Az ex-Gunner ,ex-Velvet Revolver,ex-kokainista ,és tavaly óta ex-Jane’s Addiction gitáros Duff McKagan megjelentette szóló formációjának újabb lemezét,mely a The Taking címet kapta.
A Duff McKagan’s Loaded ezúttal -mint általában- egyfajta zsigeri rockn’roll-t kíván lenyomni a torkunkon,mely bőven táplálkozik a Guns N’ Roses-os múltból ,illetve a Perry Farrel influenciáknak szabad utat engedő Terry Date producer- legenda hasznos tapasztalataiból is bő szapollyal mereget.
A lemez első harmada meglepően erős,említést érdemel az Executioner Song ,mely húz mint egy gőzös,vagy a Dead Skin mely egy korrekt arché-rockdal. A karrierje során vagonnyi kokót felszippantó,olykor ijesztően felpuffadó,máskor szálkásra gyúrt Duff McKagan tavaly -nyilvánvaló okok miatt- orrmelléküreg műtéten esett át,melyet azóta kihevert, és átadta magát az ösztönzenélés örömeinek. Ennek köszönhetően az új dalok felszabadult,könnyen emészthető szerzemények,melyek Duff középszerű énekhangja ellenére viszonylag élvezhetőek,ha helyén tudjuk kezelni az olyan vakvágányon futó dalokat mint a She’s an Anchor (bántóan hamis),vagy a kártékony dallamrock felé forduló Indian Summer.
Az album második felére sajnos nem jut a kezdeti energiákból,van erő még egy punkosabb beindulásra(King of the World)majd egy blues-os hangvételű önvallomásra is (Cocaine),ám az utolsó rohamok szétesnek,még ha a Follow me to Hell-re jut is pár klasszikus gitárszóló.
Ám a The Taking összességében így sem kukába vágandó ósdi szar. Megfelelő közelítéssel kifejezetten élvezhető album,tulajdonképpen egy becsületes iparos vállalható teljesítménye.
Ami már túlzás,hogy a lemez kapcsán dokumentumfilmet is emlegetnek az alkotók,mely hamarosan látható lesz a különböző fesztiválok műsorán.
Hazai megjelenés: 2011 április 19.
