THE HIVES-THE BLACK AND WHITE ALBUM
Aki látta már a svéd garázsrockereket hasítani a színpadon tudja mi is a skandináv rockn'roll. Az intenzív fellépéseiről és fergeteges humoráról elhíresült zenekar ötödik lemeze októberben jelent meg és a recept némileg változott ugyan, de a rongylábú alkotók tartják magukat a 3 perces rövid hatótávolságú röffenetekhez. A szögegyszerű munkásság eddig 4 remek punk-revival albumot hozott,olyan slágerekkel melyekre önfeledten együtt csápol a tizenéves falfirkász és a nyugalmazott rendőrkapitány is. Az összhatás elemi összetevője a zenekar fazonírozott dandy megjelenése, a frontember Howlin Pelle Almqvist elementáris poénkodása a színpadon és a dagi gitáros izzadtságszagú cséphadarása. A "világ legjobb zenekara" és a "minden dalunk világsláger" beszólásokkal tarkított show-t már kétszer is megcsodálhatta a Sziget közönsége is.
Az aktuális anyagba új producerek is belerondítottak,így az énekes nem által énekelni is a lemezen, ami akár színezhetné is a fekete-fehér albumot de inkább balul sikerült próbálkozásnak bizonyul. Ennek eredményeként néhány förtelemes szerzemény is befért a 14-es setlist-re, melyek közül kiemelkedik az It wont be long 3 percnyi óbégatása és a soul-os T.H.E.H.I.V.E.S. kínlódása. Kötekednék még a Giddy Up Commodore 16-os effektezésével és Puppet on a String teátrális játékstílusával, ami olyan mintha a Vitéz László bábjáték betétdala lenne.
Felesleges tölteléknek van még egy instrumentális ketyegés, ezen kívül nagyjából kiegyensúlyozott Hives bulit kapunk mintegy 20 percben. A Tick Tick Boom bombasztikus riffelgetése igazi klasszikussá érhet a Try it again a Hey Little World és a You got it all wrong feszes tempója kényszeres ugrabugrálást okozhat a hallgatóságnak.
A svédek összeségében megint odatették magukat, ám minden lesajnálás nélkül mondhatom, hogy jobb ha a kaptafánál maradnak és csinálnak még 10 olyan lemezt mint a Veni Vidi Vicious vagy a Tyrannosaurus Hives...
Hate to say I told you a HÍRES KIMEREVEDÉSSEL(vicces)!!
********************
JACK PENATE-MATINEE
Az ősszel egy siheder kiscsávó is bekúszott a brit lemezlista tíz legjobbja közé, ami bizony a milliós lemezeladással jár. A karrier leginkább a nagyszerű Jamie T-jéhez hasonlóan az alulról feltörő utcagyerek pályaívét modellezi.
London éjszakai életének vállon hordozott hőse az interneten terjeszkedett igazán (micsoda találmány a myspace!), míg aztán 2 év szerencsevadászat után idén nyáron alányúltak a pénzes kiadók is. A spanyol gyökerekkel rendelkező szimpatikus fiatalember már komoly táborral bírt, amikor megjelent az album és a biztos siker érdekében 3-4 olyan dal alkotja a project gerincét, ami már most vastapsos sláger.
Jack leginkább a Libertines zenei világát keveri a ska-val és a rockabilly-vel és eközben olyan szinten táncol a gityójával, hogy nincs ember aki ülve kibírja a koncertjein, melyek alkalmával már most heves bugyihajigálás folyik az első sorokban. A favágó ing rehabiltálásával az öltözködésében is egyedi 23 éves Penate (penyáti) idén minden jelentős brit fesztiválon ott feszített a fellépők között s jövőre valószínűleg már a kontinensen is attrakciónak fognak számítani fellépései. Főleg, hogy rendszeresen felinvitálja a B-közepet a pódiumra.
Az album korrekt debütálás minden gyengeségeivel együtt is, amelyek igazán a lírai daloknál domborodnak ki. Néhány erősen fabrikált melódiától eltekintve önfeledten örömzenél a srác és dalai ugyan nem égnek bele a zenei memóriánkba, de féktelen bulizások tuti aláfestésének ideálisak. A befutott dalok egytől-egyig ártatlanul könnyed, hibátlan szerzemények. Az album nyitó Spit at Stars, a vicces Second minute or Hour és talán a legjobb, a ska-s popkatyvasz a Torn on the Platform energikus tánczenék, mely a Hives-hoz hasonlóan a generációs rések közé hidat verő előadót sejtetnek. Szobrot még nem kell emelni a srácnak, de a Pecsába mondjuk ráznék rá egyet.
Spit at Stars video
Torn on the Platform klip
Second Minute or Hour jogging video
