Lenny Kravitz van olyan egoista pasas, hogy hetvenévesen is saját portréval fogja árulni a lemezeit. Tetszik vagy sem, ez már az Aradszky, Ramazotti, Gott nevével fémjelzett - tánczenei - kategória. Gondoljunk csak a műfaj legendás - búcsúban lőtt - artworkjeire. Azért a helyzet az ő esetében nem ennyire lesújtó, és Lennynek kollektív bűnösségben való részességért sem kell bíróság előtt felelnie.. ..illetve lófaszt!

A Baptism piros trutymóban ülő, vasalthajú prince-klónja már önmagában a vádirat.

Most ez mind másodlagos és szemétség lenne elhallgatni, hogy pár találat összejött neki. De mivel dominál a középszer, így az ajánlott tétel, a Bestof per háztartás. Ami szívfájdalom nélkül redukálható tíz számra és lehet reménykedni, hogy újabb tizenvalahány év elteltével felduzzad egy masszív huszasra.
Most épp négy év telt el az előző eresztés óta. Lehetne azon agyalni, vajon hol tart zeneileg. De tök fölösleges. Eszed vagy sem, lassan húsz éve ugyanazt a rockból, funkyból, soulból kikevert főzetet kapod. Ott ahol árubeszerző, szakács, főpincér ugyanaz. A kérdés mindig csak az, hogy végre összejön-e neki egy egyenletes színvonalú anyag, vagy közösen őszülünk meg az Are you gonna go my way-re.
Nem ámítom magam, ha az It Is Time for a Love Revolution tizennégyből ötször betalál, pacsizunk.

Nem szép ember, de gavallér

A nyitány feszes és mindenképpen bíztató. A Bring It On pedig egy nem túl bonyolult, de annál dögösebb riffel operál, ami csutka hangerőn meglepően jól teljesít. Mondanám ,hogy lassan "üzemi hőmérséklet", de a Good Morning-ban csúnyán leragad a veszkó. A Love Love Love még egy korrekt Turbófunky, ahol a kiállásoknál végre a dob meg a cin is rendesen odabasz. De! A harmadik lassúnál kapcsolok, hogy Lennyvel én érzelmileg a büdös életbe' nem kerülök azonos hullámhosszra, és folyamatosan elbeszélünk egymás mellett. Még mindíg sok a resztli és ez a fószer csak önmagával szeret lassúzni.