Persze, persze, Rolo azt mondja erre, hogy lassan kezdenek unalmassá válni a brit "ropilábú " popzenekarok 60-as, 70-es évekhez való vissza -visszanyúlásai, meg ennek a zakós, nyakkendős mob feelingnek is lassan véget lehetne vetni. És persze "valahol igaza is van" (ezen a szófordulaton jól el szoktunk röhögcsélni), de úgy három évente egy Miles&Turner produkció simán belefér. Mondom miért!

Annak idején, amikor 2007-ben Miles Kane (azóta ex The Rascal) és Alex "The Arctic Monkeys" Turner összerakták a tiszavirág életű The Last Shadow Puppets-et, és annak hangzós lenyomatát 2008-ban piacra dobták, egyöntetű volt az anyag pozitív fogadtatása. Méltattuk mi is "Spagetti_western_indie_köntösben"felkiáltással ,mint mértékadó szórakoztató blog.

Bár mára az LSP-nek csak az emléke él (feloszlani még nem volt idő), nagyon úgy néz ki, hogy a fiúk, ifjú koruk ellenére komolyan beleszerettek a témába .

Alex Turnernek persze ott van az Arctic Monkeys, némi filmzene gyártás, no de Miles Kane-nek a The Rascal híján, feltehetőleg rengeteg szabadidő állt rendelkezésére, melynek eredménye, az a 12 dalos album, ami május óta hallható, látható, fogható.

A dalok fele közös produkció, de csont nélkül elmondható, hogy valamennyi "nóta" hangulata egytől-egyig egy 60-as Tungsram izzó megvilágításában fürdő fülledt sztriptízbár, és egy élére vasalt táncdalfesztivál között ingadozik.

Az első kislemezre másolt "Come Closer" példának okáért pont ilyen hangulatban került megfilmesítésre, míg a "Rearrange" címre keresztelt másik nagy sláger, mely Alex Turner és Kane közös szerzemény, bármely 70-es évekbeli zene szpartakiádon megállná a helyét.

Annak ellenére, hogy szóló lemezről beszélünk,nem lenne teljes a kép (vagy csak egyszerűen jót tesz a promóciónak), ha nem jelenne meg egy sajnos-a-hatvanas-években-még-nem-zenélhettem híresség is a lemezen. Így esett, hogy Noel Gallagher vokálozik a "Happenstance"- ben, amely mindennek a tetejébe egy duett a francia (hisz a 60-as évek francia hang nélkül nem az igazi) Clemence Poésy-vel, akit a Potter rajongók a széria utóbbi részeiből mint Fleur Deacour ismerhetnek.

Beszáll a játékba aztán- igaz csak egyetlen feltűnésig- ,a társszerző, Alex Turner is a fenti Telepathy okán, valamint a Super Furry Animals frontembere Gruff Rhys , aki csakúgy mint Turner, dalszerzőként is jeleskedik a lemezen.

Fikázásra semmi ok, sőt! Jól megkomponált,kellemes hangzóanyag , ami valószínűleg annyira mély nyomot fog hagyni, mint a Last Shadow Puppets, DE (csupa nagybetűvel) nyári grill-partyk hátterében, két sör és két fűszeres tarja között kellemes aláfestést szolgáltathat a britmániás vendégseregnek.

Lehet kipróbálni.