Azért lassan elég nehéz olyan ételt találni, ami még belefér a "SILÓ" rovat alapkoncepciójába, vagyis hogy könnyen, gyorsan elkészíthető legyen és ráadásul ha nem muszáj, akkor a gázt se kelljen nagyon bekapcsolni hozzá, vagy ha igen akkor is maximum 5-10 percre. Így aztán a legjobbak természetesen azok a korábban már szemrevételezett gyomorba valók, amikhez aztán a mesterséges hőnek csak a minimuma kell. Dinnyét behűteni?
Node! Járkálok körbe a konyhában, nyitogatom a szekrényeket...mit egyek? Aztán mint végső menekülési útvonal, felvillan a megoldás: legyen tészta...valamivel.
Ha csütörtök, akkor tészta.
A tészta igazi menzás étel. Emlékeim szerint a hét egy napja kimondva kimondatlanul ennek az egyszerűségnek volt szentelve.
Nem elképzelhetetlen, hogy ilyenkor a jóságos konyhás néniknek elég volt 11re beérni, hogy aztán a déli harangszóra már a melegen tartóban gőzölögjön a közétkeztetési fantázia legfrissebb szüleménye. "Valamilyen" tésztát készíteni ugyanis kevés munkával jár, a végeredmény mégis lehengerlő, ráadásul minden gyerek és nyilván felnőtt is szereti ,CSAK nem mindegy, hogy mi van rajta.
A kiinduló pont: egy zacskó száraztésztának egészen biztosan kell lennie otthon.
Méret, forma elhanyagolható. Szokták mondani, spagettit csak spagetti tésztából. Nem igaz. Pista barátom édesapjának cérnametéltből készített milánói "makarónija" hidegen igazi ellenpélda, igaz annak elkészítése, lévén a szósz elkészítése már bonyolultabb művelet, nem témája a mostani eszmefuttatásnak.
Lehet édes és/vagy sós, hideg vagy meleg, illetve ezek valamennyi permutációja.
A legegyszerűbb természetesen a főtt tészta magában, de ha van otthon némi tejföl és sajt, már kész is a sajtos tejfölös tészta. Ha csak tejföl ,vagy csak sajt ,akkor értelemszerűen a "sajtos tészta" vagy "tejfölös tészta" nevet adhatjuk konyhaművészeti remekünknek.
Túróval bolondítva már újabb kérdést vetünk fel: cukrozzuk, vagy sózzuk, netán pirítsunk szalonnát? Ez utóbbit máshol is pörcnek hívják?
Magamat gyakorta közröhej tárgyává téve cukrozom, sózom, pörcözöm.
Aztán ha édesre vágyik az ember, némi lekvárral is feljavítható az üres tészta. Ha a lekvár nem elég, lehet variálni kakaóval. Vagy ha a kakaós - lekváros durva kombinációnak hangzik, ki lehet próbálni a diós-lekváros fajtát.
Aztán ott van még a mákos, ami mézzel finomítható, de ha csak simán porcukorral hintjük akkor is isteni.
Megkerülhetetlen alapvetés a GRÍZES, cukorral, barack lekvárral, de a káposztásról sem érdemes megfeledkezni, amit jómagam -cseppet sem törődve a megvető pillantásokkal- borssal, cukorral kedvelek.
Ami meg kimaradt írjátok meg!
Jó tésztázást!