Egy vérbeli kultmozi elengedhetetlen kelléke az ütős soundtrack (a filmben elhangzó dalok gyűjteménye) , a Trainspotting, a Született gyilkosok és a Ponyvaregény szinte elképzelhetetlen a hozzánőtt dalok nélkül, ezek a kiemelkedő filmek már önjáró zenei albummal rendelkeznek. Vannak azonban olyan esetek, amikor a film egy váratlan húzással veszi le az embert a lábáról, a rendező, vagy épp a színészek helyett, a zenei szerkesztők nyújtják a legjobb teljesítményt.

Vegyünk most erre egy ropogós példát, a Sundance Fesztiválon feltűnt ügyes és bájos kis szerelmes filmet az (500) days of Summer-t, amit az alkotók a filmben és a reklámokban is „a boy meets a girl, but this is not a love story” szlogennel habosítanak. Marc Webb filmjében Heath Ledger titkos kisöccse, Joseph Gordon-Levitt (A kulcsfigura) és a „geek” szívek királynője, Zoey Deschanel (Az esemény, Yes Man) szerelmesedik ki és be egymásba és -ból és elmondhatjuk, hogy a másfél évet felölelő sztori bizonyos összetevői igazán bravúrosan sikerültek.

Az idősíkok variálása, a jelenetek szerkesztése frissen tartja a limonádét és a karakterek is komplexebbek az átlag rom-com silány figuráinál,ám összességében az egész egy kissé unalmas,a kritikákat böngészve enyhén túlértékelt darab. Ráadásul az ilyen Summer féle csajok (Zoey Deschanel) bazi nagy szerelmi liberalizmusa az én ínyemnek kicsit irritáló,így bizonyos pre- és prokoncepcióm is van a mozival kapcsolaban. Azért nézzétek meg ha tehetitek, és ami legfontosabb mindenképp füleljetek, mert az (500) days of Summer mojo-ja a hanganyagban rejlik, a főhős Tom Hansen (Joseph Gordon-Levitt igen jó) szomorkás attitűdjét tükrözni hivatott indie-pop-rock kollekció komoly mankónak bizonyul.

A patent ízléssel kiemelt klasszikusok, a The Smith (Hansen nagy Morrissey-s) és Simon and Garfunkel, jól megférnek Feist, Regina Spector, a Mum-Ra, a Doves és a Black Kids társaságában.

Immár 2 hete ez a válogatás pörög a lejátszómban és nem igazán akaródzik kikerülni, gondolom azért is ,mert remekül passzol a lompos, őszi időjáráshoz.

A bevezetőben említett jelenség ez esetben abszolút tetten érhető, az irányadó zenei ízléssel ácsolt harmadik láb jótékony hatása miatt a film is jobban bevésődött.