HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Szerzői jubileum(ok) a Radnóti Színházban / Williams- Zsótér: Vágyvillamos

2011.12.19. 15:02 marge gunderson

Lehet, hogy csak nekem tűnt fel ez a véletlen összefüggés, nem is fontos, de mindenesetre érdekes. Az idén 100 éves Tennessee Williams leghíresebb drámáját az idén 50 éves rendező, Zsótér Sándor vitte színre.


 



 

Szép évforduló mindkettő, a fúzió már látatlanban is érdekesnek ígérkezik. Amint jegyet tudunk szerezni, lesz beszámoló is, előtte nézzük meg, miért érdekes ezt a két ember.

Zsótér Sándor neve a színház iránt bármilyen formában érdeklődők előtt nem ismeretlen. A rendszerváltás utáni időszak kulturális életének meghatározó alakja, dramaturg, színész, forgatókönyvíró, de főként rendező. Jómagam nem tartozom feltétlen rajongói közé, hajlom a lustább színházi élvezetek felé. Valahogy mégis tiszteletet érdemel az a töretlen igyekezet, ahogy Zsótér próbálja a befogadót közelebb vinni a szöveghez, megosztani velünk a saját olvasatát, ahogy tette ezt pl. a piros ruhás Jane Eyre esetében is. (Az a feldolgozás majdnem fedte a saját Jane Eyre képemet, úgyhogy ezt éppen nagyon szerettem.)

 


 

Mindegy, hogy egy neves színháznak rendez klasszikust, vagy valami abszolút szokatlan helyszínen dolgozik ismeretlen szerző darabjával, stabil érdeklődésre tart számot. Már csak azért is, mert az erőteljesen halódó magyar színházi ringben életben tudott maradni, látványos megalkuvás nélkül. Tomboló közönségsiker, több százas széria nem nagyon kötődik a nevéhez, viszont konvencionális vagy unalmas rendezés sem. Tőle nem hallani olyan nyilatkozatot, amelyben másokat okol esetleges sikertelensége miatt. Igaz, a színházi bukást már- már pozitív fogalommá tette. Sem a fősodor, sem az alternatív színjátszás kategóriába nem sorolható be egyértelműen, de rendezései és nyilatkozatai alapján is bátran ráhúzható az őszinte, kíváncsi, törődő jelző. Saját bevallása szerint szándékosan választja mindig a nehezebb utat (pl. a Nemzeti helyett Egert), mert szerinte így helyes. Nem misztifikálja a szakmát, de Zsótért nézni inkább nagy energiát és figyelmet igénylő munka, mint felhőtlen szórakozás. Most megint egy drámai nőalak felé fordult, Blanche Dubois szívszorító történetét meséli el.

Tennessee Williams-et még ennyire sem kell bemutatni. Darabjai közül, az amerikai filmeknek köszönhetően legalább A vágy villamosát és a Macska a forró bádogtetőnt mindenki ismeri.

 

 

A színházak folyamatosan játsszák darabjait, néha meg is nézem őket, de eddig egyet sem láttam, ami a filmek hangulatától el tudott volna vonatkoztatni. (Utoljára A Macskát volt szerencsém látni a Pesti Színházban, és ha hozzáteszem, hogy Kamarás Iván játéka volt a legizgalmasabb, azzal sokat elárultam a darabról.)

Ezért most nagyon kíváncsi vagyok, ez a Vágyvillamos milyen is lett. Legalább unalmas nem lesz, az biztos. A drámát újrafordították az előadásra, ez mindig jó lehetőség a megkövült értelmezésekkel szembe menni. A főszerepekben Kováts Adél és Csányi Sándor látható.

 


 

 

Néhány előadás lement már, kritikát szándékosan nem olvastam, majd lesz sajátom, ha sikerül eljutni rá. Kedves párom minden követ megmozgatott, hogy meglepjen vele a szülinapomon, de a Vágyvillamos jelenleg abban a stádiumban van, hogy jegyet szerezni rá nehezebb, mint a Mága showra. De rajta vagyunk az ügyön, úgyhogy hamarosan vélemény itt. Addig is bátraknak ajánljuk kipróbálásra.

1 komment

Címkék: ajánló könyv színház kötet marge betű

A bejegyzés trackback címe:

https://oriasi.blog.hu/api/trackback/id/tr434579214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

marge 2012.01.10. 14:38:43

színházas jó hír: http://nol.hu/kult/malkovich_a_vigszinhazban
süti beállítások módosítása