Rapszodikus hangulatú pincérek szájhúzogatva vették fel a rendeléseinket mintha ősi hivatásuk
Ebéd után szállodai szobánk fürdőszobai komfortját 7 tagú kompániánk teljes pormentesítésére alkalmaztuk vetésforgó szerűen. Innentől kezdve a lassan feloldódó pincérek (az egyik lány elmondta,hogy 10 perce mondott fel és szarik az egészre) zsinorban hozták söreinket.
A kellemes délutáni csendéletünk eltartott vagy 5-ig így a THERAPY? koncertről csípőből lemaradtunk. Zilált állapotban érkeztünk a helyszínre ugyanis befelé menet egy igen mogorván bekevert gin-tonic (2/1 arányra tippelnék) palack járt körbe köztünk.
Sejteni lehetett,hogy higiéna szempontjából nem fog javulni a helyzet,konkrétan minden toi-toi levet eresztett,és a camping minden második sörtócsájába fejelve aludt egy -egy versenyző.6-kor csapott a húrok közé a finn puppetmetál zenekar a LORDI, akik arról hírhedtek,hogy tavaly megnyerték az Eurovíziós Dalfesztivált. Valami förtelmes szar zenekari vinnyogást produkáltak,eddig se voltam oda a skandináv metálért de innentől kurvára elkerülöm.
Az orknak és különböző undorító kreatúrának öltözött zenészek hidegvágóval fűrészelték a színpadot,a frontember néha megjelent egy bezacskózott emberfejjel,és valamiért egy bőröndöt emelgetett. Ha színpadi képhez hozzáadjuk az egyre gyülekező tántorgó részegeket , kicsit Mordor földjén érezhettük magunkat.
A Lordi 1 órán át kínozta a nagyérdeműt majd elhúzott haza,és jöhetett az este talán egyetlen normális nehézbombázója a STONE SOUR.
Az orknak és különböző undorító kreatúrának öltözött zenészek hidegvágóval fűrészelték a színpadot,a frontember néha megjelent egy bezacskózott emberfejjel,és valamiért egy bőröndöt emelgetett. Ha színpadi képhez hozzáadjuk az egyre gyülekező tántorgó részegeket , kicsit Mordor földjén érezhettük magunkat.
A Lordi 1 órán át kínozta a nagyérdeműt majd elhúzott haza,és jöhetett az este talán egyetlen normális nehézbombázója a STONE SOUR.
A Slipknot zenekar frontembere és egyik gitárosa által alakított amerikai karcolós metál formáció egy kicsit Metallica ,egy kicsit Alice in Chains, egy kicsit Korn.
Szóltak mint az ágyú és leszámítva az iszonyatosan idegesítő összekötő fuck-ozást ("Fuckin Austria! Are you havin a fuckin good time? Here is our fuckin new song! Its fuckin A!) egész korrekt showt kalapáltak össze.
Corey Taylor énekes csont nélkül üvöltötte a 2002-es debut lemez és a tavaly augusztusban megjelent második album post-grunge-os beütésű tételeit és a naplementében már 6-7000 metálszöcske ugrált a színpad környékén.
Valójában nekem jobban bejött a dolog mint hőseink maszkos projectje, a Slipknot, egy korábbi fesztivál alkalmával.
Időközben reszkíroztam egy fröccsöt (spritz wein), lesz ami lesz alapon.
1,5 deci bor 1,5 deci szóda jéggel 1400 forintért igen borsos árnak bizonyult,főleg úgy hogy a bor olyan karakteres volt
A következő fellépőkkel a világból ki lehetne zavarni(In Flames, Marilyn Manson), így átcsúsztunk a másik színpadhoz helyezkedni a Pearl Jamre.
Sajna ehhez végig kellett aszisztálnunk a Linkin Park szerencsétlenkedését.
Bevágódtunk egy teraszos sörözőbe a színpad közelében és magunkra senderítettük időközben beszerzett esőkabátainkat,ekkorra már ugyanis kellemetlen szitáló eső örvendeztette a mintegy 30-40000 L.P.rajongót.
Korábbi lemezkritikánkból is lejöhet, hogy nem a szívünk csücske a pattanásos műanyag diszkómetál, de ekkora szart nem vártunk. Dőltek a slágerek,az énekes fószer próbált hörögni, verték a samplereket, kifejezetten idegesítő zajongás lett a dologból. Jellegtelen,vérszegény produkció volt az addigi legnagyobb nézőszám mellett. Több szót nem érdemel.
A fingreszelés után mintegy 20.000 ember vonult át Marilyn Mansonra, így könnyen előre vágtuk magunkat. Sörök és léggitárok a kézben,kezdhetjük is!Rendesen el is kezdték. Észre sem vettük és már a Better Man sorait vonyítottuk az osztrák zöld határon. Kíméletlen intenzitással,a tőle megszokott tökéletes hangsávval énekelt Eddie Vedder.
Gossard, McCready és Ament gyönyörűen és félelmetes rutinnal pengettek, Matt Cameron pedig erősen felindult állapotban verte a dobokat. Az egész valahogy különösen felpörgetettnek és feszesnek tünt. McCready a nyakán gitározott le egy nagyon komoly szólót, amiből semmit nem láthattunk a 2 óriáskivetítőn mert az együgyű operatőr ezen az estén mindenről lemaradt.
Eddie barátunk szokásosnál egy kicsit komolyabban be volt nyomva és keményen lóbálta a borosüveget miközben elképesztő
mutatványokat művelt.Lógott a mikrofonállványon ,ugrált hangfalról hangfalra,vagy csak épp a nyaka köré tekerte a vezetékeket.
Elnyomott papírról egy elképesztően artikulált német dumát, amiből annyit értettem, hogy George Bush. Gondolom megint alázta,mint mindig.
A csávó elektromos és egy mozdulatában több rock'n roll volt mint bárki másnak az addigi fellépők közül. A legutóbbi-amúgy kitűnő- lemezről talán egy dalt nyomtak a többi egytől egyig adu ász volt. Nem zavart már bennünket se az eső se az időközben erősödő szél,végigráztuk a ráadással 1 óra 40 percet.
A végére maradt a Neil Young feldolgozás a Keep on Rockin in a Free World ami igazi örömzenélés hozott ,és félelmetes ovációval lezárult az este.
Feldobottan faltuk a dán hot-dog-ot hajnali fél kettőkor és kis gondolkodás után újra kihagytuk a sokat nem ígérő afterparty-t
Alant a Pearl Jam műsorát elemezhetitek:
