Hagyományos eledeleinkkel foglalkozó rovatunk általában népszerű fogásokat tartalmaz,én most bátorkodnék egy igen megosztó zöldséget górcső alá vonni, mai témánk a spenót (Spinacia oleracea) lesz.
A szalonképesebb nevén parajnak szólított levélzöldség az első frissen termő alapanyag tavasszal, kellően napos idő esetén márciusban már szezonális. Az Ázsiából átvándorolt spenót az 1600-as években landolt kontinensünkön,és az akkortájt három részre szakadt hazánkban is már az asztalra kerülhetett spinát ill. spinácz fedőnéven .
Jótékony hatásait idejekorán felismerték,az „egészséges étel” stigmát máig hordozza, ami természetesen komoly ellenérzéseket váltott ki a célcsoportból,az aktuális kisiskolás nemzedékből.
Van benne vas, kálium, foszfor, jód, A, C, D és E vitamin, kedvezően hat a bőrre, a keringésre, adunak számít vérszegénység és daganatos betegségek kúrálásban,babaétel recepteknél , és kevés kalóriája miatt ütősebb fogyókúrákban. Nem csoda hát, hogy a menzák rendre erőltetik fogyasztását, ugyanakkor savanykás ízvilága miatt nem az édesebb csemegék irányában húzó tapasztalatlan, siheder ízlelőbimbók rendre visszadobják az anyagot.
Na, persze a tömegétkeztetés rutinszerűsége sem használt hősünknek, a viszonylag kevés babrálással és ízesítéssel elkészített spenótfőzelék tényleg riasztó menü is lehet. Így aztán, hiába tolta tonnaszámra kedvenc tengerészünk a szupereledelt, és tett emberfeletti erőre szert minden egyes falástól, a spenót szép lassan egy polcra került, a szintén méltánytalanul porig alázott sorstársával a tökfőzelékkel.
A 90-es évek közepén szárba szökő étkezési forradalom aztán új megvilágításba helyezte a spenótot és társait (sóska,mángold), szép lassan felzárkózott a hüvelyesek mellé,majd kielőzve őket kilépett a főzelék nyersanyag kategóriából, egyre többen termesztették hobbikertjükben is. Mivel viszonylag igénytelen növényről van szó amatőr szinten is könnyen termeszthető, a februári vetésű paraj kellő vízzel és napfénnyel 1,5 hónap múlva levelesedik és mehet is a konyhába.
Ha már ott van akkor húsos levelei jól megtisztítva azonnal vagy enyhén párolva salátába keverhető, a jól kifőzött levelek könnyen törhetőek, zúzhatóak,turmixolhatóak, a vajon és fokhagymán lágyítva, tejjel, tejszínnel bolondítva kellemes ízű pürévé formázhatóak, mely mehet tésztára, palacsintába, húsokra(hoz), gombócokra. Spagettivel, sajttal, tejföllel, szerecsendióval tepsibe zúdítva kitűnő rakott tésztaétel készíthető belőle.
Az ipari konyhák által megtépázott PR is ott lett elcseszve, hogy nem bíbelődtek eleget a spenót társaságával, pedig nagyon meghálálja a kellő figyelmet.
Áztatott zsemle, vaj, bors,fokhagyma, krumpli ügyes hozzáadásával az eredetileg szúrósan savanyú íz kellemes gellert kap, az adekvát tükörtojás feltét nekem nem éppen a kedvencem, rossz emlékeket ébreszt, és mivel konyhakultúránk csodás fasírtgolyókat kínál, én inkább azt preferálom.
Rendkívül jól fagyasztható,értékeit hibernált állapotában is megőrzi, kiolvasztva könnyen kezelhető, így legénykonyhákra is különösen ajánlott.
Mivel igazi karakternövény levetkőzhetetlen jellemzőkkel, ha valakit a hideg ráz a spenóttól, akkor hiába bűvészkedünk, számára minden formája rendszerellenes lesz , de a közömbösök mindenképp adjanak esélyt, ..megéri.
És a színe: egyenesen gyönyörű!