Fosse a kortárs norvég irodalom egyik legnépszerűbb alakja, drámái kapcsán sokszor hasonlították már Ibsenhez, Brechthez. Az Ibsen díjat (közel 90 millió Ft !) meg is kapta. Darabjait világszerte játsszák, nálunk most pl. a Bárka színházban.
A dráma mellett regényt, novellát, sőt verset is ír, hasonló sikerrel. A Reggel és este című kötete valahol félúton van a kisregény és a novella között, nevezhető akár családregénynek is, habár alig több száz oldalnál.
Egy plusz két részre tagolódik a könyv, az elsőben Johannes születésének, a másik két részben halálának leírásával. Ahogy a cím is utal rá, a reggel és az este, az érkezés és a távozás gondolata köré szerveződik minden. A születés félelmetes és egyben boldog leírása, férfiszemmel való ábrázolása nagyon megindító. Az apa, Olai fején átfut az összes lehetőség, miközben felesége szenved. Később, a második részben Johannes már öregember, felesége elvesztése óta nem találja a helyét, hiába vannak körülötte gyerekek, unokák. Minden egyre ködösebb körülötte, az emlékek és a valóság szétválaszthatatlan.
Az a kevés szereplő, aki benépesíti a barátságtalan norvég tájat, mind Johannes-hez közel álló ember, családtagok, a legjobb barát, az elmúlt, beteljesületlen szerelem és főként a feleség. Fosse szépen érzékelteti, hogy hiába vesznek körül minket emberek szinte állandóan, a kezdet és a vég mindig magányos.
Ami a technikát illeti, engem általában zavar és fáraszt a központozás nélküli gondolatáradat, az ember úgyis tudja, gondolatban hová tenne pontot, vesszőt. Fosse írása viszont annyira lírai, hogy ezzel a sodrással néha a szabad vers érzetét kelti. A szöveg szinte lebeg, ahogy a főhős lebeg a tengeren, a csónakjában, ez a kép a borítón is visszaköszön. Időnként nehéz eldönteni, mit hallunk, több szólam kavarog egyszerre, barátok és rokonok gondolatai vegyülnek Johannes gondolataiba. Utalásokból, elejtett gondolatokból bontakozik ki egy ember élete, pókhálószerű finomsággal ábrázolva a kapcsolatok hálózatát. A folyton felbukkanó hajó, halász motívum, a főszereplők nevei (Johannes, Peter) és sok egyéb szál kapcsolja a történetet az ősi és a keresztény mitológiához.
Fosse úgy lelkizik, hogy nem lesz csöpögős vagy melodramatikus. A születést és a halált nem félelmetes, hanem természetes történésekként, egyszerűen ábrázolja. Nagyon szép és megindító könyv, pont olyan hosszú, amit még be lehet fogadni ilyen tömörségben.
Kalligram, 2010
Ford. A.Dobos Éva