Talán ez már így marad örökre. Már hogy itt az Óriási oldalain soha nem kerül majd terítékre a párolt zöldségekkel körített, finoman grillezett tengeri hal, vagy a könnyen fűszerezett pulykamell filé gyümölcságyon tálalt változata. No nem mintha nem komálnánk ezeket a finomságokat, de ha strand, akkor muszáj a lángosról értekezni, ha piac akkor kihagyhatatlan a sült kolbász, ha pedig nyakunkon vannak a mínuszok, hóval, jégpáncéllal, akkor kihagyhatatlan az átlátszó rezgések tányérban formált koronázatlan királya a KOCSONYA.
szép ugye?
(képforrás: http://chezchristine.blog.hu)
Próbálok kutatni emlékeimben, hogy mikorra eshetett az első találkozás... de csak odáig jutottam, hogy ülünk a konyhában, nagymamámnál és ropogós kenyér sarkának (felénk ezt "serclinek" hívják) kíséretében töltöm magamba a "levet", túrom félre jó apámnak a bőrös részeket, hogy cserébe járjon a gondosan porciózott színhúsból kicsit több, nekem, az akkor még óvodás korúnak.
Azóta eltelt sok-sok év és a lelkesedés lankadatlan. Igaz nagymama sajnos már nincs közöttünk, de mindig akadt helyette más és más, arról nem is beszélve, hogy idén először, beszereztük a hozzávalókat, hogy hétvégén átessünk a tűzkeresztségen és megfőzzük életünk első kocsonyáját.
Hogy mit vettünk?
2 kiló kocsonyahúst (amolyan kezdő készlet: fül, farok, köröm, fejrészek és természetesen bőrös darabok)
majdnem 1 kiló csülköt füstölve, meg némi sertés combot,
leves zöldségeket,
vöröshagymát no és persze egészborsot valamint fokhagymát
Jöhet a főzés (sóval vigyázni, mert a füstölt csülök sós), habtalanítás, szükség esetén a vízpótlás...szűrés, majd a tálalás. Ez utóbbi a legjobb az egészben. Kicsit ebből, kicsit abból. Gyerekenek minimál fül, maximum husi. Nekem előre megfőzött, karikázott tojás is kerül majd bele.
Rá a még folyékony lé, mely ha ügyesek leszünk mire kihül meg is dermed. Ízlés szerint hinteni/vagy nem hinteni piros őrölt paprikával majd ha végképp megdermedt, irány ki a hidegbe, vigyázva, hogy meg ne fagyjon.
Ha délelőtt sikerül elkezdeni, vacsorára fogyasztható is.
szép ugye?
(képforrás: http://chezchristine.blog.hu)
Próbálok kutatni emlékeimben, hogy mikorra eshetett az első találkozás... de csak odáig jutottam, hogy ülünk a konyhában, nagymamámnál és ropogós kenyér sarkának (felénk ezt "serclinek" hívják) kíséretében töltöm magamba a "levet", túrom félre jó apámnak a bőrös részeket, hogy cserébe járjon a gondosan porciózott színhúsból kicsit több, nekem, az akkor még óvodás korúnak.
Azóta eltelt sok-sok év és a lelkesedés lankadatlan. Igaz nagymama sajnos már nincs közöttünk, de mindig akadt helyette más és más, arról nem is beszélve, hogy idén először, beszereztük a hozzávalókat, hogy hétvégén átessünk a tűzkeresztségen és megfőzzük életünk első kocsonyáját.
Hogy mit vettünk?
2 kiló kocsonyahúst (amolyan kezdő készlet: fül, farok, köröm, fejrészek és természetesen bőrös darabok)
majdnem 1 kiló csülköt füstölve, meg némi sertés combot,
leves zöldségeket,
vöröshagymát no és persze egészborsot valamint fokhagymát
Jöhet a főzés (sóval vigyázni, mert a füstölt csülök sós), habtalanítás, szükség esetén a vízpótlás...szűrés, majd a tálalás. Ez utóbbi a legjobb az egészben. Kicsit ebből, kicsit abból. Gyerekenek minimál fül, maximum husi. Nekem előre megfőzött, karikázott tojás is kerül majd bele.
Rá a még folyékony lé, mely ha ügyesek leszünk mire kihül meg is dermed. Ízlés szerint hinteni/vagy nem hinteni piros őrölt paprikával majd ha végképp megdermedt, irány ki a hidegbe, vigyázva, hogy meg ne fagyjon.
Ha délelőtt sikerül elkezdeni, vacsorára fogyasztható is.
Te? Szereted? Hogy csinálod?
