Néhány évvel ezelőtt a férjemmel a hazai turizmus jegyében végig ültük a POSZT-ot. Az egy hét alatt kb.10 színházi előadást néztünk meg, ami nagy hibának bizonyult, ilyen töménységben fárasztó volt mind a kultúra, mind a szórakozás. Volt persze jó oldala is, Benedek Miklós és Szakonyi Károly a hét második felében már előre köszöntek, azt hitték, zsűritagok vagyunk.

Ki más lenne olyan hülye, hogy nyár közepén, egy héten át non stop színházba jár? Az előadások kezdenek elmosódni bennem, de egyre ma is tisztán emlékszem. Háy János: A Senák című darabjában Köles Ferencre. Annyira tetszett, hogy azóta minden évadban megnézem a Pécsi Nemzeti Színház műsorát, hogy főszerepben láthassam, de eljutni csak most sikerült. Amikor megláttam, hogy megkapta a Testőr címszerepét, azonnal felbújtottam a barátnőimet egy jó kis csajos estére.

Szeretem Molnár Ferencet, mert úgy lavírozik a kommersz és a komoly határán, mint Rejtő Jenő. Időről időre megnézem a darabjait, mint ahogy A tizennégy karátos autót is szeretem néha újra elolvasni. Molnár olyannak látja a világot, úgy mutatja be egyszerre a rosszat és a jót, amire csak kevesen képesek. A téma mindig a szerelem, de nála sosem sablonos. Talán ezért sikerült neki az, ami kevés magyar írónak- ebből a kis országból világhírnévre szert tennie.

A Testőr alaptémája azon kívül, hogy abszurd és vicces, nagyon szomorú. A férj színész, szeretné megmenteni kíhűlőben lévő házasságát, és mivel csak ahhoz ért, a színészethez fordul. Eljátssza önmaga vetélytársát, így aztán mindegy, hogy a feleség elcsábul, vagy nem, mindenképpen a férj marad alul. Ha sikerül az akció, megcsalt férj lesz. Ha nem, akkor rossz színész.

A Molnár darabok úgy vannak megírva, hogy nem nagyon tűrik a modernizálást vagy az újraértelmezést. Elég csak azt és úgy színre vinni, ahogy le van írva. Remek lehetőséget nyújt a színészeknek, hogy minden különösebb hókuszpókusz nélkül egyszerűen csak játsszanak. A pécsi színházban egy nagyon jó Testőrt láttunk.

Az felvonások elején, ráhangolódásként korabeli kuplé szólt, karcos gramofon hangzással. A díszlet nagyon szép és igényes volt, ahogy a jelmezek is. (Sőt már a plakát is.) Tökéletes múlt század eleji hangulatba kerültünk.

Köles Ferenc két szerep helyett minimum tízet játszott. Az első felvonásban hisztérikus, paranoiás, féltékenységtől és szerelemtől elvakított férj volt. A másodikban testőr, annak minden modorosságával, nem túljátszott, de nagyon jól megformált különbségekkel. A harmadik felvonásban hiú színész, papucsférj és még sorolhatnám. Külön tehetsége van ahhoz, hogy egy tekintetével vagy szemöldökrándításával nevettessen, néha majdnem elfelejtettük neki, hogy valójában mennyire szenved, milyen szánalmasan próbál bizonyosságot szerezni

A színésznő szerepében általában azzal szoktak játszani, hogy a feleség mikor ismeri fel a testőrben a férjét. A pécsi előadásban ez valóban a végére marad, ezzel aztán még nagyobb a durranás, mikor egy ennyire vesztett helyzetből hozza vissza a színésznő a partit. Darabont Mikold csábító és veszélyes, mint egy párduc. El lehet hinni, hogy érte az ember fia még saját magát is gondolkodás nélkül letagadja.

A mama szerepében Füsti Molnár Éva nem hagyott kiaknázatlanul egyetlen helyzet- vagy jellemkomikum kínálta lehetőséget sem. Az apró gesztusok, ahogy pl. a páholy- jelenetben a ruháját igazgatja a cipőjével, az előadás legviccesebb jelenetei voltak.

Víg Diána, mint szobalány olyan aranyosan esetlen, hogy az ember két perc alatt a szívébe zárta. Stenczer Béla az öreg házibarát szerepében igazi molnári alakot formált meg, a kritikust, aki ott ücsörög a kávéházban, bejáratos a művésznők öltözőjébe, megérti és rajongva szereti a színházi embereket. Bódis Zsuzsanna és Bánky Gábor is mindent kihoztak nyúlfarknyi szerepükből.

Mindenki a helyén volt, kivéve a közönséget. Ezen az estén a közönség aludt. Leszámítva a felvonások kezdetét, mert akkor beszélt. Kimondottan kínos volt várni, hogy megszólalhassanak a színészek, mintegy megzavarva ezzel a bérletesek laza csevejét. Jobbnál jobb poénok úsztak el reakció nélkül, diszkréten megcsörrent egy mobil, mögöttem pár sorral egy idős úr végig kedélyesen végszavazott, jó hangosan. Komolyan vártam a csipszes zacskó zörrenését, vagy a szívószál szörcsögését a kólában. Végül olyan kurta tapsot kapott az előadás, amit nem tapasztaltam eddig sehol másutt. Mindez egy új darab második előadásán, egy nem is akármilyen előadáson. Szívesen megnézném ugyanezt a Testőrt pár hónap múlva, új közönséggel.

Szereplők: