Az Overglazed lebegős torzításai és pörgetései félórányi sallangmentes kilencvenes évek eleji garázs-rockot ígérnek. A folytatásban azonban fokozatosan dominál a permonmance érzés. Dalkezdemények, intrók, demók(?)..
Ez van ha valaki Steve Albini kult-producert ülteti a potméterek és az üvegfal mögé. Akkor bizony kalkulálnia kell valami hasonló végeredménnyel, mert a pasas De La Rocha-i elhivatottsággal csuláz mindent ami manapság a lemeziparban zenegyártás címén folyik. Kiáltványokat fogalmaz és sztár-producereket fikáz. De molotovozás helyett zenekart vezet, producerkedik és - saját bevallása szerint - eddig kb. kétezer lemezen működött közre (Urge overkill, Pixies, Nirvana, Bush stb.)!!!
Albininél a kütyük, digitális trükközések a mai napig embargó alá esnek és az olyan fogalmak is cocom-listán mint: grúv, vagy sláger.. A stúdiózás lényegét a megfelelő számú és jól elhelyezett mikrofonokban látja és a munkái után járó royalty-ra sem tart igényt. Szóval mind Marx-ból mind küldetéstudatból jár neki az A+.
Nála még egy amatőr-zenekar próbájából is kinéz a korong, ezúttal azonban - immár harmadszor - a The Breeders-el karöltve osztottak maflást a mainstream-nek.
A Pixies oldalvizén 1988-ban alakult zenekart a basszusgitáros Kim Deal és a Throwing Muses énekes-gitárosa Tanya Donelly alapítota. Később csatlakozott Kim ikertestvére Kelley és még sokan mások... Az ikrek állandósultak a többiek pedig egymásnak adogatták a kilincset. A három lemezes életmű (a Mountain Battles-ig) legnagyobb sikere a Last Splash album. Köszönhetően a Cannonball generációs slágernek, amely az éppen csúcsformáját futó Spike Jonze videójával szorosan összefonódva vésődött be a hippokampuszba.
Generációs sláger: Cannonball
A 2002-es Title TK-t követően pedig egy kultzenekar renoméján mindig csak javító feloszlás következett. Majd Pixies újjáalakulás és az igényeket kielégítendő világjárás orrvérzésig, amely The Breeders szemszögből hat év felfüggesztett és némi elvonó Kim-nek.
A Mountain Battles dalai állítólag a kimerítő turné idején íródtak, és valószínűleg hasonlóan fapados körülmények között került sor a rögzítésükre is. A már említett Overglazed intim beköszönése is minimalizmusra, az atmoszférateremtés elsőbbrendűségére utal. A Bang On pedig már egy bizarr-szintetikus dobhangzással megtámogatott gyerekdal, méghozzá a demo változat, de a A Night Of Joy is hasonló műfaj, csak altató üzemmódban. A We're Gonna Rise pedig Nirvana unplugged asszociációra adhat okot.
Overglazed
Az Istambul villanyorgonáját vegyük nyugodtan hangszerelési túlkapásnak, de az infantilis kiszámoló és feedback kombinációja maximálisan teljesíti az elvárásokat. A Yeah Yeah Yeahs kukájából guberált Love pedig borzalmas gitárszólójával együtt igazi telitalálat. Akárcsak a sprőd basszussal kísért Walk It Off, vagy a lo-fi gitározás másik díszpintye a No Way. És mielőtt elfelejtem, a vicces German studies is príma minimál punk.
A Mountain Battles-nak azonban vannak működö zavarkeltési kísérletei is, mint pl. a merengő Spark, de a kapaszkodók nélküli címadó dalt is csak falcoláshoz ajánlom.
Summa summarum, igazi kultzenekart sokan ajnároznak, de kevesen hallgatnak szarrá és a Deal nővérek - alkalmi kisérőikkel együtt - megfelelnek ezen kritériumnak is.
Kapcsoló link:
A teljes anyag jobbra fent a lejátszóban...
