sz: Viggo Mortensen, Naomi Watts, Vincent Cassel, Armin Mueller Stahl
A kanadai maestro darabjai mindig különleges fogásnak ígérkeznek, ebben az esetben sem volt ez másként. Kiváltságosoknak járó színészgárda állt a veterán direktor rendelkezésére a Londonban székelő ruszki maffiatörténet forgatásakor, amit a hasonló témájú Gyönyörű mocsokságok c. kitűnő film írógárdája jegyez.
A rovartanokban is jártas naturalista Cronenberg (A légy, Mr Butterfly, Meztelen ebéd, A pók) már legutóbbi filmjénél új húrokon pengetett, hisz Az erőszakos múlt egy art-comic-ból készült véres testvérdráma volt gengszterekkel, bérgyilkosokkal, elrugaszkodott tücsök és bogár metafórák nélkül. A meggyőző eredményű váltás után új filmjével is az alvilág berkeibe kalauzol minket, sőt a főszereplőt sem cserélte újra. (Viggo Mortensen)
A történetben egy szerencsétlen sorsú prostituált naplója köré csoportosulnak az események aki a szülőszobán bekövetkező haláláig részletesen lejegyezte az őt kínzó Vory v Zakone bűnszervezet nagyágyúinak borzalmas tetteit. Anna (Naomi Watts) az orosz származású szülésznő zaklatottságában nyomozni kezd és tudtán kívül rögtön a felelősök környékén találja magát. A vendéglős álcája mögé búvó lelketlen szörnyeteg (Armin Mueller Stahl) és díszpinty fiacskája Kiril (Vincent Cassel) hamar rádöbben hogy a gyanútlan Anna milyen fenyegetést jelent. Az események el is sodornák a naiv nővérkét, ám Nikolai (Viggo Mortensen) - a vallási tetoválásokkal hierarchizált, bandaháború előtt álló orosz jakuzahorda lelketlen gépezetének sofőr és hóhér üdvöskéje- talán nem olyan nagy gennyláda mint aminek elsőre látszik....
A szokványosnak is mondható sztorit persze nem a hétköznapi tálalásban kapjuk, Cronenberg zord szűrőjén át London szürkébb háttér mint valaha és az erőszak és a testiség nyers ábrázolásmódja néhol olyan hatásfokú mintha papírlappal vágnának a szemhéjunkba. A háttérben húzódó drámai konfliktusok árnyalt fokozása, a karakterek valószínűtlen egymáshoz viszonyulása több dimenziós filmes élményt nyújtanak. A fiktív cselekménysor környezetének ábrázolásakor olyan nyílt sebekben vájkálnak az alkotók mint a nyugatra érkező bevándorlók kiszolgáltatott élethelyzete a modern társadalom perifériáján mozgó kirekesztett rétegek esélytelensége. A moralizálás persze nem szócsővel történik , a cél nem a Nobel-békedíj és alapjában véve az Eastern Promises különösebb meglepetések nélkül köti le az embert, de a történet szálainak kibontása közben finoman elsutyorogja gondolatait a rabszolgatartás 21. századi formájáról.
Aztán felróhatnánk a készítőknek,hogy ideje lenne azzal a nyugati filmes hagyománnyal szakítani,hogy aki Kelet-Európából jön az vagy alkoholista mészáros vagy kurva, de tekintve az ez esetben vizsgált szubkultúrát nem zavaró a sztereotípia. A papírforma a színészek esetében is beigazolódik, Viggo Mortensen mosolyt fakasztó akcentusa és halvérű játéka remekül párosul a Vincent Cassel által formált szőrősbunkó trónörökös ideggyenge kirohanásaihoz. Armin Mueller Stahl sokadjára bizonyítja, hogy olyat tud amit kevesen a szakmában,maszkok és sebhelyek nélkül is félelmetes, alakítása az utolsó mozdulatig tökéletesen hiteles . Anna szerepe ugyan komoly kihívást nem jelent, de Naomi Watts továbbra is hibátlan jégkirálynő. Abban teljesen biztos vagyok, hogy az Eastern Promises hasonlóan a History of Violence-hez megosztja majd a mozirajongókat, és akár a hollywood-i mainstreamhez való szocializálódás vádja is érheti a rendezőt az ortodox Cronenberg táborból. Nem kéne!
A 60-as éveiben is fiatalos leleménnyel kísérletező, provokatőr filmes újfent kirázott az ingujjából egy fantasztikus mozit, melynek minden jelenetét zseniálisan lengi át a Cronenberg univerzum atmoszférája.
Ajánló: ITT
Interjúk: ITT
