A pakisztáni származású multi-instrumentalista Natacha Khan magánvállalkozása a Bat for Lashes 2007-ben térdre kényszerítette a brit zenei élet krémjét baljós hangvételű Fur and Gold albumával, mely Mercury Prize és British Award jelölésekkel is büszkélkedhetett.
A progresszív popzenében utazó brighton-i illetőségű kishölgy fiatal kora ellenére felkavaró erejű debütálással hívta fel magára a figyelmet és a 2009-es folytatásban ha lehet még emeli a lécet.
Natacha zenei világát -saját bevallása szerint -álmok és víziók spirituális energiái határozzák meg,ám a zeneszerzés önkifejezésének csupán egyik formája, a művésznő fest és ruhákat is tervez.
Az április 6.-án megjelenő Two Suns vérbeli koncept lemez,filozófiai tölteléke egyfajta two-in-one világlátás.Natacha saját,kettős individuumát helyezi az album középpontjába ,megismerhetjük Pearl-t, Natacha extrém femme- fatale kivonatát, aki ugyanúgy létezik,lélegzik,álmodik (Pearl's Deam) és érez mint "klóntársa". Khan-on.(jujj!)
Az új zenei anyag körvonalai még a 2008-as amerikai utazgatások idején kezdtek kirajzolódni,a lemezt aztán New York-ban,Las Vegas-ban,London-ban és Brighton-ban rögzítették külön porciókban.Az első albumhoz hasonlóan a dalok alaphangulatát bágyadt zongora szólamok adják de érzékelhetően hangsúlyosabb szerep jut a dobtémáknak is(Glass,Pearl's Dream).A fő különbség ,hogy az elektronika pasztelles színeket kapott,az alapmotívumok ezúttal kézzel készültek,kivételt talán a Daniel mozgalmasabb sampleres világa képez.
Van azért kapcsolódási pont az első albummal,a remek Sleep Alone például egyenesági leszármazottja a kultslágerré emelkedett What's a girl to do-nak.
A finoman bendzsózgató Peace of Mind gospelles hangzása magában hordozza az alkotó filozofikus elmélyülését,a Siren Song-ban pedig felsejlik a nagy előd, a fő motivátor Kate Bush is.
Natacha hangja is izgalmasabbá vált,míg a Fur and Gold-on kevesebb tónussal dolgozik, itt már a előadó komolyabb hajlítgatásokba is beleszalad (Two Planets)
A Travelling Woman réveteg lírája szépséges lezárása lenne az egész album mediatatív ívének, a bizarr The Big Sleep operaszagú duettjét én inkább már hanyagoltam volna.
Az egyenleg mindenképp hasonlóan értékes mint a bemutatkozáskor,Miss Khan talán egy lépcsővel feljebb is lépett és közel áll, hogy becsekkoljon a szólisták legfelsőbb ligájába, Tori Amos,Bjork és P.J Harvey társaságába.
