A tények: Született John William Weller, 1958. május 25. Zenekarai: The Jam (1977-1982), The Style Council (1983-1989) majd a korai kilencvenes évektől szóló karrier.

Summa summarum a felénk valamiért kevésbé népszerű, de jelentéktelennek azért kevésbé sem nevezhető Paul Weller május 25-én töltötte be az 50-et, minek örömére a rajongók is kaptak ajándékot, egy dupla album formájában, rajta 21 egészen különböző és különleges dallal.

A hivatalosan csak tegnap megjelent album igazi stílus kavalkád. Aki veszi a bátorságot fáradtságot és végig hallgatja, annak előre jelzem: ne számítson semminemű összefüggésre, átvezetésre, koncepcióra...mert a dalok vélhetőleg az alábbiak szerint születtek:

Paul Weller a zseni ült a zongora, gitár...computer előtt/mögött...adott egy rövid interjút a BBC 6Music egyik műsorának, miszerint összehozni megint a The Jam-et úgy, ahogy van baromság, majd felemelte a kezét és hagyta, hogy ami kiszalad belőle abból dal legyen. Hiszen más magyarázat nem lehet arra, hogy fér meg egy lemezen a balladisztikus folkzene (Light Nights) az absztraktul kísérletezgetős elektronikus muzsika (111) avagy a lágy zenei aláfestéssel kísért szavalat (God).

Persze Paul Weller is az az előadó, aki mára bármit megtehet, és az angolok zabálják és rajongnak minden daláért, legyen szó akár zongorára és hárfára írt jazz-rock-os tisztelgésről a nemrég elhunyt Alice Coltrane előtt (Song For Alice) vagy a méltán népszerű Noel Gallagher-el és Gem Archer-el felvett Echoes Round the Sun-ról, mely már igazi modern 21. századi pszihodelikus rock muzsika.

Aztán van még amolyan "filmbetét-szerűség" is The Dark Pages Of September Lead To The New Leaves Of Spring címmel, mindössze 45 másodpercben, no meg altató gyerkőcöknek vonósokkal (Lullaby Für Kinder)....meg blues és funky...és szamba. Komolyan csak a csárdás hiányzik.

Na, jó annyira még sem.

Nagyszerű anyag, sokszínű, sokrétű muzsikákkal. Én mondom, érdemes. (lejátszóban, jobbra fent)

Kapcsolódó:

Paul Weller

Myspace.com/paulweller