A tucatnyi mellék projekten dolgozó David Sitek végre ismét tévézik a rádióban. Az anyazenekar negyedik sorlemeze április 12.-én jelenik meg,de a TV On The Radio már hivatalosan is hallgathatóvá tette az anyagot az interneten.
A New York-i hipszter társulat rendkívül erős életművet tudhat magáénak, ám a neurotikus energiákból táplálkozó art-pop megkedveléséhez idő és kompatibilis lelki berendezés kellett.
Bár a 2008-as Dear Science már könnyedebb témázgatásba csapott, rádióbarát popzenéről ott sem beszélhettünk. Rágyúrtak az elektronikára,addig sem kevés stílusból összepakolt hangzásuk új árnyalatot kapott, a forradalmi ötletgyáros Sitek és a két markáns vokalista: Tunde Adebimpe és Kyp Malone felszabadult ,ugyanakkor rendkívül precíz és vaskos matériát teremtett.
A Nine Types of Light tovább folytatja a Dear Science-el megkezdett fejezetet ,maradt a rengeteg prüntyögés,sok-sok keserédes hangulati elem,a jazz ,a gospell,a rock és a soul kellékei keveregnek a levegőben és az egészből valamifajta -csúnyán besorolt- IQ pop vegyület keveredik ki. Az eddigi albumokkal ellentétben itt viszont gyorsan hat a formula,első hallás után bevésődik a zenei tartalom.
Sitek varázsol,mégpedig egyetemi szinten, TVotR pedig ismét irányt mutat,előreszalad és oktat. Az új lemez minden dala tökéletes,gyenge láncszemnek nyoma sincs,émelyítően gazdag és lehengerlő.
Az ének-gitár-dob-fúvós szekció-elektronika rétegekből összetapasztott Sitek szendvics tökéletes arányérzékkel megkomponált fogás,egy lenyűgöző kaotikus rendszer,ahol minden hangnak,minden nyekkenésnek helye és szerepe van.
Első hallgatásra a tíz dalból hét átlagon felüli remekmű. A verseléssel felütő Second Song meredeken ível felfelé,megtáncoltat,olykor megpihen,a Keep your Heart elmélázó melódiája finoman remegős alapokon dédelgeti szívünket, a két akkordos pengetésre épülő,elektronikával aládúcolt You pedig egy tipikus TVotR sláger. A középtempós No Future Shock punkos kiabálásokkal rojtozza ki az alapfonalat,majd a Killer Crane bendzsós lírája ringat álomba bennünket.
Az album mértani középpontjában csendül fel a korábban már megjelent single,a Will Do.Ilyen egy szerelemes dal,ami a Sitek univerzumban fogan.
A második félidőben a pergős ritmikájú New Cannonball Run kb. egy belassított Prodigy samplerrel dolgozik,a digitalizált alapokhoz csodás soul vokál dukál.
A korai Peter Gabriel dalokra emlékeztető Repetition,és a mély lírától az önfeledt fütyürészésig emelkedő Forgotten után, az új anyag egyik legjobb dalával zár a bazár,a Caffeinated Consciousness egészen kiváló szerzemény, mely a nyitó Second Song harsogósabb lelki társa,és a nagy előd, David Byrne és a 90-es évek eleje is bőven kihallatszik belőle.
Megvallom az első két album rám nem hatott oly meggyőzően mint a a TV On The Radio bázisát alkotó elitista,bölcsész irányultságú zenei közegre,ám a Dear Science, és az aktuális album teljesen levett a lábamról.
A Nine Types of Light egyértelműen 2011 eddigi legjobb lemeze,és csodálkoznék ha az év végéig leszorulna a dobogóról.
Friss interjú:
