HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Boszorkányok pedig vannak / Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

2011.08.11. 11:20 marge gunderson

Megint egy könyv, amit azóta szeretnék elolvasni, amióta megláttam a könyvesboltban. A szigorú fekete borító, rajta a gyönyörű El Greco festmény vonzza a tekintetet, a cím is ígéretes. Nem is csalódtam, A szmirnai boszorkányok a nyár egyik legkellemesebb könyvélménye volt.



 

A történet egyszerű. A 19. századi szmirnában a nők számára a jólét és felemelkedés egyetlen lehetősége a jó házasság. Itt játszódik Meimaridi regénye, amelyben különböző női sorsokat mutat be, egy közös vonással. Minden nő gazdag férjet akar fogni magának, a lányának, családtagjainak. Minden egyéb törekvést végső soron ez az egy határoz meg. A férfiak árnyékában van egyedül esélyük a nőknek, hogy pénzre és hatalomra tegyenek szert. Csak ki kell választani és megszerezni a megfelelő férjjelöltet. A szmirnai boszorkányok hasznos kézikönyv pasifogó és megtartó praktikákkal.

A női vonzerő lényegében három alappilléren nyugszik. Első a szépség. A korabeli szmirnai nők nem sokban különböztek mai társaiktól, mindent megtettek, hogy vonzóak legyenek, és azok is maradjanak. A szépségszalonban ránctalanító krémek, feszesítő masszázs, parfümök, afrodiziákumok és felsorolni is nehéz lenne, mi minden állt rendelkezésükre, hogy elcsavarják a férfiak fejét. Ehhez jön a megfelelő időben kigombolt blúz, felhúzott szoknya, egy ájulás a kiszemelt karjai közé- és a siker garantált.

A második elengedhetetlen kellék a konyhaművészet. A férfiak akkor is szerették a hasukat, és a nők számtalan finom fogással igyekezték elérni, hogy ha egyszer az ő főztjüket megkóstolta, ne is akarjon máshová menni. (A sok izgalmas görög és török étel hallatán mi is kedvet kapunk köftét vagy éppen baklavát készíteni.) A harmadik fontos tulajdonság a nőben az esze. Buta nő ritkán tud magához láncolni egy férfit, de ha okos, akár egy kevésbé vonzó nő is ellenállhatatlan lehet. Az okos nő segíti a férjét a munkában, tudja, mikor mire vágyik a ház ura, a kiszivárgott vagy ellopott információval ügyesen kereskedik, hogy végül mindent a saját javára fordítson. Szóval, ha egy nőben egyesül ez a három tulajdonság, máris nyert ügye van, és minden férfit megszerezhet, akit csak akar. Régi igazságok ezek, amelyeket jó néha feleleveníteni.

A negyedik praktikára, a boszorkányságra akkor van szükség, ha az előző három közül egy hiányzik, esetleg kicsit meg kell támogatni. Katina, a könyv hősnője például csúnya és szegény, így aztán esélye a jó házasságra nem éppen kedvező. De anyjával megismerik Attartot, a török varázslónőt, és innentől kezdve szinte semmi sincs, ami útjukba állhatna. Az egyszobás kunyhóból eljutnak Szmirna legragyogóbb palotájába, miközben Katina elfogyaszt öt férjet, kitanulja a kereskedelem és politika alapjait, művelt és irigyelt nagyasszonnyá válik.

A történetet könnyű lenne elintézni azzal, hogy sikerének titka a varázslatban rejlik. Hiszen minden nagy karrier hátterében áll egy bizonyos különleges tényező, mint a szerencse („Jó időben voltam jó helyen.”), vagy egy adag zsiványság („Csak az első millióról ne kérdezzenek.”). Katina esetében a varázslat kell ahhoz, hogy 18 évesen a csúf és nincstelen bevándorló megszerezze első férjét, a gazdag dohánykereskedő jóképű fiát. Ez azonban nem lenne elég ahhoz, hogy ilyen gyorsan ilyen magasra törjön. Katina végtelenül eltökélt. Hisz saját magában, és mellette áll az anyja, aki legalább ilyen határozott. Ösztönös érzéke van a kereskedelemhez, tudja, hogyan lehet kukacos fügéből, dohos dohányból pénzt csinálni. Kihasznál minden alkalmat, hogy új dolgokat tanuljon, legyen az a francia nyelv, a választékos modor vagy egy népszerű kártyajáték. Képes mások titkait kifürkészni, és a megfelelő időben felhasználni a tudást. Mindenekelőtt pedig kész áldozatokat hozni. Mire jól megismerjük Katinát, megerősödik bennünk az érzés, hogy ez a nő minden mágia nélkül is elérte volna, amire vágyott, ha nem is ilyen gyorsan. Miközben a történelem viharai ide- oda dobálják, Katina szilárdan áll a lábán, szép kort ér meg, és csak a történet végén tudjuk meg, mi is volt az, amit valójában feláldozott a siker érdekében, és megérte-e megtenni.


A szmirnai boszorkányok egzotikus mese, életszagú korrajz, szerelmes történet, karrier tanácsadó, egyszerre humoros és izgalmas. Ha nem tántorít el az ide- oda ugráló történetmesélés, vagy a sok kacifántos görög név, kellemes nyári kikapcsolódást nyújt. Megajándékoz minket azzal a jóleső bizonyossággal, hogy a világot a nők uralják. Szinte kínálja magát a megfilmesítésre, Görögországban sorozatot forgattak belőle.

 


„- Emlékszel egyáltalán Katina nénédre?

– Persze, hogy emlékszem.

– Csak azért kérdem, mert nagyon kicsi voltál, amikor meghalt.

– Mit mondott neked, mit csináljak ezekkel?

– Azt mondta: „Ő tudja majd.”

– Én tudom?!

– Igen.

– Mit tudok?

– Tudom is én – kortyolt bele a kávéjába. – Tudod, Maria, néha, amikor rád nézek, mintha csak őt látnám magam előtt. Különösen itt, az aiginai házában.

– Hasonlítunk?

– Ugyan, dehogy. Akár a nappal és az éjszaka. Ő csúnya volt.

– Nagyon csúnya. Valóban, igazad van.

– Mégis – húzta ki magát büszkén – öt férfit sikerült meghódítania. Jobbnál jobbakat, szebbnél szebbeket, gazdagabbnál gazdagabbakat.

– Nahát! Mesélj! Hogy csinálta a bestia? Mi bezzeg csak kínlódunk velük…

Anya ujjával a ládára mutatott, és jelentőségteljesen mosolygott.

Este újraolvastam a szövegeket. Bizonyára boszorkánykódexek voltak. Ezt hogyhogy nem láttam korábban? Egy kis notesz is volt köztük, tele jegyzetekkel. Mintha egy naptár lett volna. Végre valami érthető. Szénporral írták. Attart anya azt mondta… Attart anya azt parancsolta… Valamivel lejjebb pedig ez állt: 1891. március 28.

– Hogy hívták az édesanyját?

– Eftalia. Édesanyám nagynénje volt.

Ha elkezdte volna sorolni a rokonságot, sosem ért volna véget a beszélgetés.

– Katinának nem volt gyereke?

– Egy lánya volt, Olga.

– Miért nem rá hagyta az írásokat helyettem?

Válasz helyett anyám megkérdezte, telefonáltam-e az anyósomnak, hogy megkérdezzem, hogy van a lányom.

A kis noteszben tovább lapozva a mágia világa elevenedett meg előttem. Az iromány a boszorkányokat néhol mágusnak, máshol megvilágosultnak vagy az írás őrzőjének nevezte. Lehetséges, hogy mindegyik mást-mást jelent? Talán valamiféle hierarchia volt köztük. Kinyitottam a kulcsos könyvet. Minden aranyszínnel írt név mellé egy különös formájú nap volt rajzolva, amely végtelen fényt árasztott. A fénysugarak mellett búza és egy fordított háromszög állt.

A noteszt magammal vittem az ágyba. Meggyújtottam a kislámpát, és olvasni kezdtem. Már megint a fordított háromszög. Itt meg is magyarázza. Még jó, hogy van ez a kis notesz. Ez Attart szimbóluma. „Attart anya…” Erősen kellett törnöm a fejem. Mintha ez a név mondana nekem valamit. Egy fekete ruhás női alak ötlött fel az eszemben. Anya bekente a nyakát éjszakai krémmel, és odajött hozzám.

– Ma Sztavrosz napja van, nem olvasunk.

 

 

Gondolat, 2011, Hargitai Nóra

Szólj hozzá!

Címkék: kritika könyv kötet marge betű

A bejegyzés trackback címe:

https://oriasi.blog.hu/api/trackback/id/tr784579134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása