A kilencvenes évek divatos soundtrack-jei egy valag kérészéletű zenekarnak adtak lehetőséget a megmérettetésre. Mára azonban a válogatás-lemez műfaja döglődik, az ipari hangzásban utazó Modern-rock, Nu-metál fölött pedig már évek óta gereblyéznek.
A placc egyik "nagy" túlélője a Filter, hat év bambulás után jelentkezett újra komplett nagylemezzel. Az egy,- kizárólag Jerry Bruckheimer univerzumában életképes - számítógépekkel kreált robbanás zenekari megfelelője, mindig is többet adott a precizitásra, mint az ötletességre. Bár a zenekarvezető Richard Patrick évekig maga a nagy Trent Reznor beosztottjaként szívhatta magába a szakmát , és néhány üzembiztos slágert is letett az asztalra, - mint pl. a Kurt Cobain emlékének szentelt Hey Man Nice Shot, vagy a Spawn betétdal Trip Like I Do - azért a teljes életmű közel sem megkerülhetetlen..
Soldiers of Misfortune
2008-ra, amikor klikkelések ügyes sorozatával rendelhetünk - igény szerint - akár "vállrólindíthatót" vagy "ballisztikust", akkor csupán bombasztikus sound-ban utazni egyáltalán nem tűnik nagy kunsztnak. A bíztató előjelek rovat pedig a mindenes Richard Patrick karizmájával és néhány stúdióhuszár szerződtetésével, - mint pl. a Perfect Circle/NIN turnédobosa - kipipálva.
A borítóval és a dagályos nyitódallal aztán gyorsan kibújik a szög a zsákból, mert itt bizony vaskos kormány-kritikát, lejárt szavatosságú perfekcionizmust és patikamérlegen adagolt szenvedélyt kapunk. A folytatás pedig mindig attól függően emlékeztet a Reznori munkásságra, vagy Chris Cornellre, hogy épp samplerek zakatolnak, vagy a vokál dominál.
Sajnos e szellemidézések színvonala többnyire csak "b" oldalakra futja és hiába vannak olyan bíztató kezdetek, mint pl a Whats Next programozott zúzdája, vagy a Lie After Lie jó huzatú intrója, mert előbb-utóbb ezek a dalok is zsibbadtságot árasztanak.
Viszont! Ha régi jó szokásukhoz híven, nem teljes albumban gondolkodva, kizárólag blocbuster-mozik zenei aláfestésében utaznának, akkor 3-4 korrekt slágerrel gazdagíthatták volna az életművet. Ugyanis csodák-csodája a kvázi-szupergrup az uccsó harmadban pár szám erejére kimaszírozza magából a görcsöt és a keep The Flowers Around-ba élet lehelődik, a Take-be dög, az apokaliptikus In Dreams végére pedig az addig büntetésben lévő gitárok, a zsánert felrúgva rosszalkodnak is egy sort.
Kapcsolódó linkek:
Teljes album oldalt a lejátszóban...
