r: Mike Newell
sz: Javier Bardem, Giovanna Mezzogiorno, Benjamin Bratt
Marquez legjobb regényéből Mike Newell-nek (Négy esküvő és egy temetés, Donnie Brasco) sikerült megrendeznie eddigi legrosszabb filmjét.
Sajnos ez a helyzet. Az alapanyag persze bitang nehéz, a világirodalom egyik legszebb szerelmi történetét filmre vinni igen nagy vállalás. Az egyedülálló költőiséggel megírt regényt nem szabadna szokványos ipari eljárással feldolgozni, de itt mégis ez történt.
Florentino Ariza (Javier Bardem) és Fermina Daza (Giovanna Mezzogiorno) ifjúkori szerelmét szétválasztja a jó öreg társadalmi ranglétra, na és egy ígéretes fiatal orvos (Ben Bratt), aki egy szempillantás alatt rágerjed a szépséges kishölgyre és a biztos jövőre szavazó apukával lezsírozza a lányka kezét. Florentino, a csóró postai alkalmazott azonban nem könnyen felejti el élete szerelmét, bár a két főhős távolra sodródik egymástól, életútjuk újra meg újra keresztezi egymást. Fermina hű társként éli a gazdag értelmiségiek életét, miközben Florentino -szexuális tanulmányok során- erotomán lénnyé fejlődik, aki minden kapcsolatában a boldogságot, elveszett szerelmét kutatja.
Az 50 éven át tartó mágikus szerelmi történetet a rendező sajnos egy középszerű kosztümös darabbá silányítja, melyet még Javier Bardem is alig tud elvinni a hátán.
A regényidő, a karakterek fejlődése, a korrajz egytől-egyig komoly buktatóknak bizonyultak az alkotók számára, és a filmben csak itt-ott csillannak meg az eredeti regény erényei.
A marquez-i misztikus atmoszférát, a fülledt dél-amerikai századvég hangulatát úgy tűnik lehetetlen adaptálni. Legalább is Newell-nek az.
A gyönyörűen fényképezett, színpompás képek és a remek kosztümök persze megteremtik a kötelező hátteret, de a szokványos filmes eszközök itt most kevésnek bizonyulnak. Az idő múlását bemutatni hivatott, a szereplők arcát mikroszkopikusan elemző közeli felvételek pedig annyira tolakodóak, hogy egy idő után már fejből eligazodunk Bardem szőrtüszői és barázdái között.
Egyébként a főszereplő színészi teljesítményét a többiek csak néhány körrel lemaradva próbálják követni, így is kevés sikerrel. Mezzogiorno hűvös játéka különösen ront az összképen, inkább összeillik a szenvtelen Urbino orvossal mint a lángoló Florentino-val.
Nagy káosz uralkodik a sminkesek munkájába is. Hőseink össze-vissza öregednek, és ha már a színészek 18-tól 70-ig játsszák a karaktert illene komolyabban venni a ráncpakolást és nem a parókára meg a görnyedt járásra bízni az idő vas fogának nyomait. Ezen a téren főleg Fermina make-up mesterei teljesítenek botrányosan.
Szerinted is szar a sminkünk?
A rendező arányérzéke is csődöt mond, lényegtelen epizódokon unalmunkban szarrá gyűrjük a popcornos zacskót, az ígéretesebb bekezdések pedig pillanatok alatt lezárulnak.
A film azért erotika terén jól teljesít, az időközben hajótulajdonossá emelkedő szerelmes tenyészcsődör naplót vezet "áldozatairól", a szám a végén már 600 fölé tendál. Florentino kalandozásait bemutató pajzán humorral fűszerezett jelenetek üdítően hatnak az amúgy vontatottan terpeszkedő játékidőben.
A film a végkifejletre azért magára talál, néhány fontos epizódot sikerül hitelesen megfesteni, ám a korábban félresiklott, érdektelenné váló produkcióra már félidőben rá kell számolni így a végeredmény is erősen közepes.
Javier Bardem tökéletes alakítása miatt azért érdemes egyszer bevállalni a filmet, de a regény forgatásával jobban járunk mindannyian.
Trailer
