William Shatner - Thomas Jefferson őrmester
Heather Locklear - Stacy Sheridan rendőrtiszt
Futott még: Adrian Zmed - Vince Romano rendőrtiszt
Helyszín: Los Angeles
Jármű: szolgálati
Viselet: szigorúan egyenruha. Shatner uniformisa alatt fűzőt sejtek.

A Kirk kapitányként elhíresült William Shatner itt elvált, lefokozott, stb. őrmestert alakít. A halmozottan hátrányos helyzetű veterán vállára azonban ólomsúlyként nehezednek az LCPD kiképző-őrmesteri feladatai. Stacy többnyire diszpécseri feladatokat lát el, Romano meg csak simán egy forrófejű barom, aki ráadásul még kezdő is. És nyugalom, van itt kérem autósüldözés, sprintelés, bilincselés dögivel.

Rizsa: Az LCPD nem elírás, hanem egy fiktív körzetet takar (Los Angeles County Police Department).
Néha a korosodó Shatner rohangálós jeleneteit nézve őszintén reméltem hogy orvosi biztosítás is van a helyszínen. De minimum oxigénsátor.
Adrian Zmed 84-ben egy frenetikus vígjátékkal próbált szabadulni az egyenruhától. Tette ezt Tom Hanks oldalán, az Agglegény parti-ban, amely a hazai kalózvideópiacon Rambói magasságokat ostromolt. A film ékes bizonyíték arra, hogy az Amerikai Pite előtt is volt létjogosultsága az altesti poénoknak.
Főcím: ITT


A kopasz detektív 1973-tól, öt éven keresztül boldogította a tévénézőket. A pilottal együtt összesen százhúsz, egyenként hatvan perces részben.

Főszereplő: Telly Savalas - Theo Kojak hadnagy
Futottak még: Dan Frazer - Frank Mc Neil (Főnök)
Kevin Dobson - Bobby Crocker nyomozó (partner)
George Savalas - Stavros nyomozó
Helyszín: New York, Manhattan
Jármű: 1974-es barna Buick Century
Viselet: Háromnegyedes fekete szövetkabát, öltöny, fekete kalap, frissen bokszolt félcipő, fekete napszemüveg.



A csokoládé-bevonatú pálcikás nyalóka földi helytartója. Ő Kojak. Meg elegáns, kérlelhetetlen, kemény és cinikus. Tradicionális krimisorozat Woody Allen kedvenc felhőkarcolóinak árnyékából. Pillanatképekbe sűrítve: Reggeli helyszínelés kávéval. Kihallgatás asztalszélről. Beosztottak ugráltatása, partner szekálása. Hajó méretű Buick fékjének indokolatlan csikorgatása. Korlátolt koreográfiájú pofozkodás. És a végére egy kimerevített és öntelt mosoly.

Rizsa: A korai részekben intenzíven füstölő hadnagy, a lassan hazánkba is begyűrűző, agresszív dohányzásellenes kampány áldozataként váltott nyalókára. Ha jobban belegondolok, a Kojak-nyalóka mellett Kojak-cigarettát is elbírt volna a nemzetközi piac.
És igen a Stavros nyomozót alakító színész George Savalas, Telly Savalas édestestvére. Őt a hazai szinkronban a fürtöske becenévvel zrikálták.

Utóélet: Inke László szinkronhang, és hasonmás főszereplésével 1980-ban egészestés vígjáték készült Kojak Budapesten címmel. A paródia Kojak magyar származására (Kojak=Kócsag) és árnyalt rendszerkritikára van kihegyezve.
2005-ben Ving Rhames főszereplésével megkísérelték feltámasztani a karaktert.
A kopaszság és a nyalóka maradt, de a sárm és a siker nem. Így mindössze egy szezon ért a próbálkozás. Ámen.
Főcím: ITT

Idősödő kalapos/kabátos liheg a kordzakós harmincas nyomában. Nyomozás a Golden Gate híd tövéből, fúvósokra és wah-wah gitárra hangszerelve.
A két nyomozó öt évig rohangált az öböl körül. A startpisztoly 1972-ben dörrent a célszalag 1977-ben szakadt.
Öt évad, 119 X 60 perc.

Főszereplők: Michael Douglas - Steve Keller nyomozó
Karl Malden - Mike Stone hadnagy
Helyszín: San Francisco
Jármű: Általában szolgálati, de Steve néha privát Porsche 911 targával száguldozik.
Viselet: Mike - Kalap, kabát, mellény
Steve - Trapéznadrág, kockás ing, nyakkendő, könyökben
foltozott sportzakó.
Velük futottak még: Larry Hagman
Leslie Nielsen
James Woods
Mark Hamill
Arnold Swarzenegger
Stb.
A nyugdíj előtt álló tapasztalt és a beszárított frizurás forrófejű, Frisco-ban szolgálja a törvényt. A megözvegyült Stone, húsz év tapasztalatát és a lányát próbálja rásózni a csípőre tett kezű Kellernek.
A felderítési arány - akárcsak a többi TV-zsarunál - száz százalék. Előbbi azonban kötött mellényeivel, utóbbi pedig sprinteléseivel veri a konkurenciát.
Rizsa: Michael Douglas az utolsó évad elején, bokros produceri teendői miatt kilép a sorozatból. Az ő Jutalma Oscar (1975 Száll a kakukk fészkére), Karl Maldené pedig - a maradék huszonkét részre - egy új partner (Richard Hatch).
Steve Keller, a nemhivatalos leszorítottfelkaros pisztollyalfutás örökös bajnoka, utcahosszal veri Hookert és Starskyékat is. Főcím: ITT

Végszó: A lista közel sem teljes. Kimaradt a hat évadot megért, de itthon érdektelen CHiPs. Vagy a szúrós tekintetű, New York-i nyomozó Madigan.
Petrocelli meg nem zsaru ugye.

1 komment

Címkék: teve zsenya trubadurlada

Trailerpark

2007.11.12. 10:59 rolo tomasi

 

Az alábbi filmekre szerintem mindenképp érdemes jegyet váltani, reméljük eljutnak hozzánk is hamarosan:

Youth without youth
r: Francis Ford Coppola
sz: Tim Roth, Bruno Gantz

A 10 évente forgató mester egy román regény kedvéért ült ismét a rendezői székbe a film jelentős részét Romániában forgatták nagy részben helyi színészekkel. A történet a 2.világháború környékén játszódó misztikus love-story melynek főhőse Dominic professzor (Tim Roth), aki nyelvész. Kutatásai közben nagy felfedezést tesz... Néhány európai fesztiválon már bemutatták a filmet s az első reakciók igen változatosak.

A Keresztapa rendezője most bizonyíthatja formátumát, hiszen legutóbb ő volt aki egy interjúban földbe döngölte egykori színészeit: Al Pacino-t, De Niro-t és Jack Nicholson-t fáradtságukért és motiválatlanságukért.

Bemutató: valamikor 2008-ban
Vadiúj trailer: ITT

Love in the time of Cholera-Szerelem a kolera idején
r: Mike Newell

sz: Javier Bardem, John Leguziamo, Benjamin Bratt

Az ünnepek környéki kötelező szívrepesztés idén színvonalasnak ígérkezik. Marquez világirodalmi remekművét végül bevállalta a filmes világ, bár nem könnyen adaptálható darab. Az emberöltőt átívelő szerelmi történet egy párról szól, akik bár gyermekkoruk óta szerelmesek, egy életen át várniuk kell egymásra a korszak és környezetük korlátai miatt ... Mike Newell már többször bizonyította, hogy jól ért a stílusok közti váltásokhoz (Négy esküvő és egy temetés, Donnie Brasco, H.P. és Főnix Rendje), ezúttal mégis kemény fába vágta a fejszéjét. A 40 milliós produkcióval szembeni elvárásokat nehéz lesz megugrani, bár ebben segítségére van kitűnő gárdája, élükön az egyedülálló színész zsenivel, Javier Bardem-el. Bemutató: November közepén, nálunk soon.

Az ajánló alapján a 100-as zsebkendő indokolt a moziban

 

Funny Games
r: Michael Haneke

sz: Naomi Watts, Tim Roth, Michael Pitt, Brady Corbett

A tavalyi év egyik legjobb filmjének (Cache) osztrák rendezője saját 97-es európai thrillerének remake-jét készítette el Hollywoodban. A vérfagyasztó moziban egy család nyaralásába csöppen bele 2 kedélyesnek látszó idegen a szomszédból, akik aztán vérremenő játszadozásba kezdenek megrettent áldozataikkal... Az eredeti film idegborzoló hangvétele remélhetőleg megismételhető, mindenesetre Haneke feszültségteremtő képessége és a színészek kvalitása komoly színvonalat sejtetnek.

Bemutató: 2008 március
Ajánló:
pedig itt

 

{Rec}
r: Jaume Balaguero

sz: Javier Botet, Manuel Bronchud...

Két balul sikerült horror film után (Darkness, Hideg csontok) a spanyol rendező ezúttal különleges élményt ígér. A barcelonai tűzoltókat helyszínre kísérő forgatócsoport borzalmas felfedezést tesz....és miközben életükért küzdeneka kamera mindent rögzít....A home-made horror kategóriába sorolható zombifilm fesztiválközönsége ki-be rohangált a vetítés közben. A beszámolók egész durva ijesztgetésről szólnak. Az ál- dokumentarista környezetben forgatott moziban törekedtek a hiteles látványvilágra. Bár mára talán már kicsit elegünk van a kézikamerás rángatózásokból, ezt a filmet még bevállaljuk.

Bemutató:November

Ajánló : ITT

Nézőtéri reakciók a filmfesztiválon! Nagyon jó, nézzétek meg!

 

Control
r: Anton Corbijn

sz: Sam Riley, Samantha Morton

A Joy Division zenekar stílusteremtő munkássága és hatása a mai rockzenére elvitathatatlan.

A későbbiekben New Order-ré formálódó csapat első énekeséről, Ian Curtisről forgatott fekete-fehér játékfilmet a híres fotós és kliprendező Anton Corbijn. A 23 évesen öngyilkosságot elkövető Curtis vívódó személyiségének, szunnyadó zsenialitásának emléket állító filmben egy kezdő színész (Sam Riley) nyújt lenyűgöző alakítást, míg felesége Deborah szerepében a kortárs színésznők talán legjobbja Samantha Morton.

A. Corbijn többek közt a Depeche Mode a U2 valamint a Nirvana és a Metallica klipjeinek direktoraként elhíresült reneszánsz ember állítólag olyan kitűnő munkát végzett, hogy a New Order tagok belementek a közös promótálásba, sőt a Joy Division lemezei is megjelennek újrakevert változatban. Az infók szerint brutálisan őszinte, megindító film, jómagam nagyon várom. Bemutató: Nálunk jövőre talán

Ajánló pedig itt!

 

No country for old men

Múltkor már elemeztem, hogy mennyire várom az új gyilkolászós Coen Bros. filmet, nézzétek meg a 18 éven felülieknek vágott ajánlót: ITT

Javier Bardem-el és az ő gyilkos palackjával...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: kritika mozi kino rolo

System Light

2007.11.12. 10:53 rolo tomasi

Legnagyobb sajnálatunkra az egész egyszerűen zseniális System of a Down 2 éve letette a fegyvert és vegetáló üzemmódba váltott. A 21.század legnagyszerűbb metálcsapatának békaharcos örményei együtt ugyan nem dolgoznak,de szóló projectjeik közül megérkezett az első darab. Azonnal rávetettem magam a régen várt életjelre.

 

Megnyugtatok minden érdeklődőt, minden a helyén van, nem borult a papírforma. A libanoni születésű multifunkcionális frontember szólólemeze megugorja a szintet, elképesztő vokálereje végig dominálja az albumot. Díszes áriázástól a punkos hörgésig minden tartományban magabiztosan mozog Tankian. Más, hasonlóan énekközpontú előadók esetében gyakran elpattan valami az emberben, de ő tudja hol a határ. Sokakkal ellentétben még az üveghangú sikítozás is jól áll neki, ám máshoz is ért a tag. Úgy hírlik a dobon kívül minden hangszert ő kezelt a lemezfelvételkor los angeles-i home stúdiójában, ami azért nem kis teljesítmény.

A kíméletlen systemes zúzda persze enyhült, a karcos, arcbavágó gitárfutamokat sok helyen zongorázás váltja. A beígért nép-nemzeti hatások érezhetőek, egy-két dalban felcsendül némi asszonykórus is. A beindulós riffmetál részeket gyakran kiállások és vonósrészek szakítják meg 24 karátos SOAD hangzást keltve.

Nagyon erős nyitány az első single az Empty Walls és az Unthinking Majority, már első hallgatáskor is kényszeresen nyúlunk a volume gomb felé, majd szúrunk egy pörgős 3ast sebváltóval. A terjengős énekhang aláfestése itt is a bevált, zárt osztályokat idéző mániákus vakerolás. Az éles tempóváltások, velőtrázóan sulykoló refrének, gyorsan ható melódiák rapszodikus kavalkádja mellé kevesebb horzsoló zúzást adagoltak, de így is megfelelő a tempó akár hangfalrugdosós pogóhoz is. Alapjában azonban Serj Tankian kivételes tehetsége és képességei emelik a lemezt az idei metáltermés fölé.

A könyvmoly rocker dalszövegeiben folyton kérdéseket tesz fel, amire lehangoló, depresszív válaszokat is kapunk. A dalok poltikai üzenetei hasonló vehemenciával csapódnak le mint az anyazenekar esetében, a mondanivaló nem változott: Hazug média, amerikai invázió, Istentől elhagyott romokban heverő civilizáció. Első hallás után az említett szerzeményeken kívül még egyből arcbavágott a Money a Saving us és a kántálós, világzenei hangulatokat magába sűrítő Lie, Lie, Lie, valamint az albumzáró himnikus líra a címadó Elect the Dead.

Mr Tankian nem bíz semmit a véletlenre az album minden dalához klip is dukál majd. Társadalmi problémákat feszegető művészi kompozíciókat ígérnek. Az első két klip már meg is érkezett és a többi is folyamtosan várható a zenész gyakran frissülő site-jára. Egyébként tényleg érdemes klikkelni az egész lemez hallgatható az oldalon: www.serjtankian.com

A készülő kisfilmek rendezői is már aláírtak:

01. "Empty Walls" - Director: Tony Petrossian
02. "The Unthinking Majority" - Director: Tawd Dorrnfeld
03. "Money" - Director: Ara Soudjian
04. "Feed Us" - Director: Sevag Verj
05. "Saving Us" - Director: Kevin Estrada
06. "Sky is Over" - Director: José Rivera
07. "Baby" - Director: Diran Noubar
08. "Honking Antelope" - Director: Roger Kupelian
09. "Lie, Lie, Lie" - Director: Martha Colburn
10. "Praise The Lord and Pass The Ammo" - Director: Greg Watermann
11. "Beethoven's C***" - Director: Adam Egypt Mortimer
12. "Elect The Dead" - Director: Gariné Torossian

Az európai turné is beindult, idén Angliában (Foo Fighters előzenekaraként), Francaiországban, Hollandiában és Németországban láthatják a produkciót a szerencsésebbek, jövőre azonban a környékbeli fesztiválokra is beígérkezett Serj. Arra a kérdésre, hogy mikor csápolhatunk újra System of a Down lemezre, nincs válasz, ám addig is System Light-ként elszívható az új anyag.

Empty walls klip-iraki háborút játszó gyerkőcök

The Unthinking Majority-háborús bábozgatás

Speciális híradás ahol saját magával készít riportot a művész. Vicces! KÖTELEZŐ ANYAG!

ps:

A mai MTV zenei díjátadón élőben fellép Serj Tankian, legalább ezért érdemes lesz odakapcsolni az este 8-kor kezdődő felvágós, csili-vili showra.

Szólj hozzá!

Címkék: kritika lemez korong rolo

A megtört rokker (SIXX:AM - The Heroin Diaries)

2007.11.12. 10:50 toszi

Csak azért, mert már egyszer itt az Óriásin is ejtettünk szót a hair-metal bandákról, hadd hívjam fel a figyelmet néhány sorban egy egészen friss gyöngyszemre:

A szebb időket megélt Mötley Crüe zenekar oszlopos alapítója, Nikki Sixx, (született: Frank Carlton Serafino Feranna, Jr. ) amolyan celebszerűen könyvet jelentetett meg "The Heroin Diaries: A Year in the Life of a Shattered Rock Star" címmel. A könyv gyakorlatilag naplórészleteket közöl, melyeket a rocksztár 1986 és '87 között vetett a rózsaszín kapcsosba. A nyilván sokkoló írásokat fekete-fehér fotók és művészi alkotásoknak titulált skiccek teszik még megrázóbbá. Ja! A könyvnek van egy light verziója is, hogy a tini csajok is fogyaszthassák, elvégre haladni kell a korral. A könyv egyébként a New York Times könyvlistáján a megjelenés hetében a 7. helyről indult. Volt felhajtás 1000-el... A mester mindenkinek maga olvasott fel részleteket és személyesen mesélte el, hogy a drog rossz dolog. (hamarosan hasonló témában jelentet meg könyvet: Slash, Ron Wood, Keith Richards)

Éééés! A könyvhöz van Soundtrack is. Hát! Ez olyan nem rossz, de mégis olyan semmilyen rockzene... unalmas szólókkal és riffekkel, ezerszer hallott dob/basszus alapokkal... A klippes dal azért persze egészen jól meg van csinálva. Life is Beautiful (a teljes anyag az óriasi rádióban...)

Azért mindenki hallgassa meg egyszer, hogy tudja, lássa: hogy vannak olyan kiöregedett zenészek, akiknek már az égadta világon semmi nem jut az eszükbe.. innen már csak egy lépés a Celebrity Big Brother.

Más: Most olvasom a Rolling Stone magazinban a tutit: Axl Rose (Guns 'N' Roses) összeállt Sebastian Bach-al (ex-skid row), illetve fordítva, merthogy Mr. Bach-nak szólólemeze jelenik meg novemberben Angel Down címmel, melynek 3 dalában Axl "akit-pofánvágott-Tommy-Hilfiger" Rose is vokálozik. Biztos szupcsi lesz.



Axl egyébként továbbra is készül kiadni a valószínűleg soha meg nem jelenő "Chinese Democracy" -t, melyről a RS szerint Bach (született: Sebastian Philip Bierk), aki az ősszel majdnem megnyerte a Celebrity Rap Superstar néven futó MTV reality show-t, így nyilatkozott (eredetiben):
“I’ve heard Chinese Democracy and it rocks, dude. In fact, I sing on one of the songs, ‘Sorry.’ He’s so prolific, dude, that he’s recorded enough material for at least three albums, and it’s all fucking awesome. It has the rawness and the power of Appetite For Destruction, but it also has the grandiosity of ‘November Rain.’ It’s just fucking awesome.”

Má' mi is nagyon izgulunk.

12 komment

Címkék: mti toszi

Fatboy Slim is f@kin' in heaven...

2007.11.12. 10:45 toszi

Korábbi The Beautiful South eszmefuttatásunk farvizén tovább evezve jöjjön olyasvalaki, aki megkerülhetetlen az egyetemes „tánczene tengerén”.

Ha azt mondom Quentin Leo Cook? Fogadjunk, hogy csak a célszemély közvetlen rokonsága lehet képbe. (nem hajóskapitány) Oké! Ha azt mondom Norman Cook, akkor ugye már közelebb vagyunk? És ha a Fatboy Slim nevet említem? Naugye, hogy megvan! Ráadásul a három név egy és ugyanazon személyt takarja.

A szintén zseniális Paul Heaton és Dave Hemingway oldalán tökélyre viszik a legendás The Housemartins –t, majd a zenekar 3 éves tündöklése után 1988-ban szét is spriccel a csapat, hogy Heaton és Hemingway összehozza a The Beautiful South-ot, míg Mr. Cook az elektronikus zene hazájában végre azt csinálhatja amit egyre jobban szeret: stúdiómunka és elektronikus tánczene. Életre kel Fatboy révén a Beats International és a kor egyik emblematikus dala, ami ugyan nem teljesen saját szerzemény, de jó jellemzi Norman Cook munkásságát az alábbiak szerint:

Végy egy dalt, mondjuk a felénk kevésbé ismert amerikai SOS Band-től (Just be good to me), valamint a punk idol Clashtől egy másikat alapként (Guns of Brixton), tégy hozzá még némi szájharmonika szólót a Volt egyszer egy vadnyugatból és persze hangszereld újra az egészet.
Íme az eredmény: Dub Be Good to Me.
A tiszavirág életű zenekart a Freak Power váltotta, ami újabb kalandozás a zene világában. Félre techno, jöjjön némi acid jazz, funk és soul, no meg csipetnyi trip-hop. Jómagam „Turn On, Tune In, Cop Out” slágert megjelentető, 94-ben megjelent Drive Thru Booty albumnak vagyok boldog tulajdonosa, amelynek érdekessége, hogy nem csak 1, de kétlemezes változatban is megjelent. Az elsőn dalos-funkos-jazzes, míg a másodikon lazulós-elszállós-keverős-mixes szerzemények vannak. Ez utóbbi dupla kiadvány van meg nekem is és meg kell, hogy mondjam nekem valahogy ez a gyakorlatilag szövegmentes anyag jobban bejön.
Most már azért közelítünk: 1996-ban felveszi a Fatboy Slim „nevet”. Utána jártam: Élet a XX. Század első felében bizonyos „Bumble Bee Slim” fedőnevű blues gitáros/énekes kinek nevéből jött az ötlet. (Ha valakit érdekel ilyen egy Bumble Bee, magyarul: poszméh)
Éééés… a 90-es végén kezdődik az igazi alkotó korszak. Ekkorra bizony a DJ-k már rocksztári magasságokba emelkednek és azóta is stadionokat képesek megtölteni.
A helyszín a festői Brighton és a The Big Beat Boutique, ahol gyakorta fellép a mester, igaz még nem saját alkotásokkal. Node! Összehaverkodik a Chemical Brothers alkotó párossal akik szorgalmazzák, hogy próbálkozzon meg saját kompozíciókkal is, ne csak másokat tekerjen…fog az menni! És milyen igazuk volt.
Az első átütő élményt a Cornershop "Brimful of Asha" újra értelmezése hozza, melynek sikere nyomán megérkezik a világhír is. (halkan megjegyzem: jobb, mint az eredeti) No nem mintha a The Housemartins, vagy a Freak Power nem lett volna népszerű. Nekem elsőre Michael Palin ugrott be, aki ugye oszlopos Python tag volt, de azért a legtöbb mégiscsak utifilmjeiről ismerik. (Persze lehet, hogy a hasonlat sántít. Akkor boccs.)
Gyakorlatilag a fenti áttörést követően Slim azt csinál amit akar és meghálálva a közönség és a szakma bizalmát ontja a jobbnál jobb tánczenéket.

Szinte felsorolni is macerás annyi van belőlük. Ki ne ismerné pl. a gyengécske „Csaj nem jár egyedül” (She's All That) tinimozi szalagavatóján felcsendült Rockefeller Skank-et? „fankszólbradacsekidátná” vagy a mindössze 800 dollárból összehozott Praise You videót? (5:30-nál tessék figyelni az arcot a háttérben). Akinek pedig kimaradt a fantasztikusan táncoló Christopher Walken a Weapon of Choice videóban az most azonnal pótolja, mert…mert azt látni kell.
A „termés” 4 studio album, 4 koncertlemez, 3 EP, megszámlálhatalan single, dvd és vhs…illetve jelentős tömegeket megmozgató élő fellépések, melyek közül mindmáig az egyik legemlékezetesebb az otthonában, 250 000 ember előtt, Brightonban adott volt.
Időközben pedig a mértékadó brit Q magazin beválasztott Fatboy Slim-et a „50 Bands To See Before You Die” listába (lehet csemegézni a névsorban), ami ugye ha mást nem is, de azt azért ékesen bizonyítja, hogy az elektronikus zene is zene, még akkor is, ha azt csak amolyan "One Man Show" és egyesek szerint nem is igazi alkotó munka. Akik pedig így gondolják, azok nézzék meg a 250 000 –es brightoni műsort és gondolkodjanak el azon miért táncol ezen a kurva videon öreg és fiatal, nagymama és unoka…satöbbi…satöbbi…
Brighton 1.

Brighton 2.

Brighton 3.
Brighton 4.
Brighton 5.
Brighton 6.
Brighton 7.
Brighton 8.
Brighton 9.

Szólj hozzá!

Címkék: toszi

Csendesülős

2007.11.12. 10:42 rolo tomasi

 
A Radiohead zenéjét hangról- hangra, teljességgel befogadni, megérteni nagyon nehéz (sokan kamuzzák,hogy nekik megy), szeretni őket például sokkal könnyebb. Utóbbi nekem is  megy.
Az oxfordi bölcsészzenekar az elmúlt 15 évben megkérdőjelezhetetlenül az alternatív rockzene legnagyobb ikonjává vált, munkásságuk Pélyi Barnán kívül mindenkire hatást gyakorolt.
Új lemezüket az In Rainbows -t lélegzetvisszafojtva várta rajongótáboruk és a zenei világ. Perfekcionizmusuk és megújító gondolkodásmódjuk már az album megjelentetésének formájában kiütközik. Habzó szájú kirohanások helyett, idomultak a kor legnagyobb joghézagához:
 
 
A becsületkassza már egy hónapja kattog,átlagban 4 fontos perkálással,közel 2 millió letöltőtől. Lehet matekozni és persze  mindenki szívesebben fizet egyenesen a zenészeknek mint az egész zenei világra rátelepült pénzsóvár kiadóknak. Ráadásul hamarosan hagyományos módon is megjelentetik díszdobozban, extra 8 dallal meg sok ínyencséggel telepakolva a végén nagyobb bevétellel mint eddig. Így is lehet csinálni!
 
 
Az új anyag a legegyszerűbb munka a zenekar történetében, 10 rövid, "habkönnyű" sláger:) Na azért nem. "Minimalista" üzemmódra váltottak ugyan, de fényévekre a kommersztől. Thom Yorke ilyen kiénekelten szerintem még nem szólalt meg a zenei képletek is egyszerűsödtek, nincsenek rejtjelek. Valószínűleg koncepciózus a dolog a politika meg a macik megmentése teljesen lemaradt a lemezről.
Az oly jellemző föld feletti lebegés persze érezhető (tavaly röpködtünk a Szigeten), viszont  játékosan visszatérő gitártémák  tagolják a dalokat, kevesebb a cincogás meg a prittyegés.
Friss erő sugárzi az első két trackből, a 15 step drum'n bass alapjaival szinte táncdal és a Bodysnatchers határozott seattle-i hangulatával már az elején megkapó témákat bontogat. Ott van aztán a Nude, egy igazi,hagyományos ablakon kibámulós Radiohead lassulás és a filmzenés hangulatokat ébresztgető Weird Fishes. Az All I need talán az egyetlen komorabb aurájú tétel, a lemez többi része -ismerve a zenekar alaptermészetét- akár vidámnak is nevezhető.
Nem mesélnek vicceket a számok között, de mondjuk az Amnesiac-al  összehasonlítva itt  mindenképp távolabb kerülünk  a sütő kinyitástól.

 

A Reckoner kellemes csörömpölése és a House of Cards szögegyszerű gityózgatása szinte tábortűz hangulatot teremt, marha jó így hallani a Radiohead-et.

Az album végén a galopp ritmikájú, lassan felívelő Jigsaw felpörgeti az eseményeket,és aztán a Videotape megejtően gyönyörű, lágy zongorával lezárja az 50 perces zenei továbbképzést.

Olvastam valahol, hogy az eddig kőkeményen beugatós művészek mára tendenciózusan csömört kaptak a "make peace "retorikától, elegük van az egészből. Elképzelhető. Nem tudom, hogy ez jó dolog-e  vagy sem, az In Rainbows viszont kurva jó dolog. Nem nyit új korszakot mint mondjuk a Kid A, viszont szerelmeskedni lehet rá.

Most kell belenyúlni azoknak is, akik eddig nem szerették a Radiohead-et, aztán visszafelé haladva lehet belefutni olyan biblikus darabokba mint az
OK Computer vagy a Bends.

Szólj hozzá!

Címkék: kritika lemez korong rolo

süti beállítások módosítása
Mobil