Úgy esett, hogy kedvesemmel sikerült szeptemberben egy hetet töltenünk Korzikán, a Szépség Szigetének becézett francia provincián, Bonaparte Napoleon szülőhelyén.

A földrajzi adottságait tekintve "überelhetetlen" sziget minden gyönyörét egy hét alatt persze lehetetlen megtapasztalni, de futball nyelven szólva kihoztuk a legjobbat a szituációból. Csak címszavakban fárasztanálak benneteket kalandjainkkal, a helyszínen készítettem néhány fotót ,fogyasszátok egészséggel. 12 óra gémberítő autózás Livornóig, majd 5 óra hánykolódás a tengeri kompon ahova barbár forgalomirányítók zsugorították be féltett gépjárművünket.
Szálláshelyünk Moriani a partraszállástól még fél óra, kellemes apartman, barátságtalanul magas padkájú parkolókkal. Rapszodikus hangulatú helyi erők (kb 300.000 fő), vérbunkó"only speak French" pincérek, fehér homokos strandok, megejtő szépségű öblök, hirtelen nyakig érő, állítólag cápás-delfines(nem láttunk) mélykék vizű tenger, a parttól 10 km-re havas hegycsúcsok, félemetes hegyi autózások rally-zó helyiekkel a visszapillantóban.
Mesés kirándulások az 1000 éves hegyi falvakban, petangozó 90-esek, zsigerig ható vörösborok, gesztenye sör, istenektől való sajtok, minden reggel friss bagettel házaló pékek és töltött padlizsán.

Lázadó atmoszféra, szabadságharcos közösség,"halál Sárközy-re" graffitik, 380 forintos benzin  , lehengerlő szőlészetek, mandolinos népzene, az éjszakai élet teljes hiánya (szeptember) és mediterrán tempójú nyitva tartások (kb napi 4 óra)
Sajtos-krumplis halászlé Corte-ban, elképesztő városnézés a mészfalakra épült Bonifacio-ban, piaci komédia Bastia-ban, a mór fejes nemzeti zászló mindenütt.
Tengerparti séták, matracos hullámlovaglás, kutyainvázió a strandon (és mindenütt), légyinvázió a szálláson. Hosszú és szomorú hazaút borokkal és átható sajtszaggal a kocsiban.

Elhatározás: egyszer még visszamegyünk...ja és köszi a tippet Lobo!