X-Men: Az elsők (X-Men: First Class)
Szobrot,de nagyon gyorsan Matthew Vaughn-nak! Túlzás lenne?Hányan gondolták volna,hogy az ötödik X-Men kaland lesz a legjobb?Senki,ugye?Pedig az.
Ez a brit úriember,aki Guy Richie producereként kezdte filmes pályáját ,a legnagyobb tehetségű akció-kalandfilmessé nőtte ki magát,és ezúttal a képregényes univerzum talán legjobb nyersanyagához nyúlhatott,mely felívelt beadást kapásból beollózott.
Vaughn az X-Professzor és Magneto életpályájának kezdetét bemutató moziban,olyan jellemépítést,mélységes drámát sűrítet az elementáris pörgésű,zseniálisan adagolt sztoriba,melyet képregény adaptációba ritkán látni. Mindezt olyan szereplőkkel,hogy az eddig X-Men históriát a vállain cipelő Wolverin/Rozsomák hiánya egy másodpercig nem érezteti hatását(egyszer azért megjelenik)
Erik Lehnsherr és Charles Xavier eredet története egyébként az X-Men evangélium legizgalmasabb meséje,a náci haláltáborban embergyűlölővé formált Magneto ,és a mutáns-ember kebelbarátságot vízíonáló X- Professzor barátságának és egymás ellen fordulásának hibátlanul kibontott akció-drámája.
A rendező játszi könnyedséggel kezeli a sokszereplős sakkjátszmát,színészei egytől-egyig remekelnek,ám közülük is kiemelkedik Michael Fassbender,aki az írtozatos bosszúvágytól fűtött megkínzott Magneto szerepében elementárisan teljesít. James McAvoy jóságos kisugárzásának köszönhetően tökéletes szerepében,de az alakváltó Raven/Mistique, és az eddig csak a 3. részben feltűnt CIA-és Hank/Beast is komolyabb súlypontot kap.
A mocsadék-állat kategóriában mindig remeklő Kevin Bacon bicska nyitogatóan briliáns Sebastian Shaw szerepében,és gonoszkodásának súlya a tucatnyi szálon futó,valós történelmi szituációba helyezett történet végéig kellő érzelmi feszültséget szolgáltat Magneto átformálódásának megértéséhez. A mutánsok trükközései vizuálisan tökéletesek,a ritka,ám annál monumentálisabb akcióorgiák szemkápráztatóan megkomponáltak.
Külön dicséretes,hogy a 3D-be erőltetés helyett érezhetően másra fordított kreatív energiák nyomot hagynak a jelenetkben.A kubai rakétaválságba beavatkozó mutáns kommandó utolsó nagyjelenete egészen egyedülálló,ám Vaughn az érzékszerveink kiszolgálását bőven túlteljesít, lelki és szellemi tápanyagot is kínál, filmjével olyan meglepően erős élmény nyújt, mint egy gyorsétteremben felszolgált kifogástalan, 3 fogásos vacsora.
Az X-Men: First Class magával ragadó mozi,friss zamatú,elsöprő erejű és sokkal többet tud,mint ami egy blockbuster széria ötödik részétől elvárható lenne.
Thor
A Marvel képregényvilág a vallástörténetbe is belekóstol időről-időre, így lehet az, hogy a skandináv mitológia egyik főistenének,a kalapácsával bensőséges kapcsolatot ápoló Thor-nak is jutott végül egy popcorn mozi,ráadásul 3D-ben. Ha már hozzátesszük,hogy a civilben svéd favágónak álcázott viking-isten evilági kalandozását Kenneth Branagh citálta a vászonra,továbbá Anthony Hopkins és Natalie Portman is komoly részt vállal a produkcióból,mindjárt többet várhatunk holmi vérgőzös pörölyözésnél.
A Thor valóban érdekes projekt,a szokványos amerikai comic- filmektől mindenképp eltérő koncepcióval,harsány,látványos,a műfajhoz mérten még drámai is,ám komoly felszíni sérülései miatt mégis kihagyott ziccernek minősül. Hiába működik remekül az Asgard színeken játszódó,szemet gyönyörködtetően berendezett isteni színjáték,a jó érzékkel ritmizált csontozó akciók, a finoman adagolt humor ,ha az árulás miatt kitagadott,Földre pottyanó főhős történetének idegesítően bugyuta romantikázó szála, ésa film második részére mesejátékba forduló koncepció a végére elcsúfítja a összképet.
Kenneth Branagh első popcorn-filmes kalandja elrugaszkodik a középszerű fajtársaktól,de Thor irtóztató pörölyének kongásai hamar elcsitulnak fejünkben a nézőtér elhagyását követően.
