Danko Jones – Below The Belt
A kanadai Danko Jones, a családnév és az eddigi szigetes fellépések mellé most egyszerre több hazai vonatkozású apropóval is szolgál: újabb nagyszínpados jelenés a Sziget utolsó napján, és egy felemás Kittenberger Kálmán homage, a vadiúj nagylemez borítóján
Az ezútta,l a szokásosabbnál is ízléstelenebbre sikeredett külcsín ellenére (a) Danko Jones trióban előadott rock and rollja még mindig ugyanolyan egyszerű és szikár, mint a korábbi lemezeken. Max, a hardkór rajongó füstölöghet pár percig a 2006-os Sleep Is The Enemy óta egyre polírozódó hangképen. Pontosabban csak fél percig, hiszen mindössze ennyit várat magára, a híresen széles gesztusokkal és még szélesebb káromkodásokkal kommunikáló – Hetfield gyomorsav-túltengéses időszakát idéző – Danko, első „öv alatti” poénja (I can screw your girl in the back of my Cadillac).
Innentől pedig nagyüzem: Szakítás a hihetetlenül feszes, ugyanakkor az ötvenes évek vokáljait is megidéző I Wanna Break Up With You-ra, arcbamászás a hisztérikus Apology Accepted-re, vagy arénázás a Had Enough-ra. Ráadásul a slágernek titulált Full Of Regret-re Lemmy, és Hollywood is igent mondott. Utóbbi intézmény egyáltalán nem áll olyan távol a rádiós műsorvezetőként is regnáló és spoken word lemezeket is rendszeresen megjelentető frontembertől.
Nincs mit ragozni, a Below The Belt ismét nem szöszölős labormunka, hanem a macsóizmus és a túlzásba vitt péntek esték eredménye, de a kliséhalmozás, meg a banális koleszhumor ellenére is (vagy épp azért) üt, rúg és harap. Ez persze semmi ahhoz képest, ahogy én fogom karmolni magam, ha augusztus 15.én egy idősávba kerülnek a Monster Magnettel.
