Ha megkérdezhetném Apámat, hogy "Akkor most menjek el Paul Anka koncertjére vagy sem?" biztosan azt válaszolná: "Hülye kérdés! Ott a helyed!", majd előhúzná valamelyik korai albumát, szigorúan bakelit, hogy közösen "örjöngjünk" a Diana-ra... vagy a Lonley Boy-ra, hogy a "You are My Destiny"-t ne is említsem.

Aztán persze én jönnék: már nem bakelittel, ez a 21. század, .mp3 a kiterjesztés... Wonderwall az Oasis-től, Black Hole Sun a Soundgarden-től, hiszen 2005 óta Paul Anka neve mellé újabb piros pontot tehetünk. A modern pop és rock dalok feldolgozását magába foglaló "Rock Swings" album, szigorúan Las Vegas-t idéző nagyzenekari háttérrel, amellett, hogy eget rengető ötlet, igazi míves mestermunka.

Ha jól számolom, akkor 2 generációnak való indokot sikerült is összeszednem, amellett, hogy eszembe jutott még egy:

Paul Anka azon kevesek egyike, aki a klasszikus rock&roll generáció, értsd ezen a kezdetek kezdetét, még élő tagja. Elvis, Buddy Holly, Eddie Cochran, Carl Perkins, Bill Haley, Chubby Checker csak néhány név azok közül akik az 50-es 60-as évek zenéjét meghatározták. Ők mára már csak lemezen.

Jerry Lee Lewis, vagy a 82 éves Chuck Berry a mai napig "hintik az igét", de megújulni nem tudtak, vagy egyszerűen nem is akartak soha, ellentétben Ankával, aki fiatalos lendülettől vezérelve bátran mert/mer váltani.

A végén még jöjjön néhány hangzatos mondat, halálosan komolyan:

Paul Anka 16 éves kora óta világsztár, mára élő legenda...külön fejezet a rock 'n' roll történetében.

Paul Anka éppen a 3. virágkorát éli... aki kihagyja, várhat a negyedikre.

Paul Ankát kedd este látni kell... már csak az Oasis féle Wonderwall miatt is.

PS: Azt csak én nem tudtam, hogy a Sinatra-féle My Way szövegét Ő írta? Tiszta ideg vagyok.

Helyszín: Papp László Budapest Sportaréna

Időpont: 2008. augusztus 05. (kedd ) 19:30

Scars on Broadway: Scars on Broadway

Serj Tankian, a System Of A Down átmeneti oszlását - vagy hattyúdalát, a jóég tudja - követően cilindert halászott elő a gardróbból, majd multi-instrumentalizmusát latba véve bizonyította, hogy ki az úr a házban. Az Elect The Dead agitprop revüje azóta is jól teljesít a színpadokon, amelyhez majd itthon is lehet asszisztálni. A system light (copirájt: Rolo) igazolta Serj Tankian zsenijét, hiszen valóban csak Daron Malakian tudathasadásos figurája hiányzott a képből. Najó, meg a szintén ördögi karakterű, kimondhatatlan nevű Odadjian. Bár a fonott szakáll és fennakadt szem inkább csak a vizuális pontszámokat gyarapította. Azt viszont duplán, mert a cingár basszeros klipprendezóként is regnált.
Az önmagát egyszerűen csak "profi embergyűlölő"-ként definiáló Daron is gyorsan átesett egy kiadós fazonigazításon. Torzonborz hippi-szakállt eresztett és beruházott egy strici-kalapra, de ennél fontosabb, hogy már 2003-ban tető alá hozta a Scars on Broadway nevű zenekarát, mert - elmondása szerint - dugig a padlás az ötleteivel.

Az előkészületeket aztán szépen lassan elnyújtva és a testvérpárbajt gondosan elkerülendő, egészen júliusig kivárt az attakkal. A belterjességet és a házias ízeket szem előtt tartva a doboknál szintén SOAD, megmondóembernek pedig újra a mezítlábas Buddha: Rick Rubin.
Az első kislemeznek választott They Say-t jó sokáig rotálták, amiből ha más nem is, annyi világosan kiderült hogy ez bizony marhára Systemes. De a maradék tizenhárom szám minden rohadt ütemén hallani a Hipnotyze/Mezmerize házatájáról ismerős hangszerelési fordulatokat. Meg akad néhány akkora közhely, hogy az óvatlan hallgató többször is kénytelen oltárit taknyolni bennük. Dörmög az egyszeri persze, de idővel mindez még jól is esik. Ezt nem a mazochizmus, mint inkább a nosztalgia mondatja velem. Erre az emléktolulásos érzésre gyúr, meglepően hatékonyan a Lonely Day kistestvér Whoring Street, vagy a She's Like Heroin párja, a Chemicals is. A SOAD nonszensz "tánczenéje" is helyet túr magának a gagyi.. izé avantgárd World Long Gone prüttyögéseiben, vagy az Enemy öko-diszkójában.

A nagy előd kreatívitását újrahasznosító dolgozat legjobb pillanatai azonban mégiscsak azok, amikor Daron a mozgáshiányos zsánernél maradva, kidagadó nyaki ütőerekkel revolverezi a mikroklímát. Üdítő újra hallani,- különösen az eszelősen vicces Stoner hate-ben - hogy az embernél végre megint nincsenek otthon... Persze az irónia bármilyen fokozatban megy. Naná! A tempóváltogatós, Kill Each other/Live Forever már címében is morbid, de a 3005-ben (ez egy számcím) Miki Egér, Charles Manson és maga az elnök úr kerül egy "kalapba". Amúgy szocpol alapon.
Még tömörebben és "szakértve": a találkozón papírforma eredmény született, a gólok, (Kill Each Other.., 3005, Enemy..) egy remek kapáslövés (Stoner Hate) kivételével mind begyakorolt figurákból estek. reméljük, hogy a kihagyott tizenegyes és az égbe bombázott ziccerek kielemzése előnyükre szolgál a jövőre nézve.
A megszokás még mondatja velem, hogy Daron szarkazmusa a Serj nevű ballaszt-anyaggal érvényesül igazán. És Vica verza. De ettől függetlenül érdemes belegondolni mi sülhetett volna ki a dologból, ha megmutatja nekünk milyen is valójában a Toxicity kiguvadt szemű kisördöge. Még az is lehet hogy 2008-ban ilyen.

Linkek:

Scars on Brodway|Serj Tankian|Sytem of Down|

Meghajtva fejünk a frontális gerilla marketinggel megtámogatott BODIES kiállítás PR szakemberei előtt, úgy döntöttünk beállunk a sorba és közel 10 millió embertársunkhoz hasonlóan megtekintjük a lépten-nyomon botrányszagúnak bélyegzett preparátum show-t a WAM Design Centerben.

A világ megannyi szegletét bejárt Bodies, a szerénytelenül csak "A kiállítás" fedőnév alatt futó tárlat, az emberi test legbensőbb titkait hívatott feltárni, olyan "kalandot" ígérve melynek hétköznapi tapasztalása eddig csak a boncmesterek privilégiuma volt.
A különleges szilikonos eljárás segítségével preparált darabok valójában Kínából exportált holtestek ill. azok nagy műgonddal leválasztott szervei.
A módszer lényegében az hogy a bőr leválasztása után, a szövetekbe tartosítót fecskendeznek és a testnedvek leszívásával szagmentes,színpompás darabolt "műtárgyakat"nyernek.
"A testünk összetettségének, lenyűgözően aprólékos rendszerének bemutatása" persze kifogástalan marketing duma, de ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy egy országnyi embert saját belsőjének megismerése vonz a dologban. Az alapjaiban már megvolt áltsuliban, kösz. A cirkusz igazából a borzongató húspiac körül forog. Irány tehát a Király utca.

A koponyánkénti 3.900 forintos beugró nyűgös leperkálása után az ember egyszerűen lesétál a pincébe ahol az első vitrinben az emberi csontozat elemei kisebb-nagyobb részeleteiben tekinthetőek meg, egyenlőre még borítás nélkül. Vaskos végtagok, csigolyák, gyermek koponya és teljes csontváz is szerepel a kínálatban, a sötét falakon pedig bulváros tudományossággal megkomponált feliratok vírítanak.
A kiváncsi látogató hamar belebotlik az első "világszámba", egy teniszütővel felszerelt egészalakos preparátumba, amin jól kivehető a rózsaszínű izomréteg stuktúrája és a bőrétől megszabadított test feltárja a belső szerveinek pontos elhelyezkedését.
Mindenfajta szeparáció híján az érdeklődő 10 cm-es távolságból elemezheti a csontokra feszülő izomtónusokat a sportos szituáció beállításával.
Egy másik csendéletben egy csupasz és egy szöveteit részben megtartó test lejt táncot kézenfogva, de van nyilazó,kosarazó,dartsozó,és labdarúgó preparátum is.Az egykor lélegző modellek származását le se tagadhatnák a szervezők, majd mindegyikükre visszahelyezték a jellegzetes vágott szemeket.
Bemutatásra kerül az emberi agy egészben illetve alkatrészeire bontva, és egy érdekes látványt nyújtó koponya+gerincoszlop kombó.
Helyet kap még számtalan mirigy-köztük a biológialilag kulcsfontosságú agyalapi mirigy- és a metszetekben feltárt stroke károsult agyvelő is.
A kanyargó folyosók ezután az ereink világába kalauzolnak, artériák, tartósító folyadékban lötykökölődő érhálózatok vöröslenek a fekete molinókkal borított belső tér kiemelt pontjain.
Félúton a légzőszerveink kerülnek sorra, torok nyelvvel, garat és a megdöbbentő méretű tüdő az összes hörgöcskéivel, melynek egészséges és az elrettenően kátrányszínű dohányos változata. A "horror-show" egyébként külön figyelmet szentel a rákos betegségektől természetellenes formákat öltő szervek bemutatására ,melyek sokkoló hatása akár komoly döntések meghozatalára is sarkalhat az egészségünk megőrzésének érdekében, ám ez a makkmarci retorika-elég átlátszó módon- inkább a világot körbejáró kiállítás szentesítését szolgálja.
Újabb balkanyar után a belosztályra toppanunk ahol a máj-gyomor-vese-epe rendszerek kiteregetése a fő műsorszám. Az emberi gyomor és bélrendszer tüzetes kiforgatása után következik egy érdekes, de ugyanakkor fájdalmas körséta a kendőzetlen nemi és szaporítószerv panoptikumban.
A következő terem előtt a rendezők a gyengébb idegzetűeket táblákkal terelik más irányba, nagy levegő és feltárul a magzati lét rejtélyes világa.
Az üvegbúrákban elhelyezett pár hetes zigótától fokozatosan nyomon követhető a méhen belüli fejlődés egy-egy szerencsétlen sorsú, elhalt magzat bemutatásával. Amíg az anyaméhben fejlődő kisember alkati felépítésének fokozatos változásait ecsetelő sorozat informatív és érdekes kiállítási elem,addig a sor végén közszemlére bocsájtott halott csecsemő indokolatlanul bevont, nyomasztó fejezete a Bodies-nak.

A kiállítás hivatalos honlapja

Itt pedig az [origo] videója (Interjú Dr. Roy Gloverrel, a Bodies kiállítás orvosi főtanácsadójával és Dr. Csillag András professzorral, a kiállítás magyarországi fővédnökével.)

Mit csináljon a gyerek, ha a tévé zenés ajándékkosarat sugároz az NDK-ból, kinn meg eső, hó, netán tojásjég hullik az égből, vagy csak egyszerűen olyan a nyár, mint mostanság? Ja, és a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején járunk.
Akkor vegye elő a szekrényből, a kódolt agresszió megnyilvánulásának ékes bizonyítékát: a Játékkatonát. Ha történelmi elemzésnek vetnénk alá, jócskán visszanyúlhatnánk az időben és a csontból faragottól, az ólomból öntöttön keresztül jutnánk el, az itt tárgyalandó MŰANYAGKATONÁIG.

Egyéb ismert neve, 3Ft-os katona, 5Ft-os katona, stb... Ami,-ha nem csal a memóriám-nem méret, hanem inflációfüggő volt. A 20Ft-os katona már sajnos lego szerű volt, mozgatható végtagokkal. A klasszikus fröccsöntött, könnyen kézsérülést okozó sorjázatlannal szemben. Az én befutóm egy húszcentis bilikék törzsfőnök volt. Szereztem mindezt a szakboltok teljes hiánya miatt a keszthelyi bazársorról.
A felhasználói kör, 4 től 10 éves korig. Ez saját tapasztalat, közvélemény-kutatást nem végeztem. Súlyos infantilizmus esetén akár a nagypapakorig is kitolódhat. Kivételt képezhettek olyan stratégák, mint Cézár, vagy Napóleon.
A katonázás kulcsszava a "csata". A csatázás menete pofon egyszerű. Felállítani a két tábort egymással szemben, és különböző hanghatások kíséretében egymásnak ugrasztani őket. A két tábor kialakítható színek szerint: foszőldek a kékek ellen. Vagy karakterek szerint: Indiánok vs kovbojok, Szövetségesek vs Tengelyhatalmak stb. A játék izgalmasabbá tehető tereptárgyak (Porszívó, cserepes virág, matchbox) beiktatásával. Megfelelő számú alapanyag hiányában, a katonák egyénileg is összemérhetik erejüket.
A gyerekek fejének bíborszínűvé változásával párhuzamosan, a taktikázás könnyen átcsaphat vagdalkozásba. Értsd: szóló, vagy maroknyi katona hajigálása az órákig rendezgetett alakzatba.

Akár a kitűnő megfigyelőpoziciót biztosító emeletes ágy rejtekéből. Ezt hasonlatos a tekében oly népszerű tarolással. Ilyenkor természetszerűleg, a hurkapálcazászlóval jelzett tűzszünet azonnal érvényét veszti!
És ha már említettem a sorjázatlanságból eredő kézsérülést, akkor az egyéb veszélyek címszó alatt meg kell említeni a rátaposást is. Ennek vonzata lehet a délutáni fociról való igazolt hiányzás. Az emlék könnyen felidézhető elektromos dugaljra lépéssel.

És ha már a katonákkal a négy fal közé szorultunk, ott is maradtunk. A következő felidézendő játékszer, már egy darab történelem. A MATCHBOX. Nevét természetesen, gyufaskatulyányi mérete után kapta. De ha emlékeim nem csalnak, az összes kis méretű autóra rávágtuk: meccsboksz! Függetlenül attól, hogy valójában melyik cég gyártotta, hamisítvány volt e vagy sem. A beszerzés trafikból/dohányboltból történt. De nagyritkán állami áruházak polcaira is került, a déligyümölcsért való sorban álláshoz hasonló tülekedést gerjesztve.
A használók köre szintén óvodától egészen általános iskola felső-tagozatig húzódhat. Persze léteznek komoly kollekcióval bíró veteránok is, ahol ugyebár nincs korhatár. Fiatalabbak általában haszongépjárművekkel kezdenek. Kukás, mentő, tűzoltó. Ez szinte szóról szóra megegyezik a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre adott válasszal. Alsó tagozatban már a sportos darabok favorizálandóak. Jómagam targoncából szálltam át egy sárga sportmercédeszbe, majd piros fordmusztángra váltottam.

Akármi is a játék menete, jó futómű esetén a kisautó métereket is megtehet. Ilyenkor gyakran csak a bútorzat, vagy a vakolat parancsolhat megálljt a miniatűráknak. A szülői tiltás ellenére való-úgynevezett- szabadba csempészés, jelentősen csökkenti a menettulajdonságokat. Homok kerül a gépezetbe, a rozsdafoltokat pedig az esztétika sínyli meg. Ezek az amortizálódott példányok, aztán könnyen áldozatául eshettek a katonáknál már korábban említett tarolásnak, vagy egy jóval nagyobb lendkerekes jármű támadásának.
A nem rendeltetésszerű használat itt is veszélyekkel járt. Ha egy targoncával a játszótársat fejkeménységtesztek vetettük alá, és a visításra a szobába berontó felnőtt, egy kivételesen gyenge teherbírású modellre lépett, akkor máris kierőszakoltunk egy Game Over-t!!

Csak mert kollektíve így-úgy rajongunk az örökifjú OASIS zenekarért.

A hivatalos honlapra felkerült az októberben megjelenésre kerülő új lemez borítója, mely bizonyos Julian House munkája. A designer, aki maga is zenész és lemezkiadó tulajdonos, talán nem ismeretlen...munkái olyan zenekarok albumait díszítik, mint a Primal Scream a Boy Kill Boy a Razorlight vagy a Prodigy...(alább vegyes ízelítő, illetve a friss Oasis munka)

A gyönyörű borító mellett a track lista is napvilágot látott az alábbi sokat sejtető címekkel:

Bag It Up
The Turning
Waiting For The Rapture
The Shock Of The Lightning
I’m Outta Time
(Get Off Your) High Horse Lady
Falling Down
To Be Where There’s Life
Ain’t Got Nothin’
The Nature of Reality
Soldier On

-már csak a zene hiányzik -

One Day as a Lion: One Day as a Lion (EP) (hallgatható az óriásirádióban)

Az, hogy De La Rocha a 2001-es Los Angelesi koncert után szinte azonnal levált a szaktársaktól, egyáltalán nem csorbítja azt a tényt, miszerint az anyag (Live at the Grand Olympic Auditorium) cédén szimplán elementáris, képpel együtt meg fegyvernek minősül. De! Amíg Zack a szólódolgaival babrál (és karitatíve jeleskedik), addig a törzsközönség sápadtabb fele már rég irodákban növeszti a kappanhájat és gyereket nevel. A "bradazendsistaz" meg illegalitásban süti a burgert/burritót, munkanélküli hivatalok várótermeit duzzasztja, vagy mondjuk NATO-csúcsra szedi a kockakövet..

Az önálló lemez meg csak nem akart jönni, bár asszem a tavalyi RATM reúnióval és a Coachellán kezdetét vett pénzbeszedő körúttal mindenki jól járt. A zenekar minimális befektetéssel duzzasztja a bankszámláját, a jónép nosztalgiázik, a hőskorszakról lemaradt rajongó meg pótol..
Aztán egy év eleji hír szerint már dobozban a szólóanyag, de persze - A Chinese Democracy-val fej-fej melletti versenyben - megint a nagy büdös semmi. Nyár elején meg jön a legeslegújabb, miszerint  Zack ezúttal a Mars Volta dobosával kollaborál. Ami valljuk be kicsit izgalmasabban hangzik, mint a  haknizni a szinte kifogástalan, - de mégiscsak közel tízéves - életművel.  



Zack De La Rocha (Billentyű (!), ének) és Jon Theodore (dob) együttműködése, a - naná hogy ars poétikus - One Day as a Lion névre hallgat. Ami eredetileg egy korabeli grafiti idézetből származik: "it's better to live one day as a lion, than a thousand years as a lamb." Az anyazenekarhoz képest a legnagyobb különbség Tom Morello és a harapós basszus hiánya, amit a frontember derekasan igyekszik pótolni. A pick up basztergálást és az öthúroson való állomáskeresést azonban baromi nehezen pótolja a szinti és a samplerek. A dob ugyan sűrűbb a megszokottnál, de a RATM zsengéivel ellentétben ritkán megy torokra és többnyire a Mars Volta köszön vissza, különösen az Ocean View kakofóniájában.
Az "ének" viszont csuklóból hozza a régi jól bevált küldetéstudatos hip-hopot, meg az elcsukló hangú punkos indulatot.
Összességében egész bika grúvokat sikerült bepötyögni a Casioba, főleg az - első single - Wild International-ba és a mélynyomó teszteléshez ideális If You Fear Dying-ba.
A De La Rocha-i esszencia meg úgyis a képmutató fogyasztói társadalom és a komplett vezérkar szapulásán ill. a levegővétel minimalizálásán van. Unite! (:))

One Day as a Lion a Myspace.com on | One Day as a Lion hivatalos honlap