prológus - negatív
Annak azért van "némi" savanykás bája amikor az ember Budaörsről indulva 1 órát autózik a koncert helyszínére, mert Budapest jelentős része vasárnap este hat körül éppen olyan, mint egy keddi nap reggelén, amikor megindul az autók kaotikus hada.
Ilyenkor mindig az jut eszemben, hogy: "És ez város szeretne Olimpiát rendezni."
Ugyan kérem.
prológus - pozitív
Szombat este csörög a telefon: Szia XY vagyok az MTV-től, igen a Music Television. Szóval ha el tudsz menni, akkor nyertél egy páros jegyet a holnap esti Matisyahu koncertre.
A helyszín : Syma
A fene se tudja ki volt az aki kitalálta, hogy ez a minden szempontból kulturális és/vagy popzenei (értsd: népszerű könnyűzene) csemegének számító zenei gyöngyszem egy a városnak erre a kimondottan semmilyen helyére kerüljön, de azt kell, hogy mondja nagyon sikerül beletrafálnia. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy ilyen koncerteket csak és kizárólag a belváros közepén lehet szervezni, de -jegyzem meg szuperhalkan- a Millenáris azért nagyságrendekkel jobb hely 3000 - 4000 ember szórakoztatására.
A bejáratnál csomagellenőrzés, fémdetektor, motozás, tüdőszűrő, végbéltükrözés. Minden "szuperbiztonságos". Bejutva pedig a szembesülés, hogy itt bizony igen kevesen leszünk, aminek persze megvan az az előnye, hogy onnan élvezhetjük a muzsikát ahonnan csak akarjuk. Így aztán a keverő pult mellett foglaltuk el a helyünket, hogy aztán negyedórás kését követően több mint 2 órán át fülelhessünk.
Azt kell, hogy mondjam a zenével nem volt semmi baj. Minden hang a helyén, a basszus egy cseppet sem torzult, nincsenek fültépő, berezonált mélynyomók, a magasak tűhegyesek, Pogi utóbb fel is veti, hogy legközelebb füldugóval felszerelkezve érkezik.
A Matisyahu-t kísérő Dub-Trio nevű formáció(feltűntek korábban már Mike Patton oldalán is) kiválóan hozta a reggae, rock és dubstep futamokat, néha vegytisztán, de az esetek nagy többségében szépen egymásra úsztatva, ami nekem így a 4.X felé kimondottan tetszetős. Szégyen és gyalázat egyre jobban tetszik minden amit elektronikus effektusokkal turbóznak, megtartva persze a helyes arányt.
A frontember: Matisyahu
Őszinte leszek: nem vagyok egy szemellenzős Matisyahu rajongó, így anélkül tudtam élvezni a produkciót, hogy bárminemű viszonyítási alapom -akár egy koncert dvd formájában is- vagy elvárásom lett volna, de ez bassz' így kevés. Talán a korai kezdés volt az oka, vagy maga Budapest, netán ez a nyomorult pléh katlan, netán csak egyszerűen rossz napot fogtunk ki...mintha a közönség ott se lett volna. Matisyahu ezen az estén bizony átnézett a közönségen. Egy-egy halovány "Budapest peace" en kívül többre nem is futotta. Szomorú, hogy az igazi koncert hangulat bizony ezen az estén valahol a Brooklyn-Budapest járaton maradt. Kár. Lement 16-17 nagyszerű dal, jellemzően a Youth és a majdnem friss Light albumokról de valami mégis hiányzott. Asszem ez az amikor azt mondják, hogy nincs döge benne.
Nem fanyalgok, tetszett és kész. Matisyahu-t egyszer látni kell és kész.Hazafelé aztán a kocsiban, átszelve az éjszakai fényében pompázó belvárost újra megerősödött bennem: ilyen koncertet bárhol, csak a Syma csarnokban ne, mert ha már dög nincs is benne de legalább az a spirituális izé (?) jöjjön át amitől ez a reggae más mint a többi.
Ja: a setlistet azért szokás szerint elkunyeráltam.
