Az utóbbi idők leghitelesebb post-punk csapata,a világ egyik legdrágább városából, Koppenhágából érkezik, korhatáros filmet is csak pár hónapja nézhetnek, ám drámai rövidségű albumuk a műfaj legszebb korszakát idézi.

A dán ördögfiókák műfajmentő időzítéssel érkeztek a piacra,az album megjelenését követően már az USA-ban turnéztak, az amerikai koncertek beszédes fotóit elnézve a Picthfork független zenei magazin által felkarolt gyerkőcök komoly bevetést hajtottak végre,a szakközépiskolás külső, úgy tűnik veszélyes kis szörnyetegeket takar.

Az Iceage zajongását leginkább a Warsaw (pre-Joy Division) hangzásához lehet hasonlítani, a koszos, demószerű maszatolás alól ugyanakkor komplex szerzemények kerülnek elő,pazar módon sikoltozható refrénekkel,néhol erőteljes riffekkel,vaskos, hard-core-ba csapkodó zúzásokkal

Az egyszerű, pankos szögelésben remek gitártémák cikáznak,a monoton ének gyors és megkapó dallamokat ereget. A nagy elődök influenciái ellenére  az Iceage nagy erénye az autentikus ,merész garázshangzás, a zenekar átlagéletkorát nézve (18,5) itt ritkán hallott ösztönzenéről lehet csak szó.

A lemez legjobb dalai a Broken Bone, a White Rune és a Remember tőről metszett punk dalok,rövid hatótávolságú, polírozatlan gyöngyszemek.

A New Brigade 20 perc imádnivaló vadulás,manírok és pózok nélkül.

Ritka kincs ez 2011-ben.

 Hangverseny a Munoz Gym-ben