Hát itt van végre! Megérkezett! A nagy rock'n roll svindli testet öltött, borítóján egy szétgyapált homokfutó kerékpár díszeleg és ott virít az egy évtizede kiötlött cím is: Chinese Democracy. Axl Rose a gombhoz a kabátot tematika alapján végül 15 évnyi kabaré kiséretében csak összetákolta a "nagy "visszatérést.
Az új Guns'N Roses lemez létjogosultsága persze erősen kétséges, a cilinderes mágus nélkül nehéz komolyan venni a vállalkozást. Axl akaratosságának és persze az ürülő bankszámláknak köszönhetően végül sikerült egy klónzenekart összehozni mely a legendára támaszkodva minden bizonnyal el fog adni pár millió példányt ebből a több sebből vérző ám meglepő fordulatokat tartalmazó "klasszikus" rock anyagból.
Az érezhető hogy a számlázható munkaórák száma a hosszú futamidő ellenére hasonlóan alakul mint egy normál stúdiólemez esetében, az elmúlt évek cirkuszolása csak időhúzás volt. A fő probléma,hogy az egykoron zseniális dalszerző igen keveset villant tudományából, a tizennégy szerzeményből kb. kettő kezelhető valódi GnR dalként. Hiányzik a lüktetés, a tempó,a nyers erő, effektfutamok szelik szanaszét a dalokat, felesleges intrózások és a dobhangzás fájdalmas zárójelbe tétele kasztrálja az album zenei világát.
Mielőtt azonban túl korán falhoz állítanám a projektet, megjegyezném ,hogy a kedvenc kiskakasunk hangja cseppet sem veszített erejéből és bőven az élmezőnyben van a mai rockn' roll piacon.
A tételes vizsgálatkor rögtön belebotlunk a címadó dalba, mely a jobbak közé tartozik ugyan, de nyitánynak így is elég harmatos. Az első riffnél már kilóg a lóláb, a digitálisan leszeletelt gitárok, a laborhangzás, a dögösség és a füstös GnR atmoszféra teljes hiányától bűzlik a dolog. Richard Fortus és Ron"Bumblefoot"Thal szólói céltalanul sívítoznak nagyban hozzájárulva a "maszlag" állagához. A folytatásban jön a röhejesen szar Shackler's Revenge ami műanyag szintifüggönyeivel és torzított samplereivel nyílt szembeköpése a GnR hagyatéknak, abszolút mélypont. A Better a zavarbaejtő kappan kórusozás ellenére elfogadható dal, igazi húzás nélkül,ám a Street of Dreams musical-es hangulatával ugyan a Megasztáron biztos befutó lenne, de az ilyen vonósokkal megtámogatott rapszódiák engem például az őrületbe kergetnek. Az If the world ghetto-soul hangzása egy Isaac Hayes-Axl Rose duettre emlékeztet, míg a There was a time meghallgatásakor nem hiszünk a fülünknek, talán legelvakultabb rajongók is elismerik, hogy a dobgépek alkalmazása halálos bűn egy olyan zenekar esetében akik egykoron akkora stílusformáló mesterművet raktak le az asztalra mint az Apetite for Destruction.
Persze itt ismét el kell gondolkodnunk kezelhető- e egyáltalán Axl Roses jelenlegi kompániája Guns N' Roses-ként. Ha sutba dobjuk a jogi hivatkozásokat....nem igazán, és jobban is járunk ha így teszünk.
A Chinese Democracy kicsit olyan mint egy öreges dugás, a közepe felé ici-picit bekeményednek a dolgok. A Catcher in the Rye kellemesen beat áthallású nosztalgiázása után végre kicsit érezni a lóerőt a Scrapped mindenképp a lemez legjobbja. Én az öreg Geffen helyében ehhez gyártanék valami tökösebb klipet hátha megeszi a jónép, hogy itt újra dübörög a banda.
A Riad'n the Beduins szintén jobb eresztés ráadásul itt már némi ötletesség is szorult a koncepcióba, míg a Sorry egy vállalható, igazi 80as éveket megidéző lírai tétel. Az I.R.S érdektelen zakatolása után ismét elmélázhatunk a dobgép és a felesleges elektronika itt-ott fülsértő alkalmazásáról az ábrándozós Madagascar kapcsán.
Az album érthetetlen módon Hallmarkos balladázással ér véget, a This I love-ban szinte hallani véljük Homonyik Sándor hangját valahol a háttérben.
Axl Rose és haverjai végül is elkerülik a pofára esést,a lemez minden eladási listán éllovas, összességében hallgatható anyag, a húr végsőkig feszítése jövedelmező lépésnek bizonyult.Elmondhatjuk, hogy messze elmaradva egyéni legjobbjától, de a Guns' N Roses újra üzemel és sokaknak már ez is elég.
Lehet próbálkozni!
Kapcsolódó linkek
A Guns' N Roses hivatalos honlapja | A Guns' N Roses Myspace.com oldala
