HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Romantikus nyáresték a BBC-vel / Klasszik' sorozat mustra vol.1.

2011.07.08. 10:50 rolo tomasi

Az általános nyári pangás a televízióban kimondottan kedvez a kosztümös filmek kedvelőinek. A különböző tv adók sorra tűzik műsorra a BBC minisorozatait, és ez ötletet adott, hogy mi is szemezgessünk a közelmúlt kedvenceiből.

Szándékosan hagyom ki az Austen vagy Bronte adaptációkat. A legtöbbünk kívülről fújja őket, néha kell egy kis változatosság. Ilyenkor jöhetnek jól az alábbi sorozatok, szintén angol klasszikusok műveiből.


Elisabeth Gaskell: Észak és Dél (2004)


 

 

Igazi bombasiker a BBC történetében, minden brit televíziós díjat elvitt, ami csak létezik. Amikor 2004 novemberében bemutatták a sorozat első részét, nem vártak sokat a kis költségvetésű, ismeretlen színészekkel forgatott műtől. Az angol tévénéző hölgyek viszont teljesen megvadultak a John Thornton-t játszó Richard Armitage pengeéles tekintetétől. A sorozat üzenőfala egy órán belül összeomlott, mindenki azt akarta tudni, ki ez az ismeretlen színész, és hol rejtegették eddig.  Bírálói sérelmezték, hogy az elkényeztetett déli úrilány, és a saját erejéből meggazdagodott miltoni gyáros románca háttérbe szorította a regény nem csekély társadalmi mondanivalóját. Az elmarasztaló kritikák ellenére a sorozat fantasztikus nézettséget ért el, Armitage-t egyszerűen csak az új Darcynak nevezték. Elég, ha annyit mondunk, hogy a sorozat egyik leghíresebb része (’Look back! Look back at me!’) a Youtube-on sokáig vetekedett Colin Firth vizesinges jelenetével.

Szólni kell még a Thornton anyját alakító Sinéad Cusackról is. Kettejük darabos, északi akcentussal előadott dialógusai a sorozat legjobb pillanatai.

Elisabeth Gaskell: Cranford (2007)

 


 

Az előző sikeren felbuzdulva a BBC gyorsan körülnézett, miket írt még Gaskell kisasszony. Az Édesek és mostohák már elkelt, és úgy találták, önmagában egyik megmaradt könyvével sem érhető el az Észak és Dél sikere. Fogták tehát és összegyúrták őket egyetlen hosszú történetté. A végeredmény egy sokkal líraibb hangvételű, de nagyon igényes és szép alkotás. Nincsen benne igazán karizmatikus főszereplő, bár a határozottan tünde vonásokkal rendelkező Simon Woods olyan aranyos, hogy az ember egész este elnézegetné. A szereplőgárda erős, így a lassú sodrású történet ellenére sem lankad a figyelmünk. Judy Dench és Michael Gambon mellett annyi ismerős angol színész tűnik fel a legkisebb mellékszerepekben is, hogy szinte pazarlásnak tűnik.

Charles Dickens: Pusztaház örökösei (2005)

 


 

Sokak szerint a BBC eddigi legjobb kosztümös sorozata.

Dickens regényeiben a szerelem csak mellékesen szerepel a társadalombírálat mellett. Szerencsére a filmkészítők rendszerint ezt a romantikus szálat erősítik fel. Ha van egy mindent elsöprő nagy szenvedély, az ember könnyebben viseli el a sok szenvedést.

A Jarndyce- örökösök Dickens nálunk kevéssé ismert remekműve, amely egy végtelennek tűnő bírósági per mentén zajlik, a szokásos túlburjánzó cselekménnyel és rengeteg szereplővel. A 8 részes sorozat amennyire lehetett, tiszteletben tartotta ezt, és így a BBC-hez képest akkor szokatlanul drága lett. Nagyszerű a szereposztás, Charles Dance igazán sátáni, Gillian Anderson élete egyik legjobb alakítását nyújtja Lady Honoria Dedlock szerepében. A sorozat nemcsak a nézők, de a kritika egyöntetű elismerését is elnyerte.

Charles Dickens: Közös barátunk (1998)

Egy szegény lány várja gazdag jövendőbelijét, akinek odaígérték, de akit még sosem látott. A vőlegény hulláját kihalásszák a Temzéből, és hamarosan megérkezik egy idegen, aki furcsán és zavartan viselkedik. A helyi szeméttelep gondnoka egyre feljebb tör, és mindenki rettenetes titkokat rejteget. Ez Dickens utolsó, és egyik legkülönlegesebb regénye, sötét és kegyetlen, tele bizarr elemekkel. A nagy író, aki megteremtette London legendáját, ebben a műben a Temzét emeli szimbolikus magasságokba. Minden a folyónál kezdődik, és a szereplők időről időre visszatérnek hozzá. A BBC feldolgozása hű maradt az eredeti, baljós hangvételhez. Anna Friel és Steven Mackintosh szenvedélyes kettőse mellett meg kell említeni Peter Vaughan remek játékát.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://oriasi.blog.hu/api/trackback/id/tr554579116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása