Ha szombat reggel akkor piac, friss zöldség, vágott virág, törökméz, vattacukor, lángos, dupla málna. Ha szombat délelőtt, akkor meg samponos víz, felmosóvödör, némi vax, szarvasbőr, ablakpucoló.  Ragyogjon a szekér. Mert van az az állapot, amikor már közel menni sem érdemes, annyira mocskos a gép.

Nem vagyok egy kocsibuzi - sőt - , de volt idő amikor komolyan hittem, hogy a kocsimosás igazán jó móka. Hogy így gondoltam ,annak talán a gyökerei a 80-as évek elejére nyúlnak, mikor saját tulajdonban nem nagyon volt mit lemosni, viszont vidéken élő rokonaink szívest örömest megengedték, hogy tisztává varázsoljuk a szürke "Zsigát". Szóval nem volt mit, hát sóvárogtam valamiért, ami elérhetetlen. Láttam a tehetősebbeket, akik a hétvége beálltával nekidőltek a narancsvörös Skodának, világoskék Trabantnak, netán egy korosabb Opelnek, és csorgott a nyálam. Nekik van kocsijuk. Aztán, nekünk is lett. Mustár sárga 1200-es. TF 49-76.

Nyugodtan mondhatom, az akkori módszer semmit nem változott, a körülmények is talán csak annyit, hogy most már nem lakótelepen nyomjuk, így a meleg vizet nem le, hanem csak simán ki kell vinni az udvarra.

A betondzsungelben való kocsimosás igazi közösségteremtő tevékenység.  A segítőkész szomszéd biztosan akkor jelenik meg a szeméttel, hogy néhány jó tanáccsal segítse a munkát, netán egy üveg sörrel ücsörögjön egy közeli lépcsőn vagy padon, hogy némi alkohol gőzében hintse az igét. Rámutasson munkánk hiányosságaira, értékeire, vagy csak szóval tartson bennünket. Ha pedig a ház kertes, és a kerítés kellőképpen alacsony, akkor jön az átkönyöklés, no meg az elmaradhatatlan: "Utána az enyémet is lemosnád?"

A rend kedvéért az elengedhetetlen kellékek: melegvíz, a család egyetlen használható vödre, némi autósampon - mondjuk mostam én már habfürdővel, samponnal, mosogatószerrel - ,egy nagyobbacska szivacs, vagy egy rendes mosókefe.

A házi kocsimosásnak szerintem alapvetően két iskolája létezik. Míg az egyik egy hidegvizes öblítéssel nyit, addig a másik rögvest a samponos folyadékkal kezdi a folyamatot, mondván az első tisztavizes réteg amolyan védő bevonatot képez a felületen, ami pediglen nagyon nem jó a kocsinak. A kezdeti kettős út után persze összefutnak a szálak, hogy leírva álomautónk körül a 360 fokos kört újra a bal első visszapillantó tükörnél kössünk ki. Kerekeket nem kihagyni!
Aztán gumislag megint. Öblítés. Ha "félmunkát" végeztünk ilyenkor szembesülhetünk a mosás hiányosságaival, melyet újbóli samponozással rögvest korrigálhatunk is. Tűző napsütésben NEM kocsit mosni. Tapasztalat, hogy ilyenkor a komplett munka egy nagy korrigálásból áll. Lemosod, odaszárad, lemosod odaszárad...mint valami elcseszett burleszk jelenet. Ráadásul foltos, ezáltal randa.

Oktatás (a felvételen nem én vagyok)

Amint kész jöhet a szárítás. Hasznájunk valami jó nedvszívó, kevésbé szöszölő textíliát, vagy szarvasbőr kendőt, ami vagy az - bár ezt erősen kétlem (nincs is ennyi szarvas a világon) - ,vagy valami szintetikus izé.

Ha kívül kész, jöhetnek a hajlatok. Ajtóélek, küszöbök, tükrök.

Végül ha már csillog-villog minden porcikája a járműnek, lehet kettőt-hármat  hátrébb lépni , és elismerően méregetni munkánk jól megérdemelt gyümölcsét :a tisztaságot , meg persze bezsebelni a szomszédok/járókelők dícsérő szavait.

És te? Mosol-e kocsit?