A The Strokes univerzumot tekintve ez a két-két és fél éves leállás már-már maratoni hosszúságú, tekintve hogy az eddigi életművet bő négy év alatt lezavarták. Persze megy a fogadkozás, hogy 2009 ismét az ő évük lesz...
Úgy legyen, hiszen egy új The Strokes lemez csak javíthat ezen a baromira felhígult garázs-retro-rock stb. renomén.
Addig pedig a lestrapált fizimiskájú és láncdohányos Ritmusgitáros - immáron második lemezével - gondoskodik a keletkezett űr kitöltéséről.
Asszem mindenki jól járt. Julian Casablancas The Strokes-vezér egóját eggyel kevesebben faragják és a jó huzatú villanygitáros popzene szimpatizánsai is gazdagabbak lettek minimum fél órával. Már ha szemét módon leszámítjuk a negyvenhat perces album egyenetlenségeit...
Igazából a 2006-os első próbálkozás nem az eredetiségével tüntetett, de még így is megelőlegezett egy príma szólókarriert, főleg a kitűnő In Transit kislemez tükrében. Amely egyébiránt a fiatal művészelit összefogásának ékes példája, lévén hogy a háttérben Sean Lennon klimpírozik, a videó dirigálását pedig Joaquin Phoenix vállalta.
"In Transit"
A Cómo Te Llama? sem az a baromi nagy elrugaszkodás, sőt a dalok egy része mehetett volna akár a közösbe is. Elég legyen annyi, hogy szimplán "csak" egy gördülékeny, kellemesen levegősre hangszerelt háztáji rocklemez, négy-őt pofátlanul magabiztos dalszerzői teljesítménnyel. Első blinkre legnagyobb telitalálatnak a CfC bizonyul.
"CfC"
Utazós tempóról izmosodó fajta, csilingelő gitárral és jóféle kerek egészséges basszussal. De közel hasonló csúcsformát mutat, a -Lennonosra szűrt énekhangú- nyitány és a lüktető, majd lelkes gitárnyüstölésbe torkolló Racket is. Ja igen, a jelentős hetvenes évekbeli szoftrock hatásokat mutató lemezen számottevő karibi kikacsintás is akad. A Lisa-ban még a Vampire Weekend idétlensége felé billen a mérleg, de a Borrowed Time már remekül ötvözi a Strokes féle recsegést a Marley örökséggel. A Victory at Monterrey diszkóritmusra felhúzott indie-slágere pedig maga a jó értelemben vett rádió-barátság!
Az útkereső utalások ellenére (Cómo te Llama?-hogy hívnak? + "biankó" borító) és a középre becsempészett instrumentális Spooky Couch-al együtt is magabiztos anyag. (jobbra fent a teljes anyag)
Albert Hammon Jr. minimál honlapja | Hammon Jr. a Myspace.com on
