Haarberg Orsolya mögött munkás hetek állnak.Férjével közösen képeik idén is bejárták a legrangosabb természetfotós megmérettetéseket (GDT Wildlife Photographer of the Year, BBC Wildlife Photographer of the Year), emellett itthon másodszor lett Az Év Természetfotósa és ismét övé Az Év Természetfotója. (Elvitt még vagy tizenegy díjat, amin már meg sem lepődtünk, hiszen 2005 óta lankadatlanul tarol ilyen vagy olyan kategóriákban.)
Elkészült második albumuk az Alexandra/National Geographic gondozásában. A fotók több izlandi látogatásuk során készültek. Első alkalommal Orsiék tökéletes időzítéssel, egy nappal az Eyjafjallajökull vulkán kitörése előtt érkeztek, hogy aztán megörökítsék ezt a páratlan természeti jelenséget. Második látogatásukkor, hosszas várakozás után készültek az izlandi telet bemutató alkotások.
A színházterem megtelt szombat este, és az est házigazdája, a szintén természetbarát Szigeti István megnyitotta a bemutatót. Először egy húsz perces diaporáma bemutató következett. A Kalotás Csaba zenéjére egymásba úszó, csodálatos képek mindenkit a székbe szögeztek, (a mellettem ülő hatévest is). A könyv tematikáját követve a vetítés az Izlandra jellemző végletességet mutatta be. A tűz és a jég, a fény és árnyék, az élet és a mozdulatlanság kettőssége, kiegészítve az Izland ihlette, sokszor sejtelmesen diszharmonikus zenével valóban nagy élmény volt.
A vetítés után nehéz volt a külvilágra koncentrálni, szerencsére ezután Orsi a bajai iparművésszel, Jászberényi Matilddal beszélgetett. Matild alapos kutatómunkát végzett, kérdései a fotózást, mint művészetet a laikus számára is egészen más dimenzióból engedték láttatni. A természetben található kompozíciók, textúrák vajon tényleg olyan szépek, akkor is, ha nincs ott a fotós, hogy saját személyes szűrőjén keresztül mutassa meg nekünk? A beszélgetés során Orsi és Erlend képeit láttuk, amelyekhez különböző magyarázatokat is kaptunk. Az átlagos műélvező számára sokszor elképzelhetetlen, milyen hosszas várakozás előz meg egy kattintást, vagy milyen veszélyeknek van kitéve a fotós, ha pl. egy szakadékba hajolva vízesést fényképez. Megtudtuk, milyen a légifelvételek készítése félig fejen állva a gépen, a vulkánkitörés miatt lezárt területre visszaóvakodni jobb felvételek kedvéért.
De vicces történetek is adódtak jócskán, mint amikor egy teljes izlandi szálloda sietett a nomád körülmények után mosodára vágyó fotós segítségére, mert a személyzetről kiderült, hogy magyarok. Vagy a róka, akit szunyókálásából Orsi kattintgatása ébresztett, és aki ezután megajándékozta őt egy igazi portré lehetőségével- mielőtt elszaladt. Vagy éppen a lakókocsiba költöző egércsalád, akiket néhány nap együttlakás után lehetett csak kiebrudalni.
A képeket nézegetve arról is meggyőződhettünk, hogy a házaspár nemcsak az életben, de a munkában is tökéletesen kiegészíti egymást. Amíg Erlend figyelme elsősorban az állatvilág felé fordul, Orsi a növényzetet és a természet látszólag élettelen, mások számára nehezen hozzáférhető szépségeit, színeit, formáit fotózza.
Az este zárásaként a vendégek kérgezhettek, majd ezután étel, ital, könyvvásár, dedikálás következett.
A könyv izladi írónője nem jelent meg a bajai bemutatón, otthon lapozgatva az albumot derült csak ki, Unnur Jökulsdóttir írásai milyen élvezetesek és szépek. Aki meg szeretne ismerkedni Izlanddal, múlttal, jelennel, folklórral, mintegy kétszáz csodálatok képpel kísérve, annak ajánljuk az Izland, a végletek földje c. könyvet.
„ Minél élesebb a kontraszt, annál inkább kirajzolódik a lényeg, a karakter – márpedig Izland telis-tele van gyönyörűséges kontrasztokkal.
Gleccser jege alatt izzó láva, tenger mélyéről magasba lövellő tűzoszlop, sötétség és fény, kopár világ és zöldellő vadon, hangok özöne és éteri csönd, szürke tónusok és vibráló színek „
Geographia Kiadó, National Geographic Könyvek, 2011
