És az megvan, amikor buliból hazabotorkálva, véreres szemekkel bámulod az MTV hajnali adását? Alternative nation/120 minutes... Kilencvenes évek eleje, a grunge/postpunk zenekarok már sűrű rotációban, de az irányadók, felkonferálás nélkül, kizárólag a hajnali műsorsávra korlátozva. Pixies, Sonic Youth, Smashing Pumpkins...

A kvartett névvállasztásában, a szomszédos liquor-store a ludas. Klubfellépések sora után jöhetett egy EP: Pikul (2005), majd tavaly a Carnavas. Nincs zsákbamacska, az első két szám rögtön hozza a csapat esszenciáját. Cipőbámulós alterrock, gázfröccs, ismét lebegés és a végére a kötelező  torzítótaposás. Billy Corgan után szabadon.

A ritmusszekció feszesen hozza az alapokat, ami többnyire középtempó. Azért a határozott, sprőd basszusért meg egy törékeny csaj a felelősa, aki a vokálozásból is kiveszi a részét, ezzel is rágyúrva az androgün hangulatra.

Én folyamatosan 1979-re(Smashing Pumpkins) asszociálok, ami már eleve pirospont. Az első single Lazy eye délies felütésű minimál pengetése határozottan Kings of Leon forgács. A második Well tought out Twinkles-ben pedig Wolfmother kísért. Rockdiszkó üzemeltető kisiparosok figyelem! Az emlékezetes témák, és nagy elődök idézgetése mellett azért néha be lehetett volna dobni a gyeplőt a lovak közé. Szóval lehet velük próbálkozni. Ajánlom kocogáshoz, vagy a reggeli csúcs átvészeléséhez a "négyeshatoson". (Október 31-én Bécsben a Stadthalle-ban a Kaiser Chiefs előzenekaraként)

Ez már idei cucc, kb. két hónapos. Ha azt kérded mi ez? Akkor aszondom indie-rock. De erre illik olyan közhelyparádéval válaszolni, hogy aktuális trendektől független, sallangmentes, letisztult rockzene, beszarás dalokkal, időpocsékolás nélkül.

Texasiak. Most éppen négytagúak. Klasszikus rockzenekari leosztás. + Ízlésesen adagolt fúvósok, billentyűk, és a műfajhoz passzoló enyhén smirglis énekhang.
Ez a hatodik nagylemezük és engem már a nyitó számmal, a Don't make me a Target-el zsebrevágtak. Pedig ez is hasonlóan minimál, mint az éteri/zongorás második The ghost of your Lingers. A harmadik You got your cherry Bomb az első hagyományos értelemben vett dal. A  Rhthm and soul- ról meg elég legyen annyi, hogy a lehető legjobb címválasztás ehhez a három perchez!



A Kislemezre másolt Underdog- nál pedig már vigyorogtam, mint akit arra a bizonyos helyre fizetnek be...Igaz hogy a Spoon kicsit fajsúlyosabb, de nekem most mégis a Razorlight ugrik be. Ugyanúgy félóra alatt vettek meg kilóra! (A cd a mi kis rádiónkban meghallgatható)